A devizában nyilvántartott hitelnek nevezett csalássorozat gyakorlatilag az egész országra kifejtette negatív hatását. A kialakult helyzetnek a jobbra fordítása rajtunk, civil lakosságon múlik, mert a kormányok hazaáruló módon a bankok érdekeit képviselve takargatják a törvénytelenségeket.

Itt e témával kapcsolatos információkat olvashatsz.

---

A bank a "forintosítás" ügyfél általi elutasítását követően elengedte a maradék tartozást!

Hitel elengedve, az ügylet lezárult.

---

 

Érdemes megnézni, több mindenről szó van, nem csak a devizahitelezésről!

 

http://civilmultimedia.com/ptk-kerekasztal-2-resz/

 

---

 

Felháborító az EU hozzáállása a magyar devizahitelesek kálváriájához!

 

---

Dr. Bihari Krisztina és Dr. Lázás Dénes a Lombard után KÖZÉRDEKŰ PERBEN a CIB Bankot is kicsinálták, már ami az autós ügyfelekre vonatkozik!
A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében kimondta, hogy:
- jogtalan a szerződés felmondása
- jogtalanul vitték el az autókat a behajtók
- jogtalanul tették fel az embereket a KHR listára
- a CIB üzletszabályzatának huszonvalahány pontja TISZTESSÉGTELEN!
A TV 2 Tények című műsorában azt is elmondták, hogy a bank ügyfelei kártérítéséért fordulhatnak a Bíróságra!

 

Forrás: Facebook

2016.02.08.

 

---

 

---

Ez az írás a devizaforrású Ft-hitelviszonytól a szintetikus devizahitel-viszony megkülönböztetéséhez szeretne információt adni az érdekelteknek.

A devizaforrású Ft-hitel jogviszony (szerződési kötelem) ismerete ma azért fontos, mert ezzé alakítják át a forintosítási törvények (a három devizamentő (bankmentő tv.) a deviza-nyilvántartású (befektetéssel vegyes, jelzáloggal biztosított Ft-hiteleket). [1]

A mostani forintosítás nem más, mint deviza-nyilvántartású forinthitel (szintetikus devizával, vagyis szüntelen megújításra szoruló pénzpiaci befektetéssel, ellentételezett forint-hitel) törvényi átalakítása, egyszeri devizaforrású forinthitellé. Azzá, aminek az ilyen szerződések megkötésekor, a bank a pénzügyi termékét láttatni akarta. Amelyben a „devizaalapúságot” devizaforrásnak merte nevezni, holott forrást mellőzni kívánó, kockázatmentes, az adósok gyors bukását előidéző ügyletet hoztak létre, és teljesíttettek be egyoldalúan, az adósok tudta, és beleegyezése nélkül. Ezért ezek a szerződések nem jöttek létre, egyező, és kölcsönös akaratnyilvánítással. Az adósok mindezekről nem tudtak.

A törvényi forintosítás pedig ennek szintetikus deviza-hitelnek (hibridnek)leplezése, és legalizálása azzal, hogy devizaforrású Ft-hitellé alakítják át, de nem a szerződéskötés idejére visszamenő hatállyal, hanem a bank által elért csalárd tartozástöbblettel, az adósok terhére. A szintetikus hitel (hibrid) során, a bank által, a bankrendszer részeként, kartellben az árfolyamdrágulásból elért tőketartozásnak, és a devizásított kamatokkal elért tőkésített kamattartozásnak, a jogellenesen keletkezett banki követelésnek a legalizálása a „forintosítás” …

A forintosítás utáni adósi kötelezettségek mutatnak rá arra, hogy milyen következményei lettek volna egy EREDETILEG devizaforrással rendelkező Ft-hitelnek. A tőketartozásuk nem emelkedett volna – a devizaforrás ellenére – a deviza drágulása esetén sem! Ahogyan a forintosítás után nem fog emelkedni a tőketartozása az adósnak. DE!

A kamatnak most sincs valódi felső határa. Közben a jelzálog ingatlan felére árazódott le, az adósok szenvedtek, és nem biztos, hogy fizetni tudják a gigantikusra hizlalt tartozásukat, miután megroppantak. Ha a jövedelemarányos törlesztés meg is valósul, mennyi lesz elszámolva kamatra, költségre, és mennyi a tőkére …? Életfogytiglanon is túli, hetediziglen adósrabszolgaság! Nesztek magyarok! Ideje a jogot számon kérni a bankokon !

Ideje megtanulnia az adósoknak, adósi képviseleteknek, és a bíróságoknak, hogy milyen kötelemről, milyen európai és magyar szabályok alapján kell kérni, és követelni, és ítélkezni!

Attól, hogy UFO közgazdaságtanon alapul a banki szerencsejáték, nekünk sem, és a jogalkalmazásnak sem kell beszállnia az „itt a piros, hol a piros” játékba. Attól, hogy bank az egyik szerződő fél, nem kell vakká, süketté, és tehetetlenné válni a tárgyaló teremben senkinek. Még akkor sem, ha a jogalkotás jogállami bátorsága és éleslátása barna színt hagyott a bankok árnyékától a Tisztelt Ház alsóneműjén. Azt mossák tisztára ők.

Az állam nem volt kíváncsi, miről is döntött. Nem tűnt fel, hogy minek devizaforrás az MNB-től a bankrendszernek, ha volt deviza forrása a deviza-nyilvántartású hiteleknek … Lehet ez egy kompromisszum a szűken vett döntéshozók, a kormány és a bankszövetség között. DE!

A társadalom szenvedett, a mi országunkat, és családunkat fosztották ki, és ha nem véd meg a „nemesség”, mi azért apellálunk az írott törvényekre. Ha a bankok kivételek ez alól, akkor nekünk sem kell komolyan vennünk a jogállam létét. Mert akkor az nem egyéb, mint a banki önkény védelmére és a mi kifosztásunk legalizálására alkotott törvény, alkotmányosnak hazudva.

Most lett devizaforrása a hiteleknek, eddig nem volt. A forintosításban részt nem vevő egyéb „devizaalapú” hitelekben eredetileg sem volt devizaforrás, de szintetikus deviza (befektetés) sem. Ezért ezeket nem kell forintosítani. Azok eleve azok. Mivel sem devizaforrás, sem szintetikus deviza nem volt ezekben a kötelmekben, ezért ezek nem devizaalapúak az UFO-közgazdaságtan szerint sem, így jogalapja sincs annak, hogy devizaárfolyam-veszteséget szenvedjenek el az adósok a banki elszámoláskor. Ezért ezek semmilyen „devizaalapú” kötelemnek nem minősülnek (pl. a gépjármű „deviza-hitelek”). Ezért maradtak ki a forintosításból, nem a tárgyuk miatt, hanem mivel nincs mit forintosítani.

A bank egy olyan pénzügyi terméknek nevezett hitelkonstrukciót kívánt a kölcsönszerződés, a kölcsönigény alapján értékesíteni és érvényesíteni az adósnak, – amit „deviza alapúnak”, vagy deviza nyilvántartású szerződésnek és hitelnek nevezett el -, amelyben a bankok a forint kölcsön-hitelviszonyt összekapcsolták az adósok devizatőke nyilvántartási-számlapénzével (a devizatőke-nyilvántartási számlanyitással), és az azzal végzett befektetési ügylettel (szintetikus devizának nevezett eszköz, és nem forrás oldali, ellentételező befektetési  ügylettel), amely a kötelem elválaszthatatlan és szerves része. Sem a befektetés (a banki kockázatkezelésre is alkalmas befektetés) a hitelviszony nélkül, sem fordítva nem létezhet az egyedi jogviszonyban és a pénzügyi termékben sem. Ezért ez egy hibrid: befektetéssel vegyes hitel-jogviszony.

A szintetikus deviza azt jelenti, hogy valós deviza nincs a hitel-viszony mögött és valós deviza forrás sem szerepel a forint-hitel finanszírozására (valójában a kölcsön feltételeként létrehozandó banki hitel-pozíció létrehozására). NINCS ITT SEMMI KIROVÓ/LEROVÓ kötelezettség-meghatározás.

Tisztelt Bírák, előbb tessenek utána járni, miről is ítélkeznek, és milyen jogviszonyt bírálnak el, milyen jogszabályok vonatkoznak a devizaforrású és a szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitelre.  Ha egyáltalán tudják, hogy ez kétféle pénzügyi banki termék, és a bankoktól káprázó szemük látja, hogy ez kétféle, egymástól különböző jogviszony, a következmények alapján is. Legalább emberségből, a szenvedések, az öngyilkosságok, és romok láttán!

A mérlegen belüli devizapozíció = az adós fedezetlen és forrás nélküli devizatőke-nyilvántartási számlájával. Tehát a bank a kölcsön folyósítása előtt, de már a deviza nyilvántartású hitel-szerződés aláírását követően, mérlegen belül egyszerre hoz létre az adóssal szembeni forint-követelést tartalmazó fedezetlen és forrás nélküli Ft-hitelszámlát (az adós a futamidő alatt ezt a követelést törleszti majd a befizetéseivel).  Ennek feltétele a tartalékráta befizetése a MNB-be (levegőpénz, a semmiből írja jóvá a bank a könyveiben). Csak remélhetjük, hogy a Tisztelt Bírák azt már tudják, hogy a bank, nem a betétesek pénzét hitelezi ki.

Ez egy nyitott forinthitel-pozíció, az adós másik számlapénze pedig, egy (az adós nevén nyilvántartott devizatőke-nyilvántartási számla) nyitott devizapozíció, amit nem bocsát az adós, mint befektető rendelkezésére. Sőt, ezt az utóbbit a bank letagadja, elhallgatja. Holott egy tartozás két számlapozícióval szerepel a bank könyveiben egy szerződésre vonatkozóan, amellyel meglepő új kötelmi helyzetet teremt a bank, amikor ezzel az adós nevén lévő, és a hiteléhez rendelt deviza-nyilvántartási számlával (az adós tudta és beleegyezése nélkül, de mégis, mintha ezzel megbízta volna) befektetést hajt végre a mérlegen kívül, de a hitelviszony létrehozása érdekében! Ezért azzal szervesen is összefügg, sőt enélkül a hitelviszony sem jönne létre a bank és adósa között az aláírt szerződés ellenére!

Tisztelt Bírák, ugye értik: szervesen összetartozik ez a két részjogviszony ebben a hibridben. És ezért a hibridnek mindkét részjogviszonyra vonatkozó jogi szabályozásnak EGYIDEJŰLEG meg kellene felelnie. Sőt erről Önöknek, és az adósoknak is tudnia kellett volna, a szerződések megkötésének időpontjára vonatkozóan! Persze ehhez a banknak erről az adóst akkor, és Önöket a jogviszony megítélése, feltárása során tájékoztatnia kellene. Ha feltárnák a hibrid valóságát, erre hajlandóak lennének, mint más peres felek, más jogviszonyaiban tudják is ezt a kötelességüket, a jogegyenlőség sem sérülne. Nem lesnék akkor olyan meredten a banki káprázattól az aláírt szerződést, amely elindítja ugyan a kötelmet. De egy beteljesült jogviszonyt kell elbírálniuk, ami történt a szerződés aláírása után, nem pedig a csalás okiratát bogarászniuk. Abban ugyanis semmi valóság nincs. Az maga a káprázat. A bank-bűvészet varázslata… De ez trükk, mint minden bűvészet. Nézzenek mögé, tárják fel. Tegyék félre az ezt tiltó új gyevi szabályokat. Önök nem gyevi bírók. A jogállam utolsó menedékei. És erre még a Luxemburgi Bírósági, Önöket minden magyar jogszabályt és eljárásjogi tiltást megelőzően kötelező, felhatalmazás fel is jogosítja. Tudjuk, nem tudják, de így van. Ha valamely tagállami törvény, jogegységi döntés az európai jogba ütközik, akkor Önök kötelesek az ilyen tagállami rendelkezéseket figyelmen kívül hagyni, mint európai bíróságnak, bíráknak. A hibrid jogviszony magyarországi szerződései, a deviza-nyilvántartású hitelek, mind és kivétel nélkül az európai, de a magyar jogszabályokba is ütköznek. Ezek a szerződések nem csupán semmisek, létre sem jöttek.

