Joana, André, Dana, Jonah. Néhány ember a világ egy-egy pontjáról, akiknek a lakásában laktam anélkül, hogy ismerném őket. Félreértés ne essék, ez a cikk nem egyéjszakás kalandokról fog szólni ismeretlen emberekkel, hanem egy új társadalmi-gazdasági rendszerről, amely számos lehetőséget nyit az egyének, a városok, de akár egy-egy ország számára is.
Üdv a hozzáférés világában!
  
Képzelj el egy társasházat. Hét emelet, minden emeleten hét lakás. Minden lakásban különböző helyiségek és zuhanyzó, konyhaasztal, melegvíz – kényelmi elemek, amelyek nélkül nehezen tudjuk elképzelni a napjainkat.
Most pedig képzeld el azokat a háztartási kisgépeket, bútorokat és könyveket, amelyek nélkül a lakók – idejük 95 százalékában – tökéletesen meglennének! Lesz köztük fűnyíró, narancsfacsaró, fúrógép, létra, de ebbe a halmazba kerül még a vendégszobában lévő matrac is.
Én például megrögzötten őrzöm a régi National Geographic magazinokat, mondván, hogy “ha egyszer eljutunk a Machu Pichu-ra, jó lesz előtte újraolvasni ezt a cikket”. Közben persze tudom: ha valaha Peruba utaznék, valószínűleg a neten néznék utána mindennek, és a NatGeo eszembe sem jutna.
Pedig biztos van olyan szomszédom, aki szívesen elolvasná a régi számokat.

 

Kell ez nekem?

“Imagine no possessions
I wonder if you can”
(Képzeld el, hogy nincs tulajdon
Kíváncsi vagyok, vajon sikerül-e)

 
John Lennon Imagine című dalának sorait érdemes megfontolnunk: mi lenne, ha feladnánk a megrögzött ragaszkodást a tárgyainkhoz, a tulajdonunkhoz?
 Ha ahelyett, hogy vennénk egy új porszívót, mert a “régi” – ami egyébként csak két éves – elromlott, kölcsönöznénk egyet? Vagy akár nem is az eszközt próbálnánk meg beszerezni, hanem magát a problémát megoldani: vagyis, hogy fel kell porszívózni. Lehet, hogy valaki a szomszédaink közül szívesen arra fordítaná az idejét, hogy kiporszívózik nálunk, míg mi a saját felszabadult időnket valami olyanra használhatnánk, amit szeretünk:
például megírjuk a Wikipédián a Sharing Economy bejegyzés magyar változatát.
 
Van, aki barter (Cserebere.hu), van, aki szívesség formájában fogja megosztani (Szívesség.net), amije van - legyen szó tudásról vagy időről (Önkéntes.hu), eszközökről (Oszkár), növényekről (Plantcatching), elolvasott könyvekről (Rukkola.hu) vagy akár a kanapéjáról (Couchsurfing) -; és van, aki profitot is csinál ezekből. Ilyen például a Vatera, ahol eladhatjuk megunt vagy már nem használt dolgainkat, a TaskRabbit, ahol apróbb feladatok ellátására kérhetjük fel a közelben lakókat, a JustShareIt, amelyen keresztül autót bérelhetünk másoktól, vagy személyes kedvencem, az Airbnb.

Ahogy a bevezetőből talán kiderült, szeretek másoknál aludni. Volt olyan “vendéglátóm”, akivel személyesen még csak nem is találkoztam – ami érthető, hiszen amíg én az ő ágyában aludtam, ő valaki máséban. Ami összekapcsolt minket az – talán a kalandvágy mellett – az Airbnb weboldal volt, ahol bárki kiadhatja szobáját vagy lakását. A rendszer úgy működik, mint a CouchSurfing - csak itt pénzt is csinálhatunk a dologból.
 
Az utóbbi évek gazdasági bizonytalanságai egyre inkább arra kényszerítenek bennünket, hogy spóroljunk és hatékonyan használjuk fel az időnket és a tudásunkat. A fenti kezdeményezések lényege pedig mindenhol ugyanaz: hogy kiiktassuk az üresjáratokat, és használjuk okosan azt, amink van. Illetve, hogy felismerjük: az a valami, amire nekünk már nincs szükségünk, mások számára még értékes lehet.
 
 

Adok-kapok

 
Ahogy azt Berkovics Dalma, az OuiShare hazai vezetője is elmondta 2013-as TEDxYouth előadásában, mindez természetesen nem újdonság. A barterezés, a termékek vagy szolgáltatások cseréje évezredek óta folytatott tevékenység emberek csoportjai között. Az utóbbi évtizedekben nem a csereberélés iránti igényünk, hanem a környezetünk változott meg.
A világ lakosságának mára több mint a fele városokban él, olyan emberek szomszédságában, akiket nem ismer. Míg a kisközösségekben továbbra is megvan az egymás iránti bizalom és az a bizonyosság, hogy ha szívességet teszel, azt visszakapod, addig a zsúfolt nagyvárosokban egymástól jóval elszigeteltebben élünk.

Olvasd el "Környezettudatos közösségek a városban is (?)" című írásunkat!

