Magyar vagyok,
s ha számba idegenek szavakat oltanak,
kiköpöm, mert nincs az az akarat,
amely rám kényszeríthetné más nyelv erejét,
lájlkoljam, ha tetszik, bjuti! mondjam, ha szép,
mázlinak hívjam a jószerencsét,
okét mondjak igen, hellót Adjon Isten helyett,
nekem az aha nem volt, és nem is lesz felelet.
Magyar vagyok,
tudom, mit jelent levesben a gulya[1],
a kuvaszról tudom azt, hogy kutya,
és ha a jószág mellettem dorombol,
hallom, hogy a cirmos, és nem a komondor.
Tudom, hogy nem bűn, ha valaki a párját ritkítja,
és a böllér elől hodályba[2], a konda fut sivítva.
Kies hegyoldalban nyílik csak boroszlán[3],
nádi farkas[4] mellett azt mondom toportyán,
betyáros kedvem is csak magyarként lehet,
és konty alá valóval[5] vidítom kedvemet.

S ha a cséplőgépre azt mondom, hogy csondér[6],
kevesen tudják, hogy gyártója volt John Deere.
A szűrt[7] nem keverjük össze a subával[8],
és tudjuk, miért házasodik guba a gubával[9].
A rokolyára [10]ne mondjuk, hogy szoknya,
tudjuk, hogy télen is működik a nyári konyha[11],
szépapának[12] nem a fess férjet nevezzük,
s a keresztnevet a családnév mögé helyezzük.
Nevetünk nagyot az angolokon,
mikor a szalonnára kiírják, hogy bacon[13]
géniuszainkat hívjuk úgy: lángelme
a textilt szólítsuk szebben: kelme.
Csodaparipára mondjuk azt, hogy táltos,
tisztaszobába tesszük ki a vánkost,
a lúdra, ha kövér sem mondjuk, hogy hattyú,
balkézről jött gyerek mára már nem fattyú.
Ha bele is botlunk a nyelvünkbe párszor,
van annál szebb szó, hogy csordapásztor[14]?

Kerítőhálóra mondjuk azt, hogy gyalom,
s ha valakit szeretünk, abból lesz angyalom,
tápióban[15] laktak erdei emberek,
ha messze futnak mondjuk: illa berek,
veszik a nyelvünkből sok ezer magyar szó:
dikó[16], gyikó, lésza, azaz a nyoszolyó,
nem is tudjuk lassan e nyelvi zűrzavarba'
mit jelent a gádor[17] , s mit a kacabajka[18]...
Magyar vagyok,
s ha számba idegenek szavakat oltanak,
kiköpöm, mert nincs az az akarat,
hogy elhagyjam az anyanyelv csodáit,
maradjon ez így, - még nagyon sokáig.

[1] A falvaktól és városoktól távol eső legelőkön tavasztól őszig szabadon tartott, éjjel is kint háló bika-, tinó- vagy tehéncsapat.

[2] Juh-, vagy sertésnyájak téglalap, néha L alaprajzú, nagy befogadóképességű, zárt, tetővel fedett építménye.

[3] A mályvafélékhez tartozó erdőszéli cserjenövény.

[4] 3A nádi farkas, a toportyán, a csikasz, mind az aranysakál neve.

[5] Nőiesnek tartott ital (főtt bor) elnevezése.

[6] A múlt században a John Deere márkájú mezőgazdasági gépek nevét tették így magyarossá a parasztemberek. Az aratógépeket sok helyütt ma is csondérnak hívják.

[7] Posztóból készült kabátféle felsőruha

[8] A hosszú fűrtű magyar juh szőrös bőréből készült, palástszerű, bokáig érő ruha, kabát.

[9] Vízszintesen pokróccá varrott darabból szabott férfi gyapjúkabát.

[10] Finom házi, vagy bolti vászonból, posztóból készült női vislelet.

[11] A ház hátsó fertályára épített, sütésre-főzésre használt helyiség.

[12] Az ükszülők apja.

[13] A bacon szó állítólag az egykor külföldön is híres somogyi-bakonyi területeken nevelt sertésfajtából eredeztethető. Makkon hizlalták. A bakonyi siska húsa, szalonnája kibírta a hosszú tengeri utat.

[14] A falvak melletti csordanyomáson vagy az ugaron járó fejőstehén- és igásökörcsorda pásztora.

[15] Zuzmóval vastagon benőtt, gyakran üreges fa, vagy facsoport elnevezése.

[16] A dikó, gyikó, lésza, nyoszolya, vagy nyoszolyó, mind a lécvázas szerkesztésű könnyű hálóágy elnevezése.

[17] A külszínnél mélyebben fekvő padlózattal épített lakóépület, vagy pince védett lejárata.

[18] Felsőtesten viselt könnyű női ruhadarab.