A hunzák, hunzakutok, hunzakot, hunzukut, hunzus (hunza népcsoport, burusho, burusha, brusho emberek, burushaski-nyelven: ہنزہ) egy kb. 80 - 90 000 fős etnikum. Nevük eredete tibetiül hun és za, vagyis "a hunok szállásterülete". burusaszkiul (hunzául) "húnts", azaz visszacsapó nyíl, íj; "Az íjasok hazája".Pakisztán (Gilgit–Baltistan régió) legészakibb részén, a Karakorum (hegység)ben, a Hunza folyó mellett (Hunza-, Nagar-, Yasin-völgyben), egy nehezen megközelíthető hegyvidéki részen (7900 km2) élnek, a pakisztáni, orosz, kínai határ találkozásánál a hegyek között, melyek átlag magassága hat-hét és fél ezer méter. Életterük egy termékeny völgy, melyet az év nagy részében lehetetlenség megközelíteni. A Burusho vagy Brusho emberek túlnyomórészt muzulmánok. Nyelvük a burushaski, nem nyert bizonyítást, hogy kapcsolatban áll más nyelvekkel. Egyes feltételezések és kutatások szerint a fehér hunok, Attila népéből kivált csoport leszármazottai a hunzák, akik az ősmagyarokkal rokonságban álltak.
Korábban csak egy 60 cm széles út vezetett hozzájuk, mely kötélhidakkal volt tarkítva. A kutatók a 20. század elejétől az elért magas életkoruk és a kiváló egészségi állapotuk miatt figyeltek fel rájuk. Mindezeket a hunzák természetes életmódjának és táplálkozásának, a tiszta levegőnek és ivóvíznek, a rengeteg mozgásnak és a hosszú éhezési periódusoknak tulajdonították. Korábban a nem elegendő termés a tavaszi időszakokban több heti koplalásra is kényszerítette őket.
Egyik ismertségük onnan ered, hogy a rákbetegséget nem ismerik. Táplálkozási szokásukra az jellemző, hogy nagyon sok kajszibarackot esznek a magjuk belsejével együtt. Ezenkívül húst nagyon ritkán ettek és ételeik legalább 80%-át nyersen fogyasztották.
Újabb megfigyelések szerint, ahogy táplálkozásuk és életmódjuk megváltozott és már sok élelmet, a cukrot, a fehérlisztet és a konzerveket importálják, így a népnek nem kell többet éheznie. Azóta a hunzák földjére is betörtek a szokványos civilizációs betegségek, amelyeket azelőtt nem ismertek: a fogszuvasodás, vakbélgyulladás, epebántalmak, elhízás, hűléses betegségek, cukorbetegség.
Az egyik legkorábbi adat róluk, hogy a 16-17. század folyamán az Avar Kánság keretein belül éltek, majd a 19. században a térséget megszálló orosz csapatok szövetséget kötöttek ezzel a harcias hegyi néppel. Egy nép, amelynek idős fiai tudják magukról: ők Attila hunjainak leszármazottai, az úgynevezett fehér hunok (heftaliták) utódai. A hunzák szőkék, barnák, vörösek, feketék, kék, zöld és barna szeműek is, arcvonásaik pedig feltűnően különböztek a belső-ázsiai törökös és a déli, indiai-pastu-iráni arcok vonásaitól.
A völgy híres az itt élő emberek szépségéről, barátságosak és vendégszeretők. Kinézetük az európai emberekhez hasonló. Ragaszkodnak tradícióikhoz, földművelésből élnek, gyakorlatilag csak azt eszik, amit megtermelnek.
A fehér hunokat, Attila népéböl kivált ösmagyar rokonainkat nevezik hunzáknak. A nagar nép (hangzása) és a szomszédos hunzakut nép egy nyelvet beszélnek, vérségileg is rokonok. A két népcsoport elnevezéséről a Hunor-Magor (Hunor és Magyar) eredetmondára gondolhatunk, melyben a csodaszarvas segítségével a két testvérnépet szimbolizáló testvérpár, Nimród (Ménrót) két fia új hazát talál. Valószínűleg a nagar és a hunza népek is hasonló emlékeket őriznek.
Tájneveik is hasonlóak a magyarokéhoz így pédául: Verthun-völgy, Morkhun-falu, Zoodkhun falu. A hun, khun jelentése: otthon, haza. A ház szó a nyelvükön: "há".
Hunza szimbóluma egy stilizált tulipán, melyet íjként is értelmeznek. Tulipán nem él ezen a tájékon, Ujguriában nő csak igen messze tőlük, akiket bizonyos kutatók genetikailag kapcsolatba hoztak a mai magyarokkal. Életfára és szarvasagancsra emlékeztető motívumokra bukkant Csáji és csapata, Ghanesben, amely jellegzetesen turáni motívum, úgy, mint a csodaszarvas-motívum életfává alakulása faragott függőleges oszlopokon. Sokszor alkalmazzák még a kört és a benne lévő hatszirmú virágot mint napszimbólumot.
Forrás: Wikipedia
Élménybeszámoló a Hunzák földjéről
Matek Kamill - Hunzák, Nagarok