Az információs technológia (IT) fejlődésének és az ebből adódó lehetőségeknek köszönhetően azonban óriási tér nyílt meg előttünk az utóbbi évtizedben: helytől, időtől, vallástól függetlenül csatlakozhatunk közösségekhez, és oszthatjuk meg tudásunkat, utazási tippjeinket, szakértelmünket vagy tárgyainkat. És úgy tűnik, az Y generáció – vagyis a körülbelül 1980-2000 között születettek – ezt a lehetőséget ki is használják: a fent említett Airbnb például néhány év alatt 192 országban terjedt el, míg a 2007 novemberében induló magyar Oszkáron keresztül ma már havonta több mint 25.000 helyfoglalás történik. 

Az Airbnb növekedése

Mindenből venni (és fenntartani) egyet magunknak sem a pénztárcánknak, sem a környezetünknek, sem a városunk élhetőségének nem tesz jót – bár valóban, a gazdaságot hajta.
A városi levegő tisztább lehet, ha többen ülünk egy autóban vagy ha közösségi biciklit (Bubi) használunk; a városban a szemét mennyisége csökken, ha odaadjuk valakinek a megmaradt ételünket (Elemorzsia, Élelmiszerbank, LeftoverSwap) vagy a nem használt tárgyainkat (Ingyen elvihető); a városokban kevesebben éheznének, ha a termelők a megmaradt termékeiket önkéntesek segítségével eljuttatnák a rászorulóknak (Food Not Bombs Budapest, Cropmobster, Budapest Bike Maffia). Emellett pedig kapcsolatok, barátságok, közösségek épülhetnek a közös bevásárlás által (Szatyor), vagy ha kinyitjuk a konyhánkat mások számára (Piqniq, lakáséttermek), amivel akár az egészségesebb, változatosabb, helyi étkezés is elősegíthető - és ez csak néhány a megannyi lehetőségközül!

Olvasd el "Jól enni! - Neked mi van a tányérodon?" című írásunkat is! 

Kevesebb termék, szebb jövő

Vajon mennyi termőföldet használunk fel és mennyi káros anyaggal terheljük a környezetet azért, hogy mindenkinek legyen saját mosógépe, amely a tervezett elavuláseredményeképpen néhány év múlva úgyis lecserélésre kerül? Vagy azzal, hogy szállodákat húzunk fel olyan helyeken, ahol korábban zöldfelület volt?
 
Az utóbbi évtizedekben az urbanizáció (városiasodás), a népességnövekedés, a társadalmi különbségek növekedése és az IT fejlődése mellett még egy fontos téma került előtérbe: a környezetvédelem. A Föld erőforrásainak kimerítése, a hulladékkezelés és az az ezzel járó társadalmi problémák, a klímaváltozás egyre inkább a bőrünkön érezhető valósága szintén hozzásegítette a hozzáférésen alapuló gazdaság sikerességét.
Annie Leonard Tárgyaink története című sorozata sokak szemét felnyitotta azzal kapcsolatban, hogy egy-egy termék életciklusa nem abból áll, hogy megvesszük a boltban és kidobjuk a saját kukánkba.
A közös fogyasztáson és megosztáson alapuló gazdaság tehát nem csupán egy “jó ügy”, vagy éppen pénzkereseti lehetőség: a környezetünk is hálás érte. 

Olvasd el "A hulladék érték!" című írásunkat is!
 
 

Pénzt keresel?

 
A hozzáférésen alapuló gazdaság azonban nemcsak az egyének közötti kapcsolatot segíti, hanem a civil szervezeteket, az innovatív ötletek megvalósulását is. Az úgynevezett Crowdfunding segítségével egy-egy civil, művészi és innovatív projekt a közösség finanszírozásában valósulhat meg. A külföldről ismert Kickstarter vagy Indiegogo weboldalaknak ma már hazai változatai is léteznek (Indulj.be, Adjukössze), bár a hazai támogatási kedv egyelőre sajnos jóval alulmarad a nyugati országokéhoz képest.
 
A Kickstarter weboldalon eddig 153.615 projekt megvalósítását segítették, a legtöbb támogatást összegyűjtő projekt a Pebble elnevezésű “okos óra” volt: a projektgazdák eredetileg 100.000 dollárra volt szükségük, végül azonban, közel 70.000 ember támogatásával ennek 100-szorosát sikerült összeszedniük. Mindezt 37 nap alatt.
Ezzel szemben a 2012-ben startoló indulj.be oldalon eddig összesen 433 támogató 1.563.490 forintot adományozott; a NIOK Alapítvány által 2013 novembere óta működtetett AdjukÖssze oldal pedig eddig 20 projektre gyűjtött sikeresen támogatást, ebből a legtöbbet – 3.850.000 forintot – a Summa Atrium Alapítvány Budapest 100 éves házak programjára.

 

Megosztásra fel!

 
Íme, egy új gazdasági rendszer, a paradigmaváltás lehetősége, amelyről olyan régóta beszélünk! A rendszer azonban csak akkor fog működni és lesz hosszú távon is életképes, ha a tagjai megfelelően használják azt.
Nézz körül a sufnidban, nyiss ingyen könyvtárat a házatok egyik emeletén, önkénteskedj vagy tegyél szívességet valakinek, vagy akár indítsd el a saját megosztáson alapuló projektedet az egyik közösségi finanszírozást segítő weboldalon keresztül!
Távolodj el a tárgyaidtól és kezdd el élményekben mérni az időt!

Forrás: recity.hu