A hibrid esetén, a Ft-hitel pozíció valójában az adós rendelkezésére bocsátott számlapénz, amit az adós a törlesztő-részletek befizetésével felél, felemészt. És ezzel egyidejűleg a bank, az adóssal szemben devizatőke-nyilvántartási számlát is megnyit (nyitott devizapozíciónak nevezi az UFO-közgazdaságtan), ahol a forintkövetelésnek a devizában kifejezett értékét is követelésként tartja nyilván az adóssal szemben. Így az adós egyidejűleg Ft-ban is, és ennek devizaértékével is tartozik a mérleg szerint, DE csak az ügylet elindulásakor.

Annak a helyzetnek, hogy a bank két számlapénzt is létrehoz: egyet Ft-ban, egyet devizában kifejezve (alias nyitott devizapozíció), az UFO közgazdaságtan az adóst kigúnyolva „a bank nyitott devizapozíciójának” nevezi.

Valójában ez az aljasság bizony az adós devizaszámla-pénze és banki kockázat is, és a kettőskönyvelés alóli banki kivétel (persze a semmiből teremtett nyitott levegő-Ft-pozíció is az, a hétköznapi értelemnek, hogy ezt a semmit is valamiként az adós rendelkezésére bocsátja a bank, és zárolja is a szerződés aláírásakor).

Ez az adós nevén lévő devizatőke-nyilvántartási számlapénz valójában az az adósi, és nem banki kockázat, amit a bank befektetésként „kezel” a mérlegen kívül. Tehát a mérlegen kívül  szabadpénzpiaci műveletek részévé teszi azt. Ezt a semmit.  Ezzel a nyitott devizapozícióját „kockázatkezeli” a bank ezért (virtuális kockázatát), hogy az ne legyen forrás és fedezet nélkül a mérlegében, különben annak a forrásáról gondoskodnia kellene, amit el akar kerülni. Tehát kiviszi mérlegen kívülre (mérlegen kívül kezeli), és ezzel egyidejűleg az adóst befektetői pozícióba helyezi (előállítja az adós valós kockázatát). Ugyanis ezzel az adós nevén lévő számlapénzzel végzi a befektetést, amit szintetikus devizának hív az UFO közgazdaságtan. Így az ezzel végzett könyvelési trükkök sora, pénzpiaci műveletek azok, amiket szintetikus devizának neveznek, ami (a számvitel nyelvén) eszközzel végzett ellentételezése a Ft-hitelnek, és nem forrása a hitelnek. ÉS nem is könyvelt, vagy valóságos deviza. Így a szerződéseknek az a biankó pontja, hogy az adós vállalja a forrás-költségeit a hitelének, terminológiai anakronizmus, és büntetőjogi értelemben is hazugság, és számvitelileg sem korrekt hivatkozás.

A banknak ez virtuális kockázat, mert a számvitel szabályai alapján ugyan, de egyszerre két számlán is követeli az adós egyetlen összegre vonatkozó fizetési hajlandóságát, másrészt mindkét nyitott pozíció fedezetlen és forrás nélküli.

A bank (a számvitel szabályai szerint) csak számlán tarthat nyilván követelést, és ezt devizában kívánja nyilvántartani. Az adós viszont Ft hitellel tartozik a mérleg szerint, ezért Ft-hitelszámlája is van, és devizatőke-nyilvántartási számlája is.

A bank e két eszközoldali számlát a hibriden belül két célból hozza létre. A hitelviszony alá tartozó Ft-hitelszámla nem szorul magyarázatra. A deviza-nyilvántartás azonban magyarázatra szorul, amitől az egyszerű devizaforrású forinthitelhez képest, attól lényegesen eltérő módon és következményekkel deviza-nyilvántartású Ft-hitel, mint hibrid-jogviszony létrejön. A devizaforrású Ft-hitel a Hpt. és a fogyasztóvédelmi európai és magyar jogszabályok hatálya alá tartozik, a szintetikus devizahitel (hibrid) a Tőkepiaci, később a Befektetési törvény és a MiFID hatálya alá IS! Vagyis kétféle, eltérő kötelmi jogviszony, eltérő jogkövetkezményekkel, és eltérő perbeli következményekkel: a devizaforrású, és a szintetikus hitel.

Ezért jogi, és közgazdasági anakronizmus is ezeket egy név alatt az „adósmentő” szabályokban „deviza-alapúnak”, egy néven nevezni. Mert kétféle tőkeforma a deviza, és a szintetikus-deviza.

A hibrid esetében az adós devizaeszközének minősülő devizatőke-nyilvántartási számláját a bank mérleg- és banküzemi kockázat-kezelés érdekében kiviszi mérlegen kívülre (mérleg alatt kezeli). A partnerbankjával elismerteti egy virtuális ügyletben (swap) a fedezetlen és forrás nélküli deviza-számla-pénz létét. Majd az ellentételező partnerbanki euro-számla terhére, vagy arra tekintettel, Ft-kölcsönt kap tőle mérlegen belülre. Így Ft-forrással látta el a nyitott Ft-hitelpozíciót (az adós Ft-hitelszámláját) a mérlegen belül.

Majd ebből a Ft-kölcsönből mérlegen kívül „megvásárolja” az adós devizatőke-nyilvántartásán lévő, adóssal szembeni devizakövetelést. Ezzel egyidejűleg a deviza-pozíció IS fedezett számla lett, majd nyomban visszafizeti a partnerbanknak a kölcsönt, és ezzel zárja a befektetést. Ezzel záródik ez a könyvelt befektetés, amely maga a szintetikus deviza. Nem forrás, nem statikus számlapénz, hanem ellentételező műveletsor, amely szükséges a bank hitelező pozíciójának a megkezdéséhez, és feltétele a hitelviszonynak!
 

Folyósítás_swapFolyósítás

Megjegyzés: Bár az ábra devizaalapúnak nevezi lánykori nevén a szintetikus devizával ellentételezett forinthitel, azért az ábra valójában az ilyen deviza-forrás nélküli Ft-hitelre vonatkozik.

Ennek a hitelviszonynak a létrehozása a feltétele annak, hogy a Ptk-ból ismert, és ott szabályozott kölcsönt, a bank kifizesse, vagy elkönyvelje az adósnak. DE!

Az adós nem a kölcsönt törleszti! Hanem a rendelkezésére bocsátott Ft-hitelszámláján lévő tőkéjét emészti fel a törlesztő-részletek befizetésével. Mert annak terhére kapott kölcsönt. A bank így hozta létre a pénzt, amit kölcsön adhatott. Ami a kölcsön, az csak egy csereeszköz, esetleg bankjegy, ennek a levegőpénznek, ami a hitelszámlán jóvá lett a semmiből írva az adós részére, annak a megtestesülése. (Adósi képviselők, váteszek, a Ptk-ba belehabarodottak, és bírák: bizony, így van ez… És ez nem fabula, ez a valóság!)

Mivel a hitel futamidejének végéig, a mindenkori teljes hiteltartozásra nézve ezt a rövid távú és időszakos befektetést a „nyit-zár” folyamatot szüntelenül, kényszerűen meg kell újítani egy partnerbankkal a hitelező banknak ahhoz, hogy ezt a hibrid hitelviszonyt fenntartsa, és ne dőljön be a szerződés a bank hibájából (mivel nincsen forrása a hitelnek), ezért ezzel a megújítási kockázattal is terhes ez a befektetés. ÉS szerves része a hitelnek. Mert enélkül (devizaforrás hiányában) a fedezetlen és forrásnélküli hitel-számlapénzt sem tarthatná fenn az adóssal szemben a könyveiben. Ez a bank virtuális megújítási kockázata (amely nem tőke-kockázat) áll szemben az adós valós kockázatával. Amely abban nyilvánul meg, hogy:

    az adós terhére, a törlesztés során a tőketartozása devizában az árfolyam-emelkedéssel folyamatosan nő. A devizaforrású forinthitel esetén a tőketartozás nem emelkedne, mert forintban lenne nyilvántartva a hitelszámlán.
    A devizatőke folyamatosan forintból kiegyenlítésre kerül a befektetés megújításakor: így folyamatosan kényszerű, és szükségszerű devizavásárlás történik Ft-ért (bank, és a bankrendszer minden ilyen hitele esetén, a teljes tartozásra vonatkozóan). Ez szükségszerűen megdrágítja az adós devizatőke tartozását, magát a nyilvántartó devizát! Ezzel a bank, és a többi bank a kartellben, maga állítja elő a deviza drágulását, az FX-swapban szereplő devizát, az ellentételező eurót, az európai swap-piacot fedező dollárt. Ezért a befektetői pozícióba helyezett adós (a tudta és beleegyezése és szerződési akarata hiányában) mégis valós befektetői kockázatot visel el, de nem csak egyedi jogviszony szintjén, hanem nemzetgazdasági szinten is.
    Az adós bebukása esetén, a szerződés szerint, egyösszegben esedékessé vált befektetői tőketartozással tartozik a banknak, amellyel úgy tartozik (a szerződés megszűnése esetén is), mintha a szerződése fennállna, mivel a késedelmi kamattartozása (a szerződések szerint) az ügyleti kamat + Ptk. késedelmi kamat.
    Ezért a banknak, és a partnerbanknak nem érdeke a kockázatos, és leminősítő (bankleminősítő, adósságleminősítő következmények, országkockázati felár növekedés, hitelkockázati felárak emelkedése, az államadósság leminősítése, a megújítási költségek emelkedése stb. miatt), a hibrid befektetési oldalának fenntartása. Éppen ellenkezőleg, az adós(ok) mielőbbi bukásában érdekelt, mert követelése egyösszegű, és követelése az adóssal szemben a fennállt szerződés szerinti marad, banki „terhek” nélkül.

Ha az adós devizahitelt kap, annak az összege nem emelkedik, törlesztéskor aktuális árfolyamon törleszt az adós, valós devizaváltás történik. Devizát bocsátanak az adós rendelkezésére, azt törleszti, annak összege viszont nem emelkedik.

Devizaforrású Ft-hitel esetén valóban deviza alapú az ilyen hitel, mert az egyszeri devizaforrást nem bocsátja a bank az ügyfele rendelkezésére, és nem is abban tartja nyilván a bank az adós adósságát. Ugyanaz a helyzet, mint a devizahitelnél, mert a bank a saját hitelviszony-teremtési kockázatára vett igénybe egyszeri külső devizaforrást (devizakölcsön-forrás, jelzáloglevél értékesítésével szerzett külső devizaforrás, saját deviza állomány). Ezekben az esetekben a kamaton keresztül tud csak az adósra hárítani, a saját kockázatából (pl. kereskedelmi árréssel manipulatíve), de azt nem közvetlenül, csak mint plusz bevételt könyveli el. Ebben az esetben az adós a banki kockázat egy részét (CDS felár, bankközi árfolyamveszteség egy részét) fizeti meg a banknak, ezzel szemben, szintetikus deviza esetén az egészet, a kamaton, és árfolyamveszteségén keresztül.

E két devizahitel (valós devizahitel, és devizaforrású forinthitel) esetében a bank, az adós hitelkockázatát, mint banki kockázatot alaposan fel is méri. Aki a banki kockázat egy részét nem tudná viselni, annak ilyen hitelt sem ad. A törlesztés aktuális devizaárfolyamon történhet, de amire a törlesztés vonatkozik a devizaforrású hitel esetén, az egy nem változó Ft-tőke tartozás, amiben nyilvántartják. És az FOGY a törlesztéssel a futamidő alatt. Egyébként az ilyen hitel esetén sem kell devizaárfolyamon törleszteni, mert a bank egyszeri devizaforrását nem kell az adósnak ezzel „kockázat kezelnie”, arra ott a kamat, plusz a THM előrelátása a banknak.

De e két devizahitel esetén nincs csak piaci árfolyam-ingadozás, maga a hitelállomány (a szerződések tömege) nem generál közvetlenül árfolyamromlást a Ft terhére a CHF-fel, szemben (YEN, USD, EURO-val szemben), és más devizákkal szemben sem. Közvetve igen, mert az adós-kockázat közvetlenül is banki kockázat (pl. az adós nemfizetése). Ezért a hitel bedőlése banki kockázat IS.

Ezzel szemben a szintetikus deviza esetén nincs ilyen banki kockázat: SEMMILYEN sincs a hitelből eredően, csak a virtuális kockázata, hogy a szintetikus devizaműveletet nem tudja esetleg megújítani a partnerbankjával , mint rövidtávú ügyleteket a Ft-hitel fenntartása érdekében, a futamidő végéig, mert a megújítás nélkül akkor devizaforrásra lenne szüksége azonnal, (ahogyan ez be is következett 2008. október végén), hogy devizaforrású Ft-hitellé alakítsa a szerződést: mint most a forintosításkor.

De ahogy a deviza-nyilvántartású hitelezés bevezetésekor sem, és MOST sincs a bankoknak forrás-likviditása, NEM VOLT, NINCS, ÉS MA SEM LENNE AZ MNB devizatartaléka nélkül… 2008. októbere után a MNB vette át a partnerbankok szerepét a befektetésben, és ezzel hozzájárult a devizák drágulásához, és annak minden következményéhez, és ezzel jelentős devizatartaléka keletkezett a befektetés díjából, amit a hitelező bankok fizettek az árfolyam-nyereségükből, az adósok terhére.

Ezért van szüksége a bankrendszernek MOST 7,9 milliárd EURO devizaforrásra az MNB-től, hogy ezt a törvényi forintosítást végrehajtsa, mert ezzel az egyszeri forrással kell leváltani a szintetikus devizát. MOST lett forrása a hiteleknek, nagyrészt az adósoktól (árfolyamnyereségből származó swap-díjakból) beszedett pénzekből.

Ettől a törvényi forintosítástól kezdve az adós, a devizák árfolyamának drágulásából eredő, és a bankja, a bankkartell által előállított árfolyamnyereséggel emelt Ft-tőkét törleszti Ft-ban, és a tőketartozása nem fog emelkedni: ez mutatja meg minden kételkedőnek, miben különbözik a devizaforrású Ft hitel, a szintetikus devizának nevezett műveletekkel ellentételezett Ft-hiteltől. Amely az adós devizaeszközével (a Ft-hitelszámlája mellé nyitott és ugyanarra az összegre devizában is megnyitott devizatőke nyilvántartási számlájával, mérlegen kívül végzett pénzpiaci műveletekkel) előállított HIBRID, befektetéssel vegyes hitelviszony.

A bank virtuális kockázata a hibridnél: a megújítási kockázat, és az, hogy az adós nevén két számlapénzt is megnyit mérlegen belül a hitel elején, ugyanarra az összegre, és mindkét számlapénz forrás nélküli, és fedezetlen, és a befektetés során díjat fizet a partnerbanknak, ez a forintosítással megszűnik. És az adós valós árfolyamkockázata is. De csak az utóbbi szerződő fél fizeti meg ennek is az árát.

A jelzálog az biztosíték, de végrehajtási fedezetként is a hitel alá tartozik, és nem a nyilvántartó számla alá. Vagyis az adós devizában tartozik a devizahitel esetén, és Ft-tal az egyszerű devizaforrású hitel esetén, ezért az egyenleg közlésekor, mivel nincs devizában nyilvántartva a tartozása, nem számítják vissza a devizából Ft-ra a tartozást, ha például előtörleszti. Nem is gátolják az előtörlesztést, lezárást idő előtt. mert nem kell devizaforrás a deviza-forrású hitel kivezetéshez. Nem úgy a szintetikus devizahitelnél.

A két nem-szintetikus devizahitel esetén nem kell a teljes devizahitel állományt újból és újból Ft-ért megvásárolni, szemben a szintetikus devizával (az adós devizatőke nyilvántartási számlapénzével végzett befektetéssel). Ott ugyanis a banknak a teljes ilyen „devizahitel”-állományát újból, és újból rövidlejáratú befektetés során „meg kell vásárolnia” Ft-ért – bár ezt devizából is megtehetné, de akkor nem lenne árfolyamnyeresége a Ft-árfolyam romlásából – amikor zárja az FX-swapot a bank.

Persze ez a Ft-ból-deviza–vásárlások és visszafizetések könyvelt pénzekkel, és azonnal történnek a befektetés keretében. Így a szintetikus devizahitel (hibrid) az adós devizatartozását folyamatosan növeli, hiszen az árfolyam is növekszik, mivel a piacon az egész bankrendszer a teljes magyar deviza-nyilvántartású hitelállományt, szinte pillanatról pillanatra – a rövidlejáratú befektetésekben – a futamidő elején a törlesztés, a növekvő devizatartozás költségeit, és kamatát (növekvő kamatát) fizeti ki a törlesztésével, a tőkére így mindig kevesebb jut.

Így emiatt is növekszik az adós adóssága. MOST a forintosítás ezt sem veszi figyelembe, azt hogy a törlesztőrészletek a devizásított kamattörlesztés-része miatt, a hiteltörlesztéskor az adósságot alig csökkentette. Ennek rekompenzálása sem történik meg. A banki rulettben ezen is a bank nyer.

Deviza-nyilvántartású (szintetikus-devizahitel, vagyis hibrid) esetében,  az adós Ft-hitel törlesztését átszámítják devizára, de nem váltják át (konverzió), bár a pénzpiaci hatás szempontjából ez mindegy. Nem is bizonylatolják az átszámítást, szemben a két devizaforrással ellátott hitel esetén a konverziót bizonylatolják. DE!

A szintetikus devizahitel esetén, a Ft-hitel törlesztését nem a hitelösszegre, hanem a devizában nyilvántartott devizatőkére vonatkoztatják. Vagyis minden törlesztéskor a devizatőke-nyilvántartásban lévő összeget, aktuális, aznapi, fordulónapon megemelt, kereskedelmi árréssel ezt is megemelt összegen visszaszámítják Ft-ra, és annak az aktuális havi esedékességét, törlesztését fizettetik ki az adóssal. Eközben folyamatosan emelkedik az árfolyam emelkedéssel az adós Ft-ra visszaszámított Ft-hitel-számláján a tartozása a tőke a devizaárfolyammal növelt összegével, és a kamat devizásításának visszaszámolásából eredően mindkettő, immár Ft-ban. Ezért emelkedik az a tőke+kamat Ft-tartozás, amit a múltban a rendelkezésére bocsátottak már egyszer. Majd amikor a befektetést újra indítják szükségszerűen, akkor az így megemelt Ft-tőketartozást devizára számítják, és azzal a nyilvántartott devizatőkével indítják a következő befektetést.

MINTHA ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL, AZ „adósi” RÖVIDTÁVÚ (MÉRLEGEN KÍVÜLI) BEFEKTETÉSEKNEK a VESZTESÉGÉT (árfolyamveszteséget) A BANK, ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL Ft-HITELEL KIEGYENLÍTENÉ az adósnak azzal, hogy, RENDELKEZÉSÉRRE BOCSÁTJA A BEFEKTETÉSEK ZÁRÁSAKOR, és hozzáírja a korábbi Ft-hitel-tartozáshoz, és ezzel a futamidő végéig kényszerhitelezné a devizatőke nyilvántartási számlapénzével végzett őrült, és az adós számára haszon nélküli befektetések veszteségeit.
 

Megújítás_swap2Megújítás

Vagyis minden árfolyamdrágulással és annak tőkésített és devizásított kamatvonzatával, Ft-ra visszaszámítva, a már az adós rendelkezésére bocsátott Ft-hitel összegét, növeli a bank. Vagyis mintha, a teljes devizatőke-tartozás árfolyamdrágulásával megegyező újabb Ft-hiteleket adna a bank az adósnak, a futamidő végéig, amellyel növeli a törlesztendő, és rendelkezésére álló hitel összegét.

Új hitel jön létre, csak a korábbi, rendelkezésére bocsátott hitelt, az oda-vissza-számítással folyamatosan növeli a bank az egyik havi törlesztésről, a következő havi törlesztésre… Mivel is?

A deviza-árfolyamdrágulást, mintha meghitelezné az adósnak a bank (mint a befektetési ciklus veszteségét, havonta a törlesztő-részlet befizetésekor) mert van olyan „jó”, hogy nem követeli az adóstól, mint befektetőtől e veszteség kifizetését, hanem, mint Ft-hiteltőke-növekményt rendelkezésre bocsátja a megelőző összeg felett, hogy azt eméssze fel a törlesztésekkel az adós. A következő törlesztéskor a devizatőke aktuális összegét eladási árfolyamon visszaszámolva, kiszámolja, mennyi az új emelt árfolyamon a devizatőke, és kamatai havi törlesztő része eladási árfolyamon, és ezt törleszteti, és ennek a számításnak az alapjául szolgáló, már árfolyamdrágulással emelt Ft-összegét jegyzi be, mint aktuális Ft értékét, a devizatőke-nyilvántartásban lévő devizatartozásnak. DE!

Így a törlesztő részlet törleszti az előző hónapban fennállt Ft-hitel tőke-összegét, és kamatát (amelyek előzőleg is devizából voltak már vissza-számolva Ft-ra eladási áron) ÉS törleszti az azt követő hónap árfolyamdrágulásából eredő, és Ft-ra visszaszámolt aktuális havi hiteltartozás növekményt és annak kamatát, mint megemelt, és újból, és újból az adós rendelkezésére bocsátott, növekvő, kamatokkal tőkésített hitelt. Így valóban befektető az adós, és az árfolyamveszteségét is hitelezi a befektetésből eredően a bank, egyre növekvő összegben, az eredetileg rendelkezésére bocsátott Ft-hitel felett. Ezért az eredeti terhére kapott kölcsön felett, az árfolyamveszteség is hiteltartozássá alakul az átszámítások során, minden hónapban az esedékesség napján. A hitel a kölcsöntől, de még a befektetéstől is elszakad ütemezésében és összegében: havi, rendszeres hitelnövekedést produkál, amit egyre nagyobb törlesztőrészletekkel kell emészteni. Egy idő után felborul az eredeti tőke-kamat arány is, ha az árfolyam gyorsabban nő, mint a részletek által törleszthető növekvő Ft-hitel.

Ezért nő az adós hiteltartozása a hibrid esetén, szemben a devizaforrású hitelekkel.

Adósi képviselők! Bírák! Parlamenti képviselők! Ha ez így van a hibrid esetében, minden deviza alapú hitel devizaalapú hitel? És ugyanaz a kötelem, ugyanaz a jogviszony, ugyanazok a szabályok, a következmények a kétféle jogviszony esetében?

Kérdezzék meg az ezzel meggyalázott társadalmat és hazát! A szenvedőket, a gyászolókat! Ti nem tudjátok, ŐK tudják. Mi is tudjuk: NEMTARTOZUNK.HU!

