A MITIKUS SÓLYOM, A MÁGUSOK (MAGYAROK) SZENT MADARA
A Turul-sólyom egy magasabb rendű látásmódot szimbolizál. II. András táltoskirály a Mátra erdejében gyakran vadászott gyönyörű szép sólyommadarával.
A sólyom volt a király totemmadara. A magyar király révülés közben sólyom szemével látja a világot. Egy alkalommal elrepül, és nem jön vissza a sólyommadár. Mindenki őt keresi a király kíséretéből. Gábor szerzetes, András király régi, öreg vitéze hét éjszaka keresi a madarat, míg megtalálja, amiért egy kívánságát teljesíti a király. A kívánság így hangzik: „Sokan vagyunk olyan vitézek, akik már csak a szent élet útján járunk, és elmélkedő életet folytatunk. Megkérjük a királyt, hogy létesítsen számunkra kolostort és szerzetesrendet!”
[A legenda Gyöngyös környékéről való, a templom nyomai régészeti topográfiákból ismert. /Sz.L.: Két Hollós)]
Az Esztergomhoz közeli várban lakó sólyomlovagokról szóló legenda is említhető itt. A sólyomlovagok szerzetes-rendjének neve: a Szent Sír őrzői.
A Fehér Sólyom többletjelentéssel bírt, ezek a világítás, fényesség, tisztaság, eredetiség, spirituális őrzés. A múlt dicső fejedelmeinek, vezéreinek szellemei, „lélekmadarai”.
A kerecsensólyom szeme alatt látható feltűnő tollrajzolat optikailag felerősíti a nézés kifejezését, ezért lett a „mindent látó udzsat-szem” a távolba látás és a sebezhetetlenség szimbóluma, s ezért nagy becsben tartott amulett.
A Sólyom szeme a Nap szeme, mely minden dolgot megvilágít. Legmagasabb énünk visszatükröződéseként ő a mindent látás, a mindent tudás és minden létezés. Az élet és a szent utak védelmezője, az ihletről gondoskodó lény. Azt üzeni, hogy tiszta látással minden dimenzión keresztül a dolgok lényegébe láthatunk.