"A világ csak belülről változtatható meg."
"Most végre egy erős evolúciós impulzus érvényesül ezen a bolygón, ami arra kényszeríti az emberiséget, hogy egy olyan állapotba fejlődjön, ami régebben csak nagyon kevés ember kiváltsága lehetett. Ők voltak a tudat korai kivirágzásai. De az a sorsa minden embernek, hogy megjelenítsék ezt a kivirágzást. Hogy lehetővé tegyék a tudat eme kivirágzását... És ez az egyetlen módja annak, hogy ez a bolygó megmenthető, hogy az emberi tudatot átalakítjuk."
"És mégis rájuk nézve azt érzed, hogy valami ragyog belőlük, ami mélyebb a személynél, mélyebb annál, mint ami bárki is lehet. A személyes dimenzió utat adott Annak. Ezért hát mindig szent, amikor ez megtörténik. Ám ez ideig ez viszonylag kevés emberrel történt meg. Változott a helyzet. Immár minden ember sorsa átesni ezen az átalakuláson. A te sorsod is, különben nem lennél itt. Életed célja, hogy lehetővé tedd ezt magadban. A folyamat már zajlik. Amikor megadjuk magunkat annak, ami van, akkor valójában átöleljük az itt lévő halált. Ez a legnagyobb meghalás. Az ellenálló én entitása félreáll. Megadhatod magadat szenvedés árán, vagy megadhatod magadat azzal, hogy önkéntesen igent mondasz arra, ami van. Ami átemel a formán."
"A célunk immár: fölébredni az álomban. Ha fölébredettek vagyunk az álomban, az ego teremtette földdráma véget ér, és egy jóindulatúbb, csodás álom bontakozik ki. Ez az új föld."
"Amit látsz, hallasz, érzel, tapintasz, vagy gondolsz, az a valóságnak úgymond csak az egyik fele. Az forma. Jézus tanításaiban ez egyszerűen "a világ" néven szerepel, míg a másik dimenzió "a mennyek országa", vagy "az örök élet" néven."
"Mindenki, aki eggyé válik azzal, amit tesz, az új földet építi."
"És soha nem kerülsz közelebb Istenhez egy jövőbeli pillanatban, mint amilyen közel most vagy. Isten ugyanis a te Éned. Ő léted legmélyebb szintje."
"A megbocsátás azt jelenti, hogy nem téveszted össze az emberi tudattalanságot magával az emberi lénnyel. A megbocsátás igazi jelentése pedig annak felismerése, hogy nincs mit megbocsátani."
"Mindig mondj igent a jelen pillanatra! Hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb, mint belső ellenállást tanusítani azzal szemben, ami már van?"
"Mi lehetne ostobább, mint szembeszegülni magával az élettel, ami most van, és mindig csak most van? Add meg magad annak, ami van! Mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s nem pedig ellened működni!"
"A megadás akkor következik be, amikor már nem kérdezed: miért történik ez velem?"
"Ahhoz, hogy sikert vonzz magadhoz, üdvözölnöd kell a sikert, bárhol is látod azt."
"Ősidők óta minden tradíció spirituális mesterei a mostban jelölték meg a lelki dimenzió kulcsát."
"Nem azzal lelsz lelki békére, ha átrendezed életkörülményeidet, hanem ha fölismered, hogy ki is vagy valójában, a legmélyebb szinten."
"Nem a gondolataim, az érzelmeim, az érzékszervi érzékeléseim és az élményeim vagyok. Nem az élet tartalma vagyok. Élet vagyok. Az a tér, amelyben minden dolog történik. Tudatosság vagyok. A most vagyok. ÉN VAGYOK."
"Semmit sem tehetsz az egótól való megszabadulás érdekében."
"Azt mondod: "én ismerni akarom magamat." Te vagy az "én". Te vagy a tudás. Te vagy az a tudatosság, amely révén minden tudott. Az pedig nem ismerheti önmagát: az önmaga."
"A reinkarnáció nem segít rajtad, ha a következő életedben sem tudod, hogy ki vagy."
"Úgy érhetünk a reinkarnálódásunk végéhez, ha már nem reinkarnálódunk a formával való azonosulásba. Abba, hogy önmagadat a formákban keresd, vagy hogy azt hidd, te egy formában vagy."
"Ha tiszta éjszakán az égre tekintve nem akad el a szavad, akkor nem igazán nézel, akkor nem vagy az ott lévő teljesség tudatában. Az esetben valószínűleg csak a tárgyakra tekintesz, és talán a nevüket keresgéled. Ha az űrbe nézve valaha is éreztél áhitatot - esetleg mély tiszteletet is - e felfoghatatlan titok láttán, az azt jelenti, hogy egy pillanatra eleresztetted a magyarázásra és megcímkézésre irányuló vágyadat, és nem csupán a térben lebegő tárgyaknak, hanem a tér végtelen mélységének is a tudatára ébredtél."
"Szükségünk van-e időre a fölismeréshez? Addig van szükséged időre, amíg rá nem jössz, hogy többé már nincs szükséged időre. Mire mutat rá ez az útjelző tábla? Honnan tudhatom ezt annélkül, hogy az állítást egy újabb hitté tenném? Azáltal, hogy belépsz a tudatosság elfogadó (a valóságnak önmagát megadó) állapotába. A tudatosság elfogadó, önmegadó állapota az, amikor nincs szükséged többre ahhoz, hogy önmagadat teljessé tegyed. Akkor lépsz be a megadás állapotába, amikor egyszerűen készségesen elfogadod a jelen pillanat ilyenségét. Bármilyen formát vegyen is az föl."
" A most elválaszthatatlan attól, aki a legmélyebb szinten vagy."
"Az igazság az, hogy neked nincs életed, te élet vagy."
"A halál nem az élet ellentéte. Az életnek nincs ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök."
"Vajon miért tűnik el szinte mindenkiből a halálfélelem, aki átélt már halálközeli élményt? Tűnődj el ezen!"
"A belső összehangolódás a mosttal: a szenvedés vége."
"A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen."
"Az elme önmagában nem hibás működésű! Csodálatos eszköz! A diszfunkció akkor kezdődik el, amikor önmagadat keresed benne, és összetéveszted azzal, aki valójában vagy."
Findhorn Lelkigyakorlat 1. rész
Findhorn Lelkigyakorlat 2. rész
Eckhart Tolle könyvei:
Tanításaival foglalkozó honlapok:
