Részletek Vlagyimir Megre - Oroszország Zengő Cédrusai könyvsorozatának első részéből, kedvcsinálónak.
"Az egész világegyetemben nincs más olyan teremtmény, aki fejlődőképesebb lenne és nagyobb szabadsággal bírna, mint az ember. Az összes többi civilizáció fejet hajt az ember előtt. Mindenféle más civilizáció csak egy bizonyos irányba haladó fejlődés és létezés képességeivel rendelkezik, és ráadásul nem is szabad. Sőt, számukra még az ember nagyszerűsége is érthetetlen. Isten - a Legfőbb Szellem - teremtette az embert, és senki másnak nem adott többet, mint neki."
"Minden, de minden a Földön - minden egyes fűszál, minden kis rovar - az ember számára teremtetett, hogy az embert szolgálja, és ezért mindegyiknek megvan a maga szerepe és rendeltetése. Ezt a tényt a rengeteg gyógynövény is bizonyítja."
"Amikor az erdőben voltam, a legkülönösebbnek, sőt, mi több legmisztikusabbnak nekem az tűnt, hogy Anasztázia képes messze távol élő embereket és a velük történő dolgokat, helyzeteket látni. Lehet, hogy más remeték is rendelkeznek hasonló képességgel. Anasztázia ezt egy láthatatlan sugár segítségével tudja elérni. Azt állította, hogy minden embernek van ilyen sugara, ám az emberek nem tudnak róla, ezért nem is használják azt. - Az ember még semmi olyat nem talált fel, ami a természetben ne létezne. A technika, amelynek köszönhetően a televízió is létezik, e sugár lehetőségeinek csupán szánalmas utánzata... A sugár, amelyről beszélek, már az emberben meglévő információkból, elképzelésekből, megérzésből, vagyis intuícióból, lelki érzésekből tevődik össze, és ennek eredményeképpen képekből, hasonlóan az álomhoz, melyeket az ember tudatosan akaratával irányít. -Hogy lehet az álmot álmunkban irányítani? -Nem álmunkban. A valóságban, ébren lehet. Úgy, mintha programoznál, mégpedig tökéletes pontossággal."
"Isten úgy teremtette a cédrust, mint a világegyetem energiáinak gyűjtőházát... Az emberből, szerelmes és szeretettel átitatott lelkéből ugyanis sugárzás árad. E sugárzás a fölötte álló égitestektől visszavetve a másodperc töredéke alatt visszatér, újra eléri a Földet és minden élőnek életet ad... A Nap, mit az égitestek egyike, a sugárzás nem teljes spektrumát veri vissza... Ha viszont az emberben túltengenek a rossz érzések, kisugárzása sötét színeket ölt. A sötét kisugárzás pedig nem tud fölemelkedni, ezért a Föld belsejébe hatol. A mélységből visszaverődik, formát ölt és visszatér a felszínre. Ilyen formák a tűzhányók kitörései, a földrengések, háborúk..."
"A könyvben, amelyet majd írni fogsz, mások által olyan észrevehetetlen betűkombinációk, betűképletek lesznek, amelyek az emberek zömében "fényes és jó érzéseket" fognak kelteni. Ezek az érzések képesek lesznek legyőzni a testi és lelki bajokat, lehetővé teszik, hogy az emberekben új tudatosság szülessen, mely a jövő nemzedékei számára már jellegzetes lesz. Hidd el, Vlagyimir, ez nem misztikum, ez megfelel a világegyetem törvényeinek."
"A Földön senki sem vonhatja kétségbe, hogy érzi, ha valaki szereti. Ez az érzés akkor érezhető legjobban, amikor annak az embernek a közelében állsz, aki szeret téged. Ti ezt intuíciónak nevezitek. A valóságban azonban a szerető emberből láthatatlan fényhullámok sugároznak. De ha ez az ember nincs is mellettünk, ám szeretete erős, akkor is érezhető. Ennek az érzésnek a segítségével, ha értjük lényegét és természetét, csodákra lehetünk képesek. Ez az, amit ti csodáknak neveztek, misztikának, vagy hihetetlen képességeknek."
