A hagyomány szerint a taoizmus Lao-ce-től származik, akiről azt mondják, I.E. kb. 604-ben született Kínában. Elég homályos alak, mégcsak a nevét sem tudjuk, a Lao-ce, mely jelentése „az Öreg Fiú”, „az Öreg Barát”, vagy „a Nagy Öreg Mester”, nyilvánvalóan tiszteletbeli nevek. Levéltárosként dolgozott a nyugati tartományban, és hogy ezen foglalkozása mellett egy szerény és egyszerű életet élt.
Kína egyik történészének beszámolója szerint mély, spirituális tudás birtokában volt, amely ellenszegült a racionális felfogásnak. Ez alpján Konfúciuszt a Lao-ce-ről hallottak kiváncsivá tették, egyszer meglátogatta őt. Konfúciuszt ez a különös ember zavarba ejtette, de hatalmas tiszteletet érzett iránta. „Tudom, a madár repül; tudom, a hal úszik; tudom, az állatok képesek szaladni. A futó teremtmények csapdába ejthetőek, az úszók pedig fonott hálóba; amelyek repülnek, nyíllal lelőhetőek. De a sárkány a tudásom fölött áll; a mennyekbe emelkedik a felhőkön és a szeleken. Ma láttam Lao-ce-t, és ő olyan, mint egy sárkány!”
Lao-ce elszomorodott azon, hogy a nép idegenkedett a tanításától, ami a természetes jóság műveléséről szólt, így magányt keresve a hátralevő éveire, felült egy bivaly hátára és nyugat felé vette az irányt. Hankao Szorosánál egy kapuőr, látván a szokatlan vándorló személyt, megpróbálta meggyőzni arról, hogy forduljon vissza. Mivel ez nem sikerült, megkérte az „Öreg Fiút”, hogy legalább hagyjon egy jegyzéket a hitéről a civilizációnak, amit maga mögött akar hagyni. Lao-ce beleegyezett. Visszavonult három napra és utána egy vékony, 5000 jelből álló kötettel tért vissza, melynek címe Tao Te King, avagy Az Út és Erény könyve. Hagyaték az embereknek, amelyben meglelhetik helyüket a világegyetemben, el lehet olvasni fél óra alatt is, de akár egy egész életen keresztül, és ez maradt a taoizmus elvének az alap szövege napjainkig.
"A nagy nép olyan, mint a nagy ember.
Ha hibát követ el, felismeri.
Ha felismerte, beismeri.
Ha beismerte, kijavítja.
És aki rámutat a hibáira, azt a legjóságosabb tanárának tekinti."
"Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást."
"A sérthetetlenség eléréséhez a legfontosabb a mértékletesség. Az önmegtartóztatásnak korai szokásnak kell lennie. Ha korai szokás, akkor a jótettekben megerősödik. Aki megerősödött a jótettekben, annak semmi sincs, amin ne tudna felülkerekedni."
“Nem csapnak be lidércfények, mert tudom a labirintusban az utat. Kezemben tartom ami középre visz: a fonalat. Céltalan viszályra nyugodtan nézek, a hencegő világban szerepet nem kérek, a hivalkodók ezért senkinek néznek. Mind csak a sokaság kis része után kutat. Ha az enyém a mindenség, kívánni mi marad?”
"A bölcs semmittevéssel foglalkozik."
"A bölcs...
Alkot, s magának semmije sincs.
Munkál, s jutalomra nem számít...
És mert sohasem igényel semmit,
sohasem veszthet semmit."