Ez a visszaszámítás hiányzik a devizaforrású hitel (deviza alapú) esetében. Vagyis aktuálisan a devizatőke-nyilvántartás összege a tartozás, a szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel esetében. Ez a visszaszámítás minden közléskor, egyenlegközléskor megtörténik, vagyis aktuális árfolyamon, devizatőke nyilvántartásban lévő devizatartozást tüntetik fel. A kivezetéshez ezért devizaforrás kell, és ezért nem törleszthető a szintetikus hitel devizában.

A szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel ezért a MiFID hatálya alá tartozik (a devizaforrású pedig nem), mivel a hibriddel az adós egy valós befektetői kockázatot visel. Az adós számára pedig ez mérhetetlen kockázat, anélkül, hogy erről tudott volna.

Ha bank a fedezetlen forinthitelét ellentételezi fedezetlen könyvelési technikával (FX Swap), akkor erről tájékoztatnia kellett volna az ügyfelet, hogy ez így történik, és tájékoztatnia kellet volna az ügyfelet annak minden kockázatáról.

A hibrid olyan pénzügyi termék, amely egyszerre tartalmaz hiteladósi, és befektetői kockázatokat az adósra nézve. A bank csak e két adós-kockázat elemzése, erről az adós tájékoztatása mellett nyújthatott volna ilyen hitelt. Ez a pénzügyi termék, a jogszabályok szerinti értékesítése esetén, a terméknek – a forinthitelekhez és devizaforrású hitelekhez képest jelentősebb — adóskockázata miatt, a bank, csak befektetői pozícióra alkalmas adósok számára nyújthatta volna ezt a hitelt, adhatott volna ennek terhére kölcsönt. Mivel az adós kockázata valóságos, a bank kockázata virtuálisan is jelentéktelen, ezért az adós elől elhallgatta a bank a tartós kötelem lényegét.

DE A BANKKARTELLNEK NEM A HITELEZÉS, HANEM A HITELEZÉSEKEN TÚLI, AZ ILYEN HITELEZÉSI GYAKORLATBÓL EREDŐ MINDEN KÖVETKEZMÉNY ELÉRÉSE VOLT A CÉLJA. ÉS EHHEZ A POLITIKA ASSZISZTÁLT. MOST PEDIG A FORINTOSÍTÁSSAL LEPLEZI A CSALÁST. És a forintosítást nem a szerződéskötés idejére visszamenő hatállyal, és számítással, hanem a jelenlegi (a befektetés következményeivel) megnövekedett Ft-hiteltartozás drága átszámítási áron kifejezett devizaértékét, mint utoljára megnyitott devizapozíciót váltja ki devizaforrással az MNB, immár visszahozva a nyitott devizapozíciót a mérlegen belülre. Megszüntetve ezt a devizatőke nyilvántartási számlát, mert nincs rá a banknak többé szüksége.

Az Állambácsi Nemzeti Bankja devizaforrással látja el a nyitott Ft-hitel pozíciót. Ami innentől már nem forrás-hiányos a mérlegben…

Kezdődhet egy új história a mesebeli hiteltartozásunkkal, ami már így nem növekedik tovább, – mint a gömböc -, mert már jól befalt várost, falut, tanyát. Jól lakott. Kár hogy nem akadt egy bicskás bojtár a bendőben! Bent ragadtunk egy régi mesében, és nem ereszt.

HÁNY BŐRT AKARNAK MÉG EZZEL A KASZINÓ-JÁTÉKKAL RÓLUNK LEHÚZNI?

A bíróságok kötelesek a devizaforrású, és a szintetikus devizával ellentételezett Ft-hiteleket, mint eltérő jogviszonyokat, és kötelmeket megkülönböztetni. A jogvita esetén feltárni az egyedi szerződés mibenlétét, ellenkező esetben nem tudja, milyen jogviszonyt, milyen kötelmet kell vizsgálnia, mely jogszabályokat kell alkalmaznia, az ügy eldöntéséhez. Minden bíróság európai bíróság IS. EZÉRT AZ EURÓPAI ÉS MAGYAR JOGBA IS ÜTKÖZŐ, A BANKOKKAL KIVÉTELEZŐ, CSALÁSUKAT ELLEPLEZŐ JOGSZABÁLYOKAT ÉS KÚRIAI JOGEGYSÉGI HATÁROZATOKAT, AZ EGYEDI ÜGYEKBEN ELJÁRÓ BÍRÁKNAK, FIGYELMEN KÍVÜL KELL HAGYNIUK, ÉPPEN A LUXEMBURGI BÍRÓSÁG HATÁROZATAI ALAPJÁN. Itt a bicska a gömböc gyomrában…

Ezért a bizonyítási indítványnak erre is kell irányulni az adós részéről, AZ EGYEDI ÜGYEKBEN.

---

 

A Fidesz ördögi terve

Kötelező, ha meg akarod tartani a házad!!!

---

Devizaadós per 2012.02.16.

Horváth Ferencné az OTP ellen.

---

---

 

Bejelentés

a 2014 decemberében megrendezésre kerülő ciprusi konferenciáról

---

 

Dr. Damm Andrea rendkívüli felhívása

Kedves Barátaim!

Ha végre szeretnétek tenni Magatokért és a társadalomért valamit, akkor most van az utolsó esély rá, mert a devizahitelezés ügye olyan fordulatot vett, ami jogállamban elképzelhetetlen.

A ma beterjesztett törvényjavaslat egyszerűen átírja azt a szerződést, amit Ti és/vagy honfitársaitok kötöttek meg olyan akarattal, amelyre Ti nem hatalmaztátok fel sem a Kormányt, sem a parlamenti képviselőket. Olyan éhes a fekete pénzzel kitömött banda arra, hogy a devizaadósok ingatlanjait olcsón megszerezze, hogy még csak nem is gondolkodott, mennyi buktatója van ennek a jogilag értékelhetetlen törvénynek.

Úgy tudtok ellene tenni, hogy írtok tértivevényes levelet a Miniszterelnöknek, az Országgyűlés elnökének, a Köztársasági Elnöknek, s az igazságügyi miniszternek arról, hogy Te nem kérted meg arra, írja át a bankkal kötött szerződésedet és ezért azt meg ne merje tenni. Majd Te eldöntöd, hogy mit teszel a szerződéseddel vagy mit nem, de Te őket erre nem hatalmaztad fel.

Írd meg azt is, hogy ha megalkotja ezt a javaslatot, pert indítasz ellenük kártérítés iránt. Emellett írjatok a banknak tértivevényes levelet arról, hogy egyrészről a szerződésetek semmis, mert a Hpt. valamint a Ptk. szabályait sérti, egyúttal pedig miután a 2/2014. PJE kúriai jogegységi döntésben írott azon feltétel, hogy nem volt valós az árfolyam kockázatról történt tájékoztatás, ezért tisztességtelen azt alkalmazni, ügyetekben fennáll, ezért az árfolyam emelkedést Veletek szemben nem alkalmazhatja.

Írjatok továbbá emailt minden kormánypárti parlamenti képviselőnek, hogy ha a Ti kérésetek ellenére a szerződésetek módosulását megszavazza, pert indítasz ellene kártérítés iránt, mert nem az esküjének megfelelően gyakorolja képviselői tisztségét.

Kérlek Benneteket, küldjétek el ezt a levelet minél több embernek, hogy dőlhessenek a levelek országunk vezetőihez, akik az 50-es évek államosítása után most a bankrendszer anomáliáinak felhasználásával készülnek arra, hogy megszerezzék az emberek ingatlanát és minden értékkel bíró vagyonát.

Üdvözlettel:

Damm Andrea
- See more at: http://devizahitel-atveres.blogspot.hu/2014/11/dr-damm-andrea-rendkivuli-felhivasa.html#sthash.J6JbMB33.RD2EFGp2.dpuf

---

Bán Károly

"A deviza alapú kölcsön nem kölcsön, nem hitel, hanem egy deviza alapú csalás."

---

 

Telefonbeszélgetés a behajtóval

---

 

Figyelemfelhívó közlemény!

Nagyon jó hírt tesz közzé a Fehér Kéményseprők Országos Társadalmi Szervezetek szövetsége, mely szerint a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara Elnöke Dr. Krejniker Miklós a bíróság elé áll GYANÚSÍTOTTKÉNT a gaztettei végett 2014. szeptember 18. napján 08:30 perckor a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt Markó utca 25. szám földszint 14. számú tárgyaló terembe.

---

Mint ismeretes sok "devizahiteles" pert felfüggesztettek a 2014-es "devizahiteles törvényre" hivatkozva! ALKOTMÁNY Ellenes!

Továbbra is a teljes semmisség a cél és az egyéni perek! Már ha kell a házad!!

---

Varga István

Kit ment a kormány "devizahiteles" csomagja? 2.rész

KÖTELEZŐ!!!

---

A deviza alapú hitelek semmisségi okai összegyűjtve

civilkontroll.com

---

Rendkívüli közlemény

A nép és az ország kifosztóival folytatott küzdelem fordulóponthoz érkezett.

2014. szeptember 05. napján nyilvánosságra hozzuk a 2014. október 05. napján, Gyulára összehívott Nemzetgyűlés programját, valamint azt a munkaanyagot és cselekvési tervet, amely romba dönti a bankárok kártyavárát, valamint a  Kormány és a Kúria vezetőinek lemondásához fog vezetni.

(Kásler Árpád)

kaslerarpad.hu

---

dr. Lévay Edit
európai jogi szakjogász levele

Tisztelt Ügyvéd Úr!

Érdeklődéssel vegyes undorral figyeltem, ahogy Önök és társaik valamilyen általam ismeretlen módon közel kerültek a húsos bödönhöz, és a legutóbb kreált 2014. évi .. törvényben foglalt tisztességtelen feltételek vélelmének megdöntése iránti perekben a Magyar Állam fogadott prókátorai lettek. Igaz, emlékeim szerint a régi Ptk és az új is tartalmazza pontosan, hogyan képviselteti magát a Magyar Államot vagyonjogi perekben. De el kell ismerni, hogy a Magyar Állam is rászorulhat egy ilyen "bonyolult" ügyben szakszerű képviseletre...

És hát az Ön irodája- ugye szakavatott, hiszen nem régen még a másik oldalon álltak. Ahogy mondják, rablóból lesz a legjobb pandúr, ugyebár.

Azt, hogy szakmailag mit jelen e "kihívás", nem kíván különös kommentárt. Önökön és a Magyar Államon kívül még az általános iskolás is évek óta tudja, hogy a magyar fogyasztóvédelmi jellegű hpt-beli rendelkezések és az európai uniós fogyasztóvédelmi irányelv, ezen keresztül a ptk. fogyasztóvédelmi rendelkezéseinek sérelme hogyan valósult meg a bankok és pénzügyi vállalkozások szerződésinek egyedi részében és ÁSZF-jeiben. Ugyanis láttuk. Én személy szerint legalább 20 féle szerződéssel találkoztam, közülük egyetlen egyben volt referenciakamathoz kötve, az ügyfél hátrányára történő egyoldalú szerződésmódosítás, de arról meg kiderült, hogy tényleg devizahitel, és nem devizában nyilvántartott, kölcsönnek álcázott hibrid-termék volt...,

Ezen kívül a 2/2012 PK. Állásfoglalásban a jogelemző csoport a tisztességtelenség kritériumait összefoglalva, egyértelmű iránymutatást ad, szóval ebben sem kell mély és HOSSZÚ ÓRÁKAT igénybe vevő kutakodást folytatniuk.