"Nem szabad, hogy az étkezés az embernek gondot okozzon. Enni úgy kell, mint lélegezni, az evéssel nem kell törődni, nem szabad, hogy elterelje a legfontosabbról az ember elméjét. A Teremtő ezt a gondot másokra ruházta, azért, hogy az ember emberhez méltóan, küldetését teljesítve tudjon élni."
"-Reggelente, ha lehet, a legjobb napkeltekor, ki kell mezítláb menni a kertbe, azokhoz a növényekhez, melyekhez éppen szívünk húz. Meg lehet őket érinteni, simogatni. De nem szabad valamiféle megszabott forgatókönyv, vagy szigorúan nap, mint nap betartott rítus szerint végezni, hanem úgy, ahogy éppen tetszik, ahogy óhajunk, vonzódásunk éppen hozza. Ezt azonban még mosakodás előtt kell elvégezni. Így a növények fogják még érezni azoknak az anyagoknak az illatát, szagát, melyek a szervezetből a bőr pórusain keresztül távoznak. Ha meleg van, és van a kertünkben legalább egy szeletnyi föld, ahol fű nő, és kívánatos, hogy ilyen legyen, feküdjünk rá, és három-négy percig nyújtózzunk rajta nagyokat. Ha közben valamilyen bogár mászik testünkre, ne zavarjuk el. A sok kis bogár megnyitja, tisztogatja a bőrünk pórusait. Rendszerint azok a pórusok dugulnak el, melyeken keresztül a mérgező anyagok távoznak, melyek különböző belső nyavalyákat hoznak ki bőrünk felszínére, lehetőséget adva az embernek, hogy lemossa azokat. Ha kertünkben van valamilyen víztartály, feltétlenül fürödjünk meg. Ha nincs, akkor öntözzük le magunkat vízzel. Közben szükséges mezítláb a füvön, a növényágyások közelében állnunk. Még jobb viszont az ágyások közé, például egyik reggel a málnabokrok mellé, másnap pedig a ribizlibokrok mellé. A reggeli mosakodás után nem kell azonnal megtörülköznünk. A vízcseppeket testünkről töröljük le tenyerünkkel, majd tenyerünkről rázzuk azokat szét a körülvevő növényekre. Ezután el lehet végezni az olyan reggeli tisztálkodási műveleteket, melyekhez hozzászoktunk."
Részletek Vlagyimir Megre - Oroszország Zengő Cédrusai könyvsorozatának második részéből, kedvcsinálónak.
"Az eredeti gondolat, az első szó, az ige, a Teremtőé volt. Az Ő gondolatai mind a mai napig élnek, láthatatlanul vesznek bennünket körül, betöltik a Világegyetem tereit. Az Ő gondolatait tükrözik vissza az anyagi világban élő teremtmények, amelyek a legfőbb teremtemény, az ember számára lettek megteremtve! Az ember - a Teremtő gyermeke. S úgy, mint bármely más szülő, ő sem kívánhatott gyermeke számára kevesebbet, mint ami a sajátja volt. Mindent megadott neki. Sőt, még ennél is többet - a választás szabadságát! Az ember saját gondolatai erejével alkothat és tökéletesítheti a világot. Egyetlen, az ember által létrehozott gondolat sem vész el a semmibe. Ha fényes a gondolat - a fényes teret tölti be és a Fényes Erők oldalára áll, ha viszont sötét, akkor az ellentétes oldalra. És manapság bármelyik ember bármely gondolatot felhasználhat abból, amit valamikor az emberek, vagy a Teremtő hozott létre."
"-Tudod, az emberi test betegségeinek néhány fő oka van: ilyenek a romboló érzések, emóciók, a táplálék fogyasztásának mesterséges úton meghatározott napirendje és összetétele, élete távoli és közeli céljainak a hiánya, hamis elképzelések az ember mibenlétéről és rendeltetéséről. Sikerrel tudnak azonban ellenállni a test betegségeinek a pozitív töltésű emóciók. Sok növény, de az ember saját létezésének és rendeltetésének az átértékelése is nagyon sokat tud változtatni úgy a test, mint a lélek állapotán..."
"...A Szeretet Sugarával orvosolhatjuk még felebarátunk sok baját is. Életét meghosszabbíthatjuk azzal, hogy a Szeretet Terét hozzuk köré létre. Aztán maga az olyan ember is, aki képes magában pozitív emóciókat ébreszteni, éppen az ilyen emóciók segítségével tudja önmagában oldani a fájdalmat, kigyógyítani a testet a megbetegedésből, sőt így lesz képes ellenállni még a méregnek is."
"A jelen történéseit a korábban létezett érzések a korábban létezett érzések és a lélek áradásai hozzák létre, csak ezeknek van hatásuk az eljövendőre. Csupán ezek lendülete, felfelé ívelő szárnycsapásai tükröződnek vissza az égi tükrökben. A földi létezés történéseiben csupán a lélek áradásai és törekvései verődnek vissza."
"...Te tehát, Vlagyimir, tudsz arról, hogy a növények válaszolnak a kinyilvánított emberi érzésekre. És ahogy azt a Nagy Alkotó eltervezte, igyekeznek mindent megtenni az ember életének biztosítása érdekében: neki hozzák termésüket, vagy gyönyörűséges virágaikkal igyekeznek az emberben pozitív érzéseket kiváltani, a levegőt légzéshez szabályozni. De van még egy dolog, és nem kevésbé fontos ez sem. Ez pedig a rendeltetésük. Azok a növények, melyekkel egy bizonyos ember kapcsolatba lép, kialakítják számára az Igaz Szeretet Terét. Az olyan szeretetét, mely nélkül a Földön lehetetlen élni. Sok kerttulajdonos igyekszik igyekszik minél többet kijutni kertecskéjébe, mert ott éppen ez a tér van számára kialakítva."
"Tudod, Vlagyimir, Isten lényege nem a testben van. Ő nem tudja a Mennyekből a mennydörgés hangján lekiabálni az embereknek, hogy miként éljenek."
"...Hiszen Ő csupán azon parányi részecske segítségével tud beszélni, mely ott van minden ember bensőjében és éppen ez a részecske adja át az információt a vibráció ritmusának a segítségével minden másnak, ami az emberben van. Ezért keletkezik az a benyomás, hogy az ember mindent maga csinál, bár maga az ember ténylegesen is sok mindenre képes. Hiszen az ember valahol hasonlít Istenhez. Minden emberben van egy parányi részecske, amelyet Isten lehelt belé még az ember születése pillanatában. Szétosztotta Önmaga felét. De a "Sötét Erők" mindenféle lehetséges módot megragadnak annak érdekben, hogy megakadályozzák e részecske befolyását, eltérítsék az embert, hogy kapcsolatot tartson fel vele és általa - Istennel. A parányi részecskével könnyebben meg tudnak bírkózni, ha egyedül van, ráadásul, ha nincs összeköttetése a Főerővel. Ha ezek a részecskék fényesen sugárzó igyekezetükben összefognak, a Sötét Erőknek sokkal nehezebb legyőzniük, leblokkolniuk őket. De ha akár csak egyetlen parányi részecske is elevenen él, egyetlen emberben is és ennek okán teljes kapcsolatban van Istennel, akkor az ilyen embert, annak szellemét és tudatát a Sötét Erők képtelenek legyőzni."
"Tudod, Vlagyimir, a Föld, jóllehet nagy, de mégis nagyon, de nagyon érzékeny. Hiszen egy szúnyoghoz képest te is hatalmas vagy, ha azonban szúnyog ül rád, megérzed érintését. A Föld is mindent érez: amikor betonba és aszfaltba burkolják, amikor fáit kivágják és felégetik a rajta növő erdőket, amikor belselyében turkálnak és vájkálnak, és mérges porral, műtrágyával hintik be. Fájdalmai vannak. De ő ennek ellenére szereti az embereket, ahogy az anya is szereti gyermekeit. És a Föld igyekszik méhébe fogadni az emberi gonoszságot, és csak akkor, amikor már fogytán az ereje, mindezt visszatartani, csak akkor buggyan elő a gonoszság a vulkánok kitörései és a Föld rengései által. a Földnek segíteni kell. Erőt ad neki a szeretet és a szeretetteljes bánásmód. A Föld hatalmas, de rendkívül érzékeny. Érzi azt, ha akár csak egyetlen emberi kéz is szeretettel érinti meg. Ó, mennyire érzi és várja ezt az érintést!"
"Az ember az egyedüli lény az egész Világegyetemben, amely ugyanabban az időben a lét minden szintjén tud élni. A földi életében zömmel csak földi dolgokat lát, a lét anyaggá valósult megnyilvánulását. Vannak olyanok, akik másféle létezéseket - a földi szem számára láthatatlanokat - tudnak érezni, látni. Azok az emberek, akik Anasztáziát Istennőnek nevezik, nem vétenek az Igazság ellen. A legfontosabb, ami az embert minden más lénytől megkülönbözteti, az az, hogy az ember azon képességgel van felruházva, hogy a jelent és a jövőt alkossa saját gondoolatai segítségével, olyan formákat és képeket hozva létre, melyek később az anyagi világban megvalósulnak. A jövő éppen az ember alkotó szándékainak tisztaságából, harmóniájától, gondolatainak sebességétől függ. És ilyen értelemben Anasztázia istennő. Hiszen az ő gondolatainak a sebessége, az általa alakuló képek fényessége és tisztasága olyan magas fokú, hogy ő maga - egyes-egyedül - képesnek bizonyult ellenállni a sötét ellentétek egész garmadájának. Egyedül.
Csak azt nem tudni, hogy meddig bírja ki. Egyre csak vár, hiszi, hogy az emberek megértik, segítenek neki. Nem termelnek több sötétséget és poklot."
"- A Föld különböző pontjain vannak, élnek olyan emberek, akik védelmezik és megőrizték a technokrata életmódtól eltérő életmódot és így megőriztek csak az emberre jellemző képességeket. Ezek mind különböző időkben próbálták is megosztani tudásukat a többiekkel és a dolgok tudatosítását. A gondolati alakzatok és képek, melyeket létrehoztak, ugyan erősek voltak, de az ellenállók tömegei nagyon nagyok voltak."
"Amikor eltemettük Anasztázia szüleit, Anasztázia még egészen pici volt - mesélte a nagypapa. Még se járni, se beszélni nem tudott. Az apámmal és az állatok segítségével sírt ástunk. A gödör aljára gallyakat raktunk, rájuk helyeztük Anasztázia szüleit, a testeket fűvel takartuk be, majd földet szórtunk rájuk. Szótlanul álltunk a sírhant fölött. A kis Anasztázia a tisztáson ült nem messze tőlünk, egy bogarat figyelt, mely a kezén mászott. "Még jó, hogy nem képes tudatosítani, milyen csapás érte" - gondoltuk. Majd csendben elmentünk.
-Hogyhogy elmentünk? Csak nem hagyták el a magát ellátni képtelen kislányt?
El nem hagytuk, csak azon a helyen hagytuk, ahol anyja megszülte. Nektek vannak ilyen fogalmaitok - Sambala. Haza. E fogalmak értelmezése egyre absztraktabbá válik. A Haza - a házat is jelenti, s benne az anyát. A szülőknek egészen a gyermek világra való jöveteléig kötelességük egy teret kialakítaniuk. A Jóakarat és Szeretet világát. És egy darabka Hazát adniuk a gyermeknek, amely - úgy, mint az anyai méh - a testet is védelmezi, de a lelket is dédelgeti. A Világegyetem bölcsességét adja és segít megtalálni az Igazságot. Vajon mit ad gyermekének az az asszony, aki gyermekét kőfalak között szüli meg? Milyen világot hozott számára létre? És vajon gondolt-e általában a világra, amelyben gyermekének élnie kell? A világ pedig úgy viszonyul a gyermekhez, ahogy akar. Megpróbálja maga alá rendelni az apróka emberi lényt, egy csavart, rabszolgát csinálni belőle. Az egész folyamatban az édesanya is csupán megfigyelővé vállhat, mivel gyermeke számára nem hozta létre a Szeretet Terét. Tudod, Vlagyimir, Anasztázia anyjához, miként bármelyik hozzá hasonló módon élő emberhez, úgy viszonyul az őt körülvevő természet, a kisebb és nagyobb állatok, mint társhoz, bölcs és jó istenséghez, aki maga körül megalkotta a Szeretet Világát. Anasztázia szülei vidám és jó emberek voltak, nagyon szerették egymást, szerették a Földet és az őket körülvevő tér Szeretettel válaszolt nekik. E Szeretet Terébe született, és vált annak középpontjává Anasztázia. Sok állat nem zavarja el az idegen újszülöttet. A macska szoptathat kutyakölyköket is és fordítva. Több vadállat képes eteni és felnevelni az emberi kisdedet is. Ezek az állatok azonban csak számotokra váltak vadállatokká. De Anasztázia édesanyja és édesapja számára rendeltetésük másféle volt. Az állatok másképpen viszonyultak hozzájuk. Anasztáziát az édesanyja a tisztáson szülte meg és sok állat figyelte a szülést. Látták, hogyan válik az általuk tisztelt asszony anyává, hogyan szül a világra egy másik embert. Amikor figyelték a szülést, érzéseik az emberi társ iránt, a szeretetük iránta összefonódott saját anyai ösztöneikkel, és valami újat, nemesebbet és fényesebbet hozott bennük létre. Minden, abszolút mértékben minden, ami a környező térben van - kezdve a parányi bogártól és növénykétől egészen a külsőleg iszonyatosnak és hatalmasnak tűnő állatig - készen áll, hogy odaadóan, gondolkodás nélkül életét adja ezért a parányi lényért. E parányi lényt pedig ebben az őt körülölelő "Szülő-Házában-Hazában", melyet az ő édesanyja hozott létre és ajándékozott neki, semmi sem fenyegetheti. Minden nevelni fogja ezt az emberi lényt és elhalmozza törődéssel, szeretettel. Anasztázia számára a kis tisztás olyan, mint anyja méhe. Az ő kicsi tisztása az ő élő "Szülő-Háza-Hazája-Földje". Hatalommal bír és jóságos. És eleven, nem kézzel alkotott fonalakkal megbonthatatlanul össze van kötve a Világegyetemmel. A Hatalmas Teremtő egész alkotásával."
"...-Aztán mit csinált Anasztázia, hogy élt?
-Hát így élt - válaszolta az öreg. - Növekedett, mint minden ember. Felajánlottuk neki, hogy segédkezzen a kiskerteseknek. Hat éves korára már képes volt távolba látni az embereket, érezni őket és segíteni nekik. A kiskerteseknek szentelte magát. Most úgy véli, hogy a kiskertes-tulajdon - mint jelenség - a földi létezés lényegének megértéséhez vezető folyamatos, zökkenőmentes átmenet. Éppen ezért világította őket Sugarával húsz éven át. Melengette a növényeket a kis telkeken. Gyógyította az embereket. Igyekezett az embereknek nem erőszakos módon megmagyarázni, hogyan kell kapcsolatot teremteni a növénykékkel és ez nagyon is jól sikerült neki. Aztán kezdte figyelni az emberi lét más aspektusait. Összehozta a sors veled. Ráadásul még azt is eltervezte, hogy "átviszi az embereket a Sötét Erők időszakán".
-Na és sikerülhet ez neki? - kérdeztem.
