A húsvét-sziget rejtélyes szobrairól sok cikket találhatunk a Neten. A legtöbbje a hivatalos tudományos álláspontot írja le, miszerint valamikor polinéz emberek találtak rá a kis szigetre és népesítették be. Ennek időpontja nem ismert, találgatások vannak. Ezután pedig ismeretlen okból nekiláttak hatalmas, emberszerű, de teljesen idegen vonásokkal bíró szobrokat kifaragni a sziget vulkánjának felső részén, és elkezdték széthurcolni a sziget különböző pontjaira, ahol felállították őket. Az elmélet szerint a sziget fáit vágták ki szállítás céljára, és mivel egyfajta versengés törhetett ki, hogy ki állítja a legnagyobb szobrot (a kőfejtőben találtak félig befejezett, egyre nagyobb szobrokat), egy idő után felélték a sziget élővilágát. Ekkor állandósultak a konfliktusok a megmaradt javakért, és a társadalmuk önmagát felemésztve összeomlott, a lélekszám folyamatosan lecsökkent. Azt, hogy hány ember élt itt pontosan, hogyan faragták és szállították a helyükre a szobrokat, senki nem tudja. Egy biztos: mikor 1772-ben Húsvétkor a holland admirális, Jacob Roggeveen megérkezett, már csak 2-3000 tengődő emberrel találkozott a kopár szigeten, akik igencsak rossz körülmények között éltek. Az ő elmondásuk szerint egy emberöltővel azelőtt háború tört ki a "rövidfülűek" és a "hosszúfülűek" között (a legtöbb szobor ez utóbbiakat ábrázolja). Sajnos az őslakosok nem voltak jó történetírók, így azt sem tudták megmondani, hogy kik is ezek a hosszúfülűek, történelmük korábbi szakaszai pedig végképp az idő homályába vesztek. Ráadásul szegényeket megtizedelték a fehérek által behurcolt betegségek (lepra, stb). A tudomány ennél többet nem is tud mondani, megelégszenek ennyivel.

Pedig ezzel az elmélettel van itt néhány dolog, ami nem stimmel, ha logikusan gondolkodunk. A sziget igencsak kicsi, mindössze 166 km2 (a Balaton területének kb negyede). Ennek is egy része a sziklás tengerparti sáv, több vulkáni kráter, és akkoriban erdő, ahol nem lehet termeszteni semmit. Egy ekkora terület egyszerűen nem tud eltartani 2-3000 főnél többet még akkor sem, ha buja növényzet nő rajta. A teljes lélekszámnak pedig kb. 2/3-át teszik ki a nehéz fizikai munkára alkalmatlan gyerekek, nők, és idősek, illetve ide tartoznik a kisebb létszámú vezetői réteg, és a papság. A fennmaradó felnőtt, férfi létszámból kiesnek azok, akik a mindennapi életet biztosítják: halásznak, házakat építenek, hajókat és szerszámokat készítenek/javítanak. Akkor kik dolgoztak a kőfejtőben, és kik szállították el a szobrokat? Az a megmaradt pár száz ember? Kívülről nem kaphattak segítséget sehonnan. A szárazföld nyugati irányba 4000 Km-re van, de a legközelebbi kisebb szigetvilág is 2000 km-re! A másik fő kérdés pedig: Miért? Mi vesz rá egy egész társadalmat arra, hogy a saját létfenntartásától eltekintve gyakorlatilag minden energiáját egy ilyen célra fordítsa? Egyszerű versengés? Ezt kötve hiszem. Ennek valami nyomós oknak kellett lennie.

 A szobrokra ránézve egyből feltűnik valami: A vonásaik nem teljesen illenek a képbe. A szokatlanul hosszú füleik, és a nem éppen daliás alakjuk. Kidülledő pókhas, vézna karok, gyenge kézfej, embertelenül hosszú újjak. A derekukon övet viselnek, elöl csattal! Ők biztosan nem tartoztak a társadalomhoz hagyományos értelemben. Nyilván saját maguknak nem állítottak szobrokat, vagyis őket is el kellett tartania a lakosságnak. A felállított szobrok az óceán felé néznek körbe a sziget partvonalán, mintha csak várnának valakiket.

Egyes kutatók, akik sorra járják a hasonlóan megmagyarázhatatlan helyeket a Földön, rájöttek, hogy ha ezeket összekötjük egyenes vonalakkal, egy szabályos hálózatot kapunk, mely letakarja az egész bolygót! A Húsvét-sziget is pontosan az egyik ilyen vonalon fekszik csakúgy, mint Matchu Picchu Peruban, vagy a gízai piramisok. 

Vagyis ezek között a kultúrák között kapcsolat volt.