Ezen információk birtokában még egy joghallgató is képes összehasonlítani a pénzintézetek által felsorolásszerűen beidézett egyoldalú szerződésmódosítási okokat, melyből még a vak is látja, hogy a bizonyos elveknek már csak számszakilag sem felelnek meg, mert ugye nem ártana leírni hogy minek, hány százalékos növekedése a másik változó hány százalékos növekedését (változását) idézi elő, ha az adott feltétel bekövetkezik.

Mindezeken túl, amíg a Kúria áldásos tevékenységével nem rondított bele, addig igen kiváló ítéletek születtek a tisztességtelen feltételek megállapításával kapcsolatban. szóval bírósági források is rendelkezésükre állnak. Sőt, képzelje, Tisztelt Kolléga, a Hpt. 213.§ (1) bek. d.) pont alapján még a teljes szerződések is semmisnek mondattak ki, igaz ezek jogerőre nem emelkedhettek, szintén köszönhetően a Kúria áldásos jogalkotó tevékenységének, mellyel jogalkalmazóként összekeverte a szezont a fazonnal, hogy kissé profán legyek.

Remélem, nem veszik a fent írtakat kioktatásnak, hiszen önök - ugye - kiviváló bankjogászok.. Igaz, kissé furcsa, hogy e fontos, magyar állami megbízás időpontjáig valahogy nem sikerült észrevenniük az önök által eddig képviselt pénzintézet(ek) egyedi szerződéseiben és ÁSZF-jében ezeket az ordító hiányosságokat, és ezen kívül még nagyon sokat, melyek hálaistennek reményt adnak a jövőre nézve, hogy mégsem sikerül ezeket a fránya szerződéseket kipofozni, és érvényessé tenni...

Szóval, Tisztelt Kolléga Úr, valóban nem ütközik ügyvédi törvénybe az önök magatartása, egyedül morális, szakmai és minden értelemben undorító.

De az is lehetséges, hogy előítéletes vagyok, és Önök tényleg megvilágosodtak, és megfordultak a "damaszkuszi úton", rátaláltak az igazságra.

Mert ellenkező esetben ez az egész dolog, amiben Önök részt vesznek, egy cirkuszi mutatvány, melynek a fogásait, lépéseit Önök előtt rengeteg jogász, ügyvéd, bíró, pénzügyi szakember és deviza alapú hibridtermékkel megvert ügyfél dolgozta ki. Magyarul, hogy vulgáris legyen, Önök más f-val verik a csalánt.

Kívánom, hogy az így bezsebelt 50.000 Ft + ÁFA óradíjukon (hány óra lesz, ez nagyon érdekelne...) segítsék Magyarország jogállammá válását azzal, hogy felajánlják legalább egy antikorrupciós szervezetnek, vagy akár állatvédő szervezetnek, mindegy.

Maradtam tisztelettel a szakma, de nem Önök iránt:

dr. Lévay Edit
európai jogi szakjogász

 

---

Akiknél a végrehajtó a törvényi tilalom ellenére folytatta a végrehajtást ....
1. Írjon a végrehajtó részére a végrehajtott összeg 8 napon belüli visszafizetésére fizetési felszólítást.
2. Ha nem teljesített a végrehajtó, akkor a 9. napon menjen el egy közjegyzőhöz és indítsa el a fizetési meghagyást.
3. Amennyiben a végrehajtó ezzel nem ért egyet majd ellentmondással él.
Ha minden jól megy, akkor perré alakul az ügy, és a végrehajtó nehány hét múlva ki sem mozdul hónapokig a bíróságról, a vesztes perek miatt pedig a gatyáját is ráfizeti, mert kapzsi volt!

 

---

Ezt kell írni a végrehajtónak:

 

Ügyszám:
Tárgy: törvényi kötelezettség végrehajtása
Tisztelt végrehajtó !

Alulírott ….......................... ( ….......................................….....................................) szám alatti adós , végrehajtásra kötelezett, ezúton tájékoztatom, hogy 2014. július 26-án hatályba lépett a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény.
3. § (1) bekezdés: „A fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.”
4. § (1) bekezdés: „Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés (…)”
17. § (1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) E § alkalmazásában kölcsönszerződés: pénzügyi intézmény és fogyasztó mint adós vagy adóstárs által kötött deviza vagy forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés.
(3) A kölcsönszerződésen alapuló követelések behajtása iránt folyamatban lévő (vagy a kölcsönszerződésből eredő követelés behajtása érdekében bekapcsolódással indult) végrehajtási eljárásokban - a (4), (7), (8) és (10) bekezdésben foglalt kivétellel - a külön törvényben meghatározott időpontig eljárási cselekmény, intézkedés nem foganatosítható, a felek és egyéb érdekeltek által tett nyilatkozatok is hatálytalanok; eddig az időpontig minden határidő megszakad, azt követően a határidő újra kezdődik. A végrehajtási ügyet a végrehajtónak szünetelő ügyként kell nyilvántartania, ha a végrehajtási ügyben eljárási cselekmény vagy intézkedés foganatosítására e törvény alapján nem kerül sor.”

Fentiekre tekintettel kérem a tisztelt végrehajó Irodát, jelen ügyben a jogalkotó további intézkedéséig végrehajtási cselekményt ne foganatosítson. Amennyiben e kérésemnek, illetőleg a törvény fenti előírásának mégsem tenne eleget, és bármilyen végrehajtási cselekményt foganatosítana, úgy tájékoztatom, hogy a Büntető törvénykönyv 305. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűncselekményét követi el, mely részemről azonnali feljelentést von maga után.
„305. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen
a) hivatali kötelességét megszegi,
b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy
c) hivatali helyzetével egyébként visszaél,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Bízom szíves együttműködésében.

2014. . .

Tisztelettel:

Tanúk :

---

 

Mi ezzel a baj?
1. Az adós eszközével, számlájával végzik a tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól az adós nem tud.
2. Befektetői pozícióba helyezi a bank az adóst a tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól az adós nem tud.
3. A bank a saját virtuális devizakockázatát ezzel kezeli, likviditást állít elő, hogy korlátlan számú és összegű hitelt nyújtson valós kockázat nélkül, a valóságtól elszakadva, de az adós valós kockázatát előállítva, tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól az adós nem tud.
4. A bank a tartós hiteljogviszony idejére, szüntelenül megkötendő és másik „bennfentes” bank közreműködését igénylő befektetéssel tarthatja fenn ezt a hitelviszonyt. Ellenkező esetben tönkremegy, mert a hitelszámlának van hosszú távú fedezete részletekben, de a devizaszámlának nincs. És ha a mérlegébe vissza kell hoznia a deviza-nyilvántartást, akkor az addig elkerült forrásteremtésről gondoskodnia kellene, de erre tőkéje, ilyen nagy adósságállományhoz nincs.
5. A bank és a bankrendszer így az adósai (önkormányzat, vállalkozás, fogyasztó) teljes devizatartozását egyszerre kénytelen a befektetésben maga előtt görgetni, és szüntelenül megújítani, a hitelek futamideje alatt, a befektetésnek tekintett, könyvelési trükkökkel.
6. Partnerbank híján a szintetikus deviza ilyetén előteremtése lehetetlenné válik, miközben minden ilyen hitelszerződésnek ez nélkülözhetetlen feltétele, miközben:
a) ez azt is jelenti, hogy a bank maga állítja elő a menekülő devizák (CHF, YEN, olykor EURO) drágulását a Ft-hoz képest, az ilyen piacot fedező USD, és az ügyletben részt vevő EURO esetében azzal, hogy a piacon állandóan, a teljes országos devizahitelből származó devizaadósságot forintért újból, és újból könyvelten meg kell vásárolni. Ennek eredménye, hogy a kurrens devizák megdrágulnak a Ft-hoz képest. Nem a Ft romlik, hanem a swap devizái drágulnak.
b) Ezért a futamidők végéig ez fent sem tartható konstrukció, mert leminősíti a bankot, a partnerbankot, az országot, az ország adósságát, és az országkockázati felárat is ez megdrágítja.
c) Mert 2004 után, ennek a deviza-nyilvántartású hitelállománynak, a valóságban szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel állománynak a bevezetése után a bankoknak kellett azzal számolnia, hogy ez az „A” terv, a rövid lejáratú swapokkal ellentételezett Ft-hitelek nem fognak a futamidők végéig fennállni, a devizadrágulás miatt az adósok ellehetetlenülnek, és a partnerbankoknak nem lehet elég díjat fizetni, hogy piaci alapon bennmaradjanak az üzletben és a magyar devizaswapokban részt vegyenek, elismerjék a devizaszámlákat egy befektetésben.
d) Volt, és kellett lenni egy „B” tervnek, amit a bankoknak előre kellett tudniuk, különben a tönkremenetelükkel, rövid távon számolniuk kellett. Ez a „B” terv az, amikor az IMF 3 napon belül az Európai Központi Bankon keresztül euróval látta el a MNB-ot a „devizahitelesek” -valójában a devizahitelező bankok - megsegítésére, és a MNB lépett valamennyi partnerbank helyébe, 2008. november 1. után. Innentől a swapok díjai jelentősen megemelkedtek, a csúszóleértékelés eltörlése miatt már 2008 nyarától a devizaárak elszabadulhattak, és minden készen állt arra, hogy az adósok tönkre menjenek, és az adósok tartozása hosszú időkre megalapozódjon.
e) A banknak ugyanis nem érdeke a hosszú távú „deviza-nyilvántartású” hitelek fenntartása, és a befektetések kényszerű maga előtt görgetése. Éppen ellenkezőleg. Az az érdeke, hogy a szerződés felmondásával, de szerződéses, sokszor kényszerhitelezett büntető kamatokkal terhelt, plusz késedelmi kamatokkal, lényegében egy összegben lejárttá tegyék az adós tartozását. Ezzel az adós leértékelődött ingatlanház, szerződésen kívüli, de szerződéses kötelezettségekkel előállítja az adósai egyösszegű tartozását anélkül, hogy maga előtt kellene görgetni a költséges és kényszerű devizamegújítási kényszerét. Ezeket ugyanis az adós tartozásával faktoráltathatja, a deviza-nyilvántartást pedig a hitelviszony megszűnésével, forrás nélkül, kivezetheti a könyvéből. Nincs mit nyilvántartania a szerződés megszűnése után.
f) Ha az adós galádul tovább fizet, és a szerződés nem mondható fel, addig a banknak a haszna csökken, mert tovább kell görgetnie a devizaswapokat. És a kamatokat, díjakat sem emelheti a végtelenségig. (Bár ennek szerződésbeli akadálya úgy szólván nincs.)
7. Minderre az adósnak szerződési akarata nem volt, mert ezekről, Magyarországon nem tájékoztatta a bankja, a kockázata sem volt lényeges a banknak, így nem is elemezte, mert nem volt cél az ilyen hitelek futamidő végéig való fenntartása, de ez nem is volt lehetséges.
8. Az IMF hitel szükségszerű volt, a „B” terv szerint, mert ellentételezni kell a teljes magyar devizaadós állományt. Ennek terhei nem csak a devizahiteleseket, hanem minden magyar polgárt, vállalkozást, önkormányzatot sújtották, így mindenki megfizette a banki kreatív, és innovatív rendes működés árát.
9. Az első FX-swap zárás után a futamidő végéig kellett volna a banknak, bankoknak ezt a befektetést végezni, ami kizárt, hogy működött volna annak kockázatai miatt. Azonban az adós, a befektetés szabályai szerint, nem szállhatott ki a befektetői pozíciójából, mert a hitelviszonyhoz kapcsoltan, annak futamidejéig befektetői pozícióba helyezte a bankja a tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól nem tudva.
10. Csak megjegyezzük, hogy a nem jelzálogalapú hitel esetén, deviza-nyilvántartási számla sincs, mert jelzálog fedezet nélkül az FX-swap sem hajtható végre. Így az ilyen hitelek nem deviza nyilvántartásúak, mert nincs devizaforrás sem, és devizatőke nyilvántartási számla sem. Ezek nem swapolhatók, szintetikus deviza előállítás sem történik. A valóságban a trükkje a bankoknak az, hogy a jelzáloghiteleknél előállított árfolyamhasznot bónuszként olyan szerződéseknél is learatták az adósokon, ahol a Ft hitelnek sem devizaforrása, sem szintetikus deviza ellentételezése nem volt. Így a számvitel szabályainak sem felelnek meg az ilyen deviza „feljegyzések” mint adósságok. Ezek még a jogszerűség, még a szokásosnak nevezett innováció kategóriájába sem sorolhatók.