-Vlagyimir, Anasztázia ismeri az "ember-alkotó" gondolatainak az erejét és nem engedi meg magának, hogy csak úgy akármit kijelentsen. Ez azt jelenti, hogy van benne ilyen erő. Ő erről az útról most már le nem tér, fel nem adja. Anasztázia kitartó és szívós. Az apja volt ilyen.
-Vagyis Anasztázia cselekszik. Igyekszik gondolati alakzatokat létrehozni. És mi meg ezalatt mind csak beszélgetünk a szellemiségről. Úgymond homokvárakat építünk, mint a gyermekek a homokozóban. Vannak, akik még meg is kérdezik tőlem: "Biztos, hogy létezik Anasztázia? Nem csak maga találta ki az egészet?"
-Az emberek nem kérdzhetnek ilyeneket. Az emberek, akiket megérint a könyv, őt hirtelen megérzik. Anasztázia igenis benne van a könyvben. Ilyen kérdéseket csak illuzórikus, nem valódi emberek tehetnek fel."
"...Anasztázia, mondd csak! Miért beszéltél oly különösen az ünnepről? A szavakat is úgy ejtetted ki, hogy minden hang külön-külön hallatszott...? - kérdeztem.
-Azon voltam, hogy az ünnep képét aprólékosan részletesen, egyes képeire bontva alkossam meg.
-Mi közük ehhez a szavaknak? Mi a jelentőségük?
-Minden szó mögé rengeteg eseményt, örömteli képet többszörösítettem. Ezek pedig majd meg is fognak valósulni. Hiszen a gondolat és a szó - a Nagy Alkotó fő eszközei. És most mindegyik a valóságban ölt majd testet. Ez az eszköz minden testben élő lény közül csupán az embernek adatott meg.
-Akkor pedig miért nem valósul meg minden, amit az emberek mondanak?
-Mert a lélek és a szó között megszakad a fonal. Mert amikor üres a lélek, a kép is hervadt. Akkor a szavak üresek, olyanok, mint a zavaros hang és semmit sem jövendölnek."
"-Még jóval Jézus Krisztus születése előtt emberek éltek a Földön, a mi őseink, akiket keltáknak hívtak. Bölcs tanítómestereiket druidáknak nevezték. Az anyagi és szellemi világokról szóló tudásuk előtt sok nép, mely akkoriban a Földön élt, hajtott fejet. Egy druida jelenlétében a kelta katonák sosem fogtak fegyvert. Ahhoz, hogy valaki kezdeti, alapfokú druida rangot szerezzen, húsz évig kellett tanulnia valamelyik nagy szellemi mester - druida pap oldalán. Amikor megtörtént felszentelése - "Bárdnak" nevezték. Így szerzett erkölcsi jogot arra, hogy útras keljen, járja népe településeit és daloljon, énekeljen. Dalaival a Fényt és az Igazságot plántálta az emberek szívébe, szavakkal képeket alkotott, melyek gyógyították a lelket, ébren tartották a szellemet."
"Az ember lényege nem csupán a testben van. Mérhetetlenül nagyobbak és jelentősebbek a láthatatlan érzések, szándékok, melyek részben, mint a tükörben, visszatükröződnek az anyagi világban."
"...-Mi a legfontosabb?
-Az, ami ott van minden emberben.
-De hát, hogyan ismerheti minden ember a Nyugat, vagy a Kelet, India és Tibet bölcseinek tanait, ha életében még soha nem is hallott róluk?
-Az emberben, Vlagyimir, minden emberben abszolút módon minden szükséges információ a kezdet kezdetétől fogva bele van helyezve. Ez már rögtön születésekor adott a számára. Úgy, mint a keze, lába, szíve, vagy a haja. A világ minden tana, minden egyes kinyilatkoztatása csupán e Forrásból lett merítve. Úgy, ahogy a szülők igyekeznek gyermeküknek megadni mindent, éppen így, a Nagy Teremtő is mindenkinek egyszerre ad meg mindent. Semmi, amit kéz alkotott: a számtalan könyvek, a legmodernebb jelenlegi, vagy majdani számítógépek együttesen sem képesek tárolni még egy részét sem annak a hatalmas információtömegnek, mely egyetlen emberben megvan. Csak tudni kell őket felhasználni.
-Akkor meg miért nem lesz mindenkiből feltaláló? És miért nem ír mindenki tanokat?
-Van, aki a teljes Igazság kútforrásából csupán egy cseppet mér, ám azt gondolja, és elragadtatva állítja is, hogy ez csak neki jutott osztályrészül. És hogy az, amit ő kapott, magába foglalja a legfontosabbat. Azt állítja róla a többieknek, megpróbálja rávenni őket, hogy az Igazság csak e parányi részét úgy fogadják, mintha az lenne a legfontosabb, az egyes-egyedüli, és éppen ezzel az elképzeléssel blokkolja magában az információk teljes komlexumát. Az Igazság ismerete nem annak hirdetésében rejlik, hanem abban, hogy az ember hogyan éli az Igazságot.
-És mi jellemző az olyan emberek életére, akik legjobban ismerik az Igazságot?
-A boldogság.
-És ahhoz, hogy az ember megismerje az Igazságot, szükséges a tudatosság és a szándékok tisztasága."
"...-A te álmod, Anasztázia, világunkba lépett és ez a világ változni kezdett. Vannak emberek, akik éreznek téged, értenek téged, s valahonnan olyan erők jelentkeznek bennük, amelyekkel a világot változtatják. A világ egy picit jobbá lesz. De te... Te épp úgy, mint azelőtt, ott vagy a tajgában, a kis tisztásodon. Én nem tudok olyan körülmények között élni, mint te. Te viszont nem tudsz a mi világunkban élni. Mire jó hát a te szereteted? Értelmetlen a te szereteted és én máig nem értem saját kapcsolatom irántad. Meg minek is kellene megérteni, ha amúgy is világos: mi sosem lehetünk együtt. Egymás oldalán.
-Mi együtt vagyunk, Vlagyimir. Együtt. Egymás oldalán.
-Együtt?! De hát hol vagy te? Amikor két ember szereti egymást, igyekeznek mindig együtt lenni. Átölelni egymást, megszeretgetni, simogatni. Te nagyon különös vagy. Minderre neked nincs is szükséged!
-De igen! Szükségem van rá! Úgy, mint mindenkinek. Ezt én is teszem.
-De hogyan?
-Például most is. Hát te valóban nem érzed a szellőcske gyengéd, lágy érintését! Hogy mily' örömmel énekelnek neked a madarak és suttognak a levelek a fa lombjában, mely alatt ülsz! Csak fülelj, hallgasd! Hiszen ez a suttogás nem mindennapi, hanem rendkívülien szép zene!
-De mindaz, amit megneveztél - mindenki számára adva van. Talán mindez te vagy?
-A szeretet, mely egyetlen ember iránt oldódik fel a térben, meg tudja érinteni sokak lelkét.
-Minek kell a szeretetet a térben feloldani?
-Azért, hogy a szeretett személye körül mindig ott legyen a Szeretet Tere. Ebben rejlik a Szeretet lényege, rendeltetése.
-De hát mindez olyan érthetetlen. A hangod... Korábban nem hallottam távolra, most hallok. Miért?
-Távolra nem a hang hallatszik. Nem fülével kell az embernek hallgatnia és hallania, hanem a szívével. A szíveddel próbálj meg hallgatni és hallani...!"
A könyvsorozatból készült hangoskönyvek:
1. rész - Az orosz életiskola, Scsetyinyin
4. rész - Az emberiség képalkotó képességéről
7. rész - Mammutokról és húsevésről
10. rész - Rabszolgák régen és ma
11. rész - Kiknek nem tetszenek Anasztázia eszméi
12. rész - Mese a paradicsomról
14. rész - Az emberiség küldetése és történelme
scibd.com/Vlagyimir Megre/Anasztázia