Ha ezt a hibridet nyíltan értékesítették volna, ahogyan minden más országban, akkor az adós kockázatát azonnal észlelniük kellett volna, és az adós érdekében azt is kezelniük kellett volna. Csak nem lett volna miből. És ennyi hitelt nem helyezhettek volna ki jogszerű termékértékesítés esetén. Márpedig a cél a minél több hitel kihelyezése, banki kockázatok nélkül, de valós adósbukások mellett. Arattak, mint a halál. Az egyetlen banki kockázat az, ha LELEPLEZŐDNEK.

---

Közélet - Simó Endre műsora - A devizahitelesek megsegítésére hozott törvényről - 2014-07-11

 

---

 Tájékoztatási kötelezettség elmulasztása

A Hpt. 203. § (6), és (7), valamint a Ptk. 205. § (3) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettség betartásának elmaradása miatt, valamint állapítsa meg, hogy a Felek a szerződést a pénzintézeti tájékoztatási kötelezettség elmulasztása mellett kötötték meg.
A Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében a megkötött szerződés semmis.

---

 

A megállapodás

Amiről mindenkinek tudnia kell!!!

---

Kitörés a bankok karmaiból

Petíció

Magyar Devizahiteles Karta

---

 

S.O.S devizahiteles vagyok!

Ezzel a címmel indít új műsort az országosan fogható hatoscsatorna.
Az első adás időpontja, 2014. június 6 péntek, 19.30
A műsor szakértője dr. Erdős Zoltán ügyvéd. A két hetente jelentkező félórás műsor kimondottan a devizahitelesek aktuális helyzetével kíván foglalkozni. A műsorokban egy-egy károsult, sértett is lehetőséget kap, hogy elmondhassa problémáit, észrevételeit.
Ha Ön szeretne bejönni, elmondani észrevételeit, tapasztalatait kérem jelezze írásban szándékát.
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

---

Úgy látom, hogy teljesen elaprózódik az egész, mindenki a szakterüetének megfelelő résszel foglalkozik, holott ez feketén-fehéren devizapáros tőzsdepiaci befektetés, mert annak van kockázata. Ezt senki nem meri kimondani. A kölcsönnek nincs kockázata, mert ha én kölcsönadok valakinek, az az én kockázatom, hogy visszakapom-e? Nem pedig annak, aki kapta! ! „A Hitelesmagyar a Kúriának(részlet): Ezek a szerződések nem kölcsönszerződések. A jog atipikus-innominát szerződésnek hívja az ilyet, néhány bank PBT és egyéb helyen szintén így nevezi. Bankárnyelven azonban szép neve van: beágyazott derivatívát tartalmazó hibrid pénzügyi termék. Fogalmi eleme és lényege a spekuláció, nevezetesen és az adós oldalán: menekülő devizával hosszú távra shortolásra kényszerítés kölcsönszerződésnek álcázva.”

„A devizatőzsdei játéknak minden eleme megtalálható: CHF- HUF devizapár, eladási
árfolyam, vételi árfolyam, „short” belépési pozíció az adósnál: belépés vételi árfolyamon, vagyis a HUF árfolyam csökkenési trendjére fogadás; „long” belépési pozíció a banknál: deviza eladási árfolyamon a törlesztéskor. Megvan a haszon realizálási árfolyama: a törlesztéskor aktuális deviza vételi árfolyam. Stop loss ugyan hiányzik, de az nem kötelező. Az ilyen ügyletnél a devizaárfolyam változására fogadnak a felek. Az úgynevezett short pozícióban a fogadó az árfolyam csökkenésére spekulál, vagyis arra fogad, hogy csökkenni fog az árfolyam trendje. Nos, esetünkben a bankok tudták,- hiszen többéves tőzsdei gyakorlatuk és adatuk volt arra vonatkozóan-, hogy az árfolyam trendjében növekedni fog, (ezt írja Makkos is) ezért velünk adósokkal csökkenő trendre fogadtatott, így a bank a növekvő, long pozíciójú, vagyis a helyes trendre állt be. Nyilvánvaló, hogy az adós oldaláról helytelen a fogadás, hiszen a bank tudja, hogy a 145 Ft-os árfolyam az támasz és nem ellenállás vonal, azon kívül a növekvő trend 240 periódus alatt még akkor is kiemelt hasznot hoz, ha egy két periódusban csökkenés lesz. Még egyszer. Ebben a játékban short pozícióban nyit az adós, belépése deviza vételi árfolyamon történik, adott árfolyamon, esetünkben a szerződés kötése kori árfolyamon. (Talán már kezdjük megérteni, hogy miért nincs sehol a dokumentumokban konkrét árfolyam, hiszen az egyrészt utalna az értékre, mint az adott összeg dimenziójára, másrészt esetleg felkeltené a devizapáras tőzsdei ügylet irányába való gondolkodást.) A bank long pozíciót vesz fel, vagyis emelkedő trendre fogad, ennek megfelelően deviza eladási árfolyamon lép be az ügyletbe. Az ő belépése a törlesztéskor történik. Egyik fél sem határoz meg kilépő árfolyamot, a fogadás a hitel lejáratáig tart, így periódikusan, minden egyes törlesztési alkalommal megtörténik az elszámolás és a haszon realizálásra kerül, mivel forintban volt a hitel, forintban a törlesztés, nyilvánvalóan forintban, deviza eladási árfolyamon, hiszen a bank long pozíciójához ez tartozik. Aztán minden egyes periódusban újra. Addig, míg a hitel le nem jár, vagy ki nem száll az adós a játékból- kifizetve a maradékot, vagy a bank felmondja, mert nem fizet az adós. Ez utóbbi esetben engedményezi a szerződést és -ezt a zsenialitást: deviza vételi árfolyamon száll ki belőle, miközben az ő long pozíciójából deviza eladásin kellene, de ez is csak azt mutatja, hogy nem ő szállt ki, hanem az adós kényszerűen, az pedig short pozícióban volt, ahonnan deviza vételin kell és lehet kiszállni. Medve, BEAR oldalon vannak az adósok míg a bank Bull oldalon. A bank felépített önmaga számára egy gigantikus saját tőzsdét, amelynek nemcsak a szereplője, bikája, hanem szabályainak meghatározója. Tőzsdére mehet az adós is és a bank is semmi se tiltja. Itt azonban nem egy hivatalos tőzsdén történik a fogadás, hanem a bankon belül, a bank saját árfolyamaival. Ez nem hivatalos és nem engedélyezett tőzsdei fogadás. A tőzsdei játékot csak nagyon szűk beavatott ismerheti, a többiek még azt se tudják, hogy a forint a tőzsdepárként úgyszintén deviza.”

 

a) Nem Önök kaptak devizahitelt a bankjuktól, hanem az Önök Ft-hitelre (deviza elszámolással) aláírt visszafizetési kötelezettségvállalása teremtett a bankjuknak virtuális tőkepénzt.
b) Önök nem egy szerződést írtak alá, hanem valójában kettőt: egy reálszerződést, amelynek része az általános szerződési feltételek, és egy láthatatlant, amelyről az aláírás pillanatában csak a bankjuknak volt tudomása.
c) Ezért a bankjuk eltitkolta a szerződés valóságát, amelyről a mai napig minden információt, és közreműködést megtagad.
d) Önöket csak a látható, reálszerződésről tájékoztatta, arról is hiányosan és tévesen, minden fontos információval kapcsolatban, csak formálisan.
e) A láthatatlan, általuk leplezett szerződéssel a bankjuk, az Önöknek nyújtott – kezdetben kedvező – Ft-kamatozású és tőkerész törlesztésű olyan, az Önök nevén nyilvántartott és deviza-folyószámlán kezelt forráshoz jutott, amelyekkel banki műveleteket végzett, és végez, amelynek hasznai a bank nyereségévé, míg e műveletek kockázati veszteségét, a műveletek költségeit közvetve és közvetlenül is az Önök terhévé tette.
f) A bankjuk, más bankokkal együtt, egyre gyarapodó adósaik devizaszámlán nyilvántartott devizaállományát, a banki műveletek piacára vitte, és egyre növekvő mértékű devizaigényt generált, hiszen ezeket időről időre megújította, csereberélte, és fenntartotta.
g) Ezek a folyamatok rövid távú devizakeresletként jelentek meg, amit a bankjuk – a „devizahiteles” adósok, és devizában nyilvántartott tőkeösszeg – gyarapodásával, egyre inkább rontotta a bankok pozícióját, és megdrágította ezeknek a tőzsdejátékoknak az árát, költségét, miközben a bankok egyre több profitot kasszíroztak. Ezeket a drágulásokat, a reálszerződésben Önök által aláírt biankó-kötelezettségvállalásra hivatkozással, az Önök tőke-, és kamat tartozásának, a törlesztő-részletek egyoldalú növelésével finanszírozták.

h) Önök, a szerződés aláírásakor a reálszerződés kockázataira vállaltak kötelezettséget, de nem arra, hogy a bank játszik az Önök kontójára a bankpiacon, és ezzel olyan mértékű devizakeresletet idéz elő, ami a devizát megdrágítja a forint terhére. Hiszen a deviza iránti irreális keresletnövekedéssel együtt járt, hogy a piacon egyre több forintot kell érte adni, hiszen a deviza felértékelődik, mert egyre kevesebb van a piacon belőle, és egyre több Ft-ba kerül.
i) A devizahiányt azzal enyhítették átmenetileg, hogy az ilyen banki műveletekre szinte korlátlan dollárt nyomtak a piacra, és bevonták a kurrens banki műveletekben használt yen, euro, dollár, svájci frank mellé, a menekülőnek szánt, valóságban játéklehetőséget bővítő skandináv valutákat is.
j) A piac azonban véges, az adósok teljesítőképessége is véges, a fedezeti jelzálogingatlan értéke is csökkent, ezért óvatosabb kormányok időben leállították ezeket a devizaalapú hiteleket, és nemzeti valutaadósságra váltották, amelyek nem adnak lehetőséget a mögöttes banki devizaműveletekre.
k) Más, kedvezőbb, banki hozzáállással együtt, a „mi bankjaink” – bízva a mi restségünkben, a végsőkig feszítették a húrt, és minket tettek felelőssé azért a hazárdjátékért, amiről nekik már a szerződés aláírásakor tökéletes tudomásuk volt. Nevezetesen arról, hogy az Önök reálszerződésével lehetőséget teremtenek arra, hogy extraprofitot zsebeljenek be, az Önök ingatlanainak elértéktelenítése, az Önök ellehetetlenítése árán.
l) Ugyanis a véges lehetőségű devizapiacra rászabadított adós, és adósságállomány, egy csúcsára állított piramisként, alapjaiban állandóan növekvő tömegként jelent meg, amely – mint minden piramisjáték esetében – ha eléri a körülmények szerinti szélesedési állapotát, akkor sem a korábbi adósok törlesztései, sem az adósok egyre nagyobb mértékű bevonása, már nem tartható fenn, és összeomlik.
m) Ebben az összeomlásban az adósok nem képesek a bankok devizaműveleteit finanszírozni a törlesztésekkel, a bankok által előidézett devizahiány következményeként, a kereslet-kielégítés felárának egyre dráguló költségeit, egyre több adós nem tudja megfizetni.

n) A beomló szerződések romjai alatt a bank lezárja a parazita nyerészkedését a devizapiacon, felmondja a reálszerződést, el-el ügyeskedik a behajtó kutyáival az adóson, saját faktoringcégén keresztül megszabadul a veszteségtől, és újabb nyereséget követel a „gazda állatnak” tekintett adóstól, végrehajtásban, és nyerészkedőkben bővelkedő eljárásokkal az utolsó leheletet is kifacsarja, a számára már értéktelen adósból…és eldobja.
· o) Jótékonykodik, és aki még bír szusszanni, annak árfolyamgát, és újabb adósévtizedek beiktatásával, tovább szívhatja még az adósai vérét, és folytatja a leplezett devizaműveleteit, immár nem extraprofittal, csak egyszerű profittal Akinek elég pénze van, azt végtörlesztéssel elbocsátja az adósrabszolgaságból. Nyugodjunk meg, nem járt rosszul: az ilyen adós is kifizette a banki rulett nyereségének költségeit.
p) Most arról panaszkodnak, hogy veszteségesek, holott csak annyi történt, hogy a profitjukat költségelték, vagyis a kihelyezett hitelállomány 2 %-a helyett, most 8-15 %-ot helyeznek el a Magyar Nemzeti(?) Bankban, amiért az, kamatot fizet nekik. Ugye érthető, hogy azt a kamatot is mi fizetjük ki… Ahogy az IMF hitelből a bankoknak juttatott több milliárd forint után is, amit a bankok nem a nemzetgazdaság finanszírozására, hanem passzív tőkeberuházásként, szintén az MNB-ban tart. Persze ezután az összeg után is mi fizetjük a kamatot, ahogyan még egyszer megfizetjük ugyanezen összeg után az IMF-nek is, mi fizetjük meg a kamatot.
q) A társadalomnak van állama, és nem az államnak társadalma. Nekünk van bankrendszerünk, és nem a bankrendszernek vannak rabszolgái.
r) Önök nem így gondolják?
s) Tehát Önök sem felelőtlenek nem voltak, sem ostobák. A bankok azonban jól tudták, hogy az Önök kötelezettségvállalása alapján egy piramisjátékot indítanak el, annak következményeit is jól tudták, hogy a kölcsön szempontjából, teljesen felesleges deviza nyilvántartás, valójában devizajáték, tőzsdei spekuláció, ami a Ft-ot meg fogja gyengíteni végzetesen, és a devizát megdrágítja katasztrófálisan. És Önök tönkre fognak menni! De addig is nagyon sok milliárdot fognak kiizzadni a rabszolgatartóknak. És nem fognak kegyelmezni Önöknek!
t) Mi sem nekik.
u) Amikor a korabeli Ft-hitelek kihelyezhetetlenül drágák voltak, amikor ezzel együtt megszüntették az állami kamattámogatású lakáshiteleket, akkor Önöket a piramisjátékban való részvételre „beetették” azzal, hogy a „devizaalpú”, mert lánykori neve ez volt, hitelek kamata, törlesztő részlete jóval olcsóbb… Ugye emlékeznek: aki kérte, a kockázatokról bemutatták a korábbi évek Ft-CHF árfolyam-ingadozását, bemutatták a MNB, és a banki elemzők jóslatát arról, hogy mennyi is lehet, a legrosszabb esetben is, az árfolyamarány romlás. Önök kalkuláltak azzal, hogy csak nem romlik Magyarország gazdasága, a devizahitelüket, az euro bevezetésével eurora cseréli majd a bank. Emlékeznek?! Ezt mondták. És a legrosszabb esetre kalkulált árfolyamromlást is finanszírozni fogja a család, és akkor helyesen mérték fel a kockázatukat. Ha tudták, mibe rángatják bele a leplezett szerződéssel, vállalták volna a kockázatot? A piramisjátékot, a bank hazardírozásának a finanszírozását?

v) A bankok által leplezett szerződés, az hogy a reálszerződés megnyitja az utat egy láthatatlan szerződés előtt, amikor a bank titkos műveletekkel, titkos haszonhoz jut, és a költségeket, és az árfolyamromlást az önök terhévé teszi az egyoldalú szerződésmódosítás, és a THM varázsszavak segítségével… EZT vállalták Önök? Mondott Önöknek annak idején erről valamit a bankjuk? Tudják mi az a swapügylet?
w) Az Önök reálszerződését nem csak hogy semmissé tette, a bankok titkos szándéka, és célja, hanem a szerződés létre sem jött. Mert Önöknek erre, a bankjukkal egybehangzó szerződési akarat nem volt. A bank csak színlelte, hogy Önöknek kölcsönt akar adni kedvező kamatozással. Számukra, a forintkölcsönük, forrásoldalának nevezett deviza-nyilvántartásával végzett virtuális spekuláció volt a cél. Ebből származott hasznuk, ezért mondtak le átmenetileg a forintkölcsönök után szedett, akkor szokásos, méregdrága kamatról. Hogy játékokhoz „gazdaállatokat” szerezzenek a vér szívásához. Ha megmondták volna, mire szerződnek Önökkel, aláírták volna a szerződést? Ezt a színjátékot, ami ezrek életébe, egészségébe került, végig játszották volna, ennek a csürhének a hasznára? Kapcsolatok, EMBERI kapcsolatok mentek tönkre ennek a cinikus bandának a játékában! A feleségek, és férjek, szülők, és gyermekek emlékezzenek! Mi történt pár év alatt, mennyi bűntudatuk, keservük, fájdalmuk, és betegségük lett, a még most is pökhendi rabszolgatartók miatt. A bankok színlelt szerződése, a leplezett szándékuk, és cselekedeteik miatt! Emlékezzenek! De gondoljanak arra is, hányan vannak még benne ebben a folyamatban, hányan rettegik az éjszakai telefonokat, a behajtókat, végrehajtókat, csekkeket, számlákat, és hozzátartozók átkait, számonkérését. Gondolkodjanak!
x) A létre sem jött szerződést el kell számolni. Önök a kapott kölcsönt, a Ptk. Szerinti évi késedelmi kamataival együtt fizessék vissza a banknak. A bankok a létre sem jött, nemlétező szerződés alapján kapott minden adósi befizetést, fizessék vissza az adósoknak. Az adósok kötelezettségvállalása alapján végzett minden banki műveletből származó jogalap nélküli gazdagodásukat, a bankok fizessék ki az adósaiknak. Térítsék meg az adósok minden vagyoni, és nemvagyoni kárát, a jogellenes, és jogszabályellenes piaci magatartásukért.

y) Csak mellesleg… A reálszerződés is semmis, mert tisztességtelen, mert megszeg minden szabályt, mert szerződéspontjai külön, külön is hamisak, megtévesztők. De még lehetetlenültek is, a bankok összehangolt tevékenysége miatt, és által.
z) Ez bedönti a bankrendszert? Őket érdekelte, velünk mi történik? Ők a gazdasági funkcióik szerint működtek? Ilyen bankokra van szükségünk? Vagy tisztességesekre? Lesz bíró, aki ezt meg meri így ítélni? A bíró is választhat az igazság, hivatása tisztessége, az önbecsülése, és hivatása, és a kollaboráció között. Lesz politikai elit, amelyiknek a hatalom pillanatnyi érdeke helyett, a bankokkal való kollaboráció helyett a választópolgár, a társadalom képviselete a tisztességes? Ők is választhatnak. Mi is választók vagyunk… Elfogytak a bekezdések sorolásához használható angol ábc betűi… A ZS is…A kérdéseink nem. A türelmünk igen.

 

Forrás: Fb.

---

 MTI közlemény

Levélben fordultunk a Kúriához mert elfogadhatatlannak tartjuk, hogy devizahiteles perekben a tényeknek ellentmondó, nem a valóságon alapuló döntések is születnek a bíróságokon.

Elemzésünkben THM számításával mutatjuk be, hogy az árfolyamrés költséget okoz a fogyasztónak a deviza elszámolású kölcsönöknél. Ezt a tényt közel egy éve a Kúria is megállapította ítéletében, nyelvtani értelmezésre alapozva. A jogszabályok nyelvtani értelmezése alapján is és ezen jogszabályok által kidolgozott THM képlet alapján is az árfolyamrés költség.

Sajnos születnek olyan ítéletek, melyekben a bírók elfogadják a bankok zavaros érvelését és a valóságnak ellentmondó döntéseket hoznak.

Pár napja hozott döntést arról az MNB, hogy fokozatosan emeli a Deviza Megfelelőségi Mutató elvárt szintjét. Ez a mutató  a bankok deviza hitel állományát (deviza kölcsön és deviza elszámolású kölcsön) és a deviza betét állományát méri egymáshoz és számol a bankok devizakockázata, árfolyamkockázata miatt kötött deviza swap ügyletekkel is. Ha minden devizahitel mögött deviza van, értelemszerűen nincs semmilyen szükség ilyen mutatóra. A bankok nem azt a devizát adják kölcsön, melyet a betétesek helyeznek el náluk, vagy amit más banktól kapnak.

A bíróságokon sorra születnek arra hivatkozó ítéletek is, hogy minden devizahitel mögött van valódi deviza.

Kezdeményeztük a Kúriánál szakmai konferencia megszervezését a civilek bevonásával. Célunk, hogy gyorsabban, a tényeken alapuljon a bíróságok döntése.

Hiteles Mozgalom

Ezt a fenti közleményt és Kúriának írt részletes elemzést tartalmazó levelünket elküldtük a nagyobb médiáknak és az új Parlament képviselőinek.

Csatoltuk ezeket az ítélet  részleteket:

Forrás:hitelesmozgalom.eoldal.hu

---

 A végrehajthatóságról
A végrehajtási eljárásnak mindig egy végrehajtható határozat tehát "fizetési meghagyás" vagy "bírósági ítélet" az alapja (ez alól csak a közadók módjára behajtható követelés vagy a záradékoltatható közokirat a kivétel) azonban ennek jogerőre emelkedéséhez elengedhetetlenül szükséges feltétel az Ön számára történő szabályszerű kézbesítés!
Ha Ön ilyet nem kapott, tehát a hivatalos iratok kézbesítéséről szóló jogszabályoknak megfelelő kézbesítés nem történt, akkor - a hivatalos tudomásszerzést követő 15 napon belül - "kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem"-el fordulhat az "fizetési meghagyást" kibocsájtó hatóság (bíróság vagy közjegyző) vagy az eljáró végrehajtó felé az eljárás megszüntetése, a végrehajtási lap visszavonása érdekében! (tudomásszerzés lehet pl. a végrehajtótól beszerzett "végrehajtási lap" kézhezvételének pillanata...)
A záradékoltatott közokirat esetében, maga a záradékoltatás (annak jogszerűsége, akár annak összegszerűsége okán) vitatható, melyet a záradékot kiállító közjegyző - első fokon - bírál el.
(olyan ez mint amikor a diák a saját dolgozatát osztályozza le)
Döntése pedig az illetékes bírósághoz fellebbezhető.(ott pedig vagy fél évet pihen...)

---

 Végrehajtás leállítása
Kevesen tudják, hogy közjegyzői okiratban felmondott deviza hitelük úgy kerül végrehajtási szakaszba, hogy a hitelszerződés részeként készített „Tartozáselismerő és kötelezettség vállaló nyilatkozat”-ot (a felmondásra hivatkozva) az eljáró közjegyző „végrehajtási záradékkal” látja el, majd megküldi az illetékes végrehajtó részére azzal, hogy kezdje meg a behajtást.
Azonban, a devizahitelek esetében az említett záradék többnyire törvénysértően kerül kiállításra, és – szemben a a semmisségi perekkel – a rendes jogorvoslata, a „törvénysértően kiállított záradék törlése iránti kérelem” ILLETÉKMENTESEN ELŐTERJESZTHETŐ!! továbbá a végrehajtási eljárás felfüggesztése – hivatkozva az előterjesztett kérelem jogerős elbírálásának folyamatára – joggal igényelhető!

---

 MIÉNK ITT A TÉR! - Demokrácia ünnep
Mottó: "Hallgattassék meg a másik fél is"
Helyszín: a Parlament déli kapujánál, a Demokrácia téren.
Május 6-24-ig lesz, minden nap 10 óra és 18 óra között, nyilvánosan meghirdetett párbeszéd programokkal.
Mi nem tiltakozni, hőbörögni fogunk, hanem szelíd, de fontos kényszert akarunk kinyilvánítani a magyar polgárok életéért, emberi és állampolgári jogainkért.
Egy különleges, formabontó és egészen szokatlan "demonstrációt akarunk; olyat amire a média is KÉNYTELEN odafigyelni. Ez a "demonstráció" azt a szokatlan ultrát kívánja becsempészni az elvakult magyar közéletbe, amit egyszerűen csak kulturált párbeszédnek neveznek.
Két sátrunk lesz: az egyik a KÜLSŐHÁZ, (a régi alsóház és felsőház mellé) amelyben aktuális, a civileket foglalkoztató témák lesznek, pl: Feltétel Nélküli Alapjövedelem; földtörvény; részvételi demokrácia igénye; emberi jogok, polgári mentalitás-civil kurázsi; stb. Ide hívjuk meg a képviselőket és a pártok vezetőit is - pl. az Uniós választás kapcsán. Ideje lenne példát mutatnunk a politikusoknak a párbeszédről!
A második sátor a SZÓ-TÉR - ezt az angol Speakers Corner mintájára torzítottam magyarra. Itt lesz a devizahitel probléma - melyet én egy megoldható büntetőjogi problémaként kezelek, amióta bizonyítani tudom a bűncselekményt - mert szerintem ez meghatározó jogállamiság, jogbiztonság kérdés, nem pedig szociális támogatás! Nekünk kell megértetnünk mindenkivel, hogy ez a kérdés minden magyar ember (a csecsemőtől az aggastyánig) pénzébe kerül; ezek a csaló bankárok mindenkit meglopnak, a kölcsöntől tejesen függetlenül!
Az adósokat csaló bűnözők fosztották ki, és tették tönkre, és szerintem azokat is, akiket közműtartozásba, vagy más gazdasági ellehetetlenüléses helyzetbe hoztak!
Ha ezt rendezték, CSAK UTÁNA jöhet a szociális segítség kérdése!
Ide hívjuk meg az Igazságügy minisztérium; az ügyészség, a közjegyzői~ követeléskezelői~ végrehajtói kamarák és a Kúria szóvivőit; a devizás szervezetek képviselőit; civil jogvédőket; fogyasztóvédőket, a CÖF embereit, és a médiákat.
Ha nem jönnek: nem tárgyalnak az utcán, a néppel, azzal egyféle „bizonyítványt” állítanak ki magukról.
Végül egy alapvetés: én nem hívom meg, és nem is tárgyalok a Magyar Bankszövetséggel! Nemzetrontó bűnözőkkel csak a vádlottak padján egyeztetünk!

---

 Dr. Hossó Andrea nemzetközi közgazdász a devizahitelekről

Devizahitel - A lóvá tett magyar

---

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2014. április 30.

„93/13/EGK irányelv – Az eladók és szolgáltatók, valamint a fogyasztók között létrejött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – A 4. cikk (2) bekezdése és a 6. cikk (1) bekezdése – A szerződési feltételek tisztességtelen jellegének értékelése – A szerződés elsődleges tárgyára, valamint az ár vagy a díjazás megfelelésére vonatkozó feltételek kizárása, feltéve hogy ezek világosak és érthetőek – Külföldi pénznemben meghatározott fogyasztói hitelszerződések – Az átváltási árfolyamra vonatkozó feltételek – A kölcsön folyósítására alkalmazandó vételi árfolyam és a törlesztésére alkalmazandó eladási árfolyam közötti különbözet – A nemzeti bíróság jogköre »tisztességtelennek« minősített feltétel fennállása esetén – A tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése – Megengedhetőség”

A C‑26/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Kúria (Magyarország) a Bírósághoz 2013. január 21‑én érkezett, 2013. január 15‑i határozatával terjesztett elő az előtte

Kásler Árpád,

Káslerné Rábai Hajnalka

és

az OTP Jelzálogbank Zrt.

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, J. Malenovský, A. Prechal (előadó), F. Biltgen és K. Jürimäe bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. december 5‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        az OTP Jelzálogbank Zrt. képviseletében Gadó G. ügyvéd,

–        a magyar kormány képviseletében Szíjjártó K. és Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben,

–        a cseh kormány képviseletében S. Šindelková és M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

–        a német kormány képviseletében J. Kemper és T. Henze, meghatalmazotti minőségben,

–        a görög kormány képviseletében G. Alexaki és L. Pnevmatikou, meghatalmazotti minőségben,

–        az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

–        az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében Talabér‑Ritz K. és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. február 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 4. cikke (2) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

        E kérelmet a Kásler Á. és Káslerné Rábai H. (a továbbiakban együtt: kölcsönvevők), valamint az OTP Jelzálogbank Zrt. (a továbbiakban: Jelzálogbank) közötti, külföldi pénznemben meghatározott kölcsön visszafizetésére alkalmazandó átváltási árfolyamra vonatkozó szerződési feltétel állítólagosan tisztességtelen jellege tárgyában indult jogvitában terjesztették elő.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

        A 93/13 irányelv tizenkettedik, tizenharmadik, tizenkilencedik, huszadik és huszonnegyedik preambulumbekezdése kimondja:

„mivel ugyanakkor a tagállamok nemzeti jogszabályainak jelenlegi állapotában csak egy részleges harmonizáció tervezhető; mivel ez az irányelv csak a kifejezetten nem egyedi szerződési feltételekkel foglalkozik; mivel a tagállamok számára meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy a[z EGK‑]Szerződés rendelkezéseinek tiszteletben tartásával saját nemzeti jogszabályaikban az ebben az irányelvben előírtaknál szigorúbb rendelkezésekkel biztosítsanak magasabb szintű védelmet a fogyasztóknak;

mivel a tagállamoknak azok a törvényi vagy rendeleti rendelkezései, amelyek közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a fogyasztói szerződések feltételeit, vélhetően nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket; […] mivel ebben a vonatkozásban az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő »kötelező törvényi vagy rendeleti rendelkezések« kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg;

[…]

mivel ennek az irányelvnek az alkalmazásában a tisztességtelen jelleg megítélésének nem kell kiterjednie a szerződés elsődleges tárgyát képező, sem pedig a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség arányát meghatározó feltételekre; mivel a szerződés elsődleges tárgyát képező és a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség arányát meghatározó feltételeket mindezek ellenére figyelembe lehet venni egyéb feltételek tisztességes jellegének megítélésénél; […]

mivel a szerződéseket egyszerű, érthető nyelven kell megfogalmazni; mivel a fogyasztó számára lehetőséget [helyesen: számára ténylegesen lehetőséget] kell biztosítani, hogy megismerhesse az összes feltételt; […]

[…]

mivel a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását”.

        Ezen irányelv 1. cikke előírja:

„(1)      Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.

(2)      Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró[i], különösen a fuvarozás területén, nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá.”

        Az említett irányelv 3. cikke értelmében:

„(1)      Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

[…]

(3)      A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők.”

        A 93/13 irányelv 4. cikke a következőképpen szól:

„(1)      A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződési feltételeire, amelytől e szerződés függ. [Helyesen: Valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát – a 7. cikk sérelme nélkül – a szerződéskötés időpontjában, a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetének, a szerződéskötés valamennyi körülményének, továbbá e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételének figyelembevételével kell megítélni, amelytől e szerződés függ.]

(2)      A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.”

        Ezen irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak [helyesen: feltételeknek mindig világosnak] és érthetőnek kell lenniük. […]”

        Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

        A 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

      Ezen irányelv 8. cikke értelmében:

„A tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak.”

      A 93/13 irányelvnek a 3. cikke (3) bekezdésében említett feltételekre vonatkozó mellékletének 1. pontja tartalmazza azon feltételek nem kimerítő felsorolását, amelyek tisztességteleneknek tekinthetők. Ezen 1. pont j) alpontjában szerepelnek azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy „feljogosítják az eladót vagy szolgáltatót a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatására a szerződésben feltüntetett és érvényes indok nélkül”. Az említett 1. pont l) alpontjában azok a feltételek szerepelnek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy „engedélyezik […] a szolgáltatás nyújtójának, hogy egyoldalúan megemelje az ára[i]t […] anélkül, hogy ennek megfelelő jogot biztosítanának a fogyasztó számára a szerződés felmondására abban az esetben, ha a megemelt ár lényegesen magasabb annál, mint amiben a szerződés megkötésekor megállapodtak”.

      E melléklet 2. pontja a g), a j), és az l) alpont hatályára vonatkozik. E 2. pont b) alpontja többek között kifejti, hogy „[a] j) [al]pont nem akadályozza azoknak a feltételeknek az alkalmazását, amelyek szerint a pénzügyi szolgáltatások nyújtója fenntartja a jogát a fogyasztó által fizetendő vagy őt megillető kamatláb, vagy a pénzügyi szolgáltatások nyújtásáért fizetendő bármilyen más összeg értesítés küldése nélküli megváltoztatására, ha erre érvényes indoka van, azzal a kikötéssel, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtója köteles erről a másik szerződő felet vagy feleket a lehető legrövidebb időn belül értesíteni, és hogy az utóbbi jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani.” Az említett 2. pont d) alpontja pedig kimondja, hogy „[a] j) [helyesen: l)] [al]pont nem akadályozza árindexálási záradékok alkalmazását, amennyiben azok megengedettek és az árváltoztatási módszerről egyértelmű leírás áll rendelkezésre.”

 A magyar jog

      A Polgári Törvénykönyv – az alapügyben szereplő kölcsönszerződés megkötésekor alkalmazandó szövegének (a továbbiakban: Polgári Törvénykönyv) – 209. §‑a a következőképpen rendelkezett:

„(1)      Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

[…]

(4)      A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre.

[…]”

      E rendelkezés (4) és (5) bekezdése 2009. május 22‑i hatállyal a következőképpen módosult:

„(4)      Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

(5)      A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.”

      E törvénykönyv 231. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.

(2)      Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.”

      Az említett törvénykönyv 237. §‑a értelmében:

„(1)      Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.

(2)      Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.”

      A Polgári Törvénykönyv 239. §‑a az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

(2)      Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.”

      E törvénykönyv 239/A. §‑ának (1) bekezdése értelmében:

„A fél a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részbeni érvénytelenség) megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását is kérné.”

      A Polgári Törvénykönyv 523. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2)      Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

      2008. május 29‑én a kölcsönvevők „ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog‑típusú kölcsönszerződést” kötöttek a Jelzálogbankkal (a továbbiakban: kölcsönszerződés).

      E szerződés I/1. pontjának megfelelően a Jelzálogbank a kölcsönvevőknek 14 400 000 magyar forint (HUF) összegű kölcsönt nyújtott azzal, hogy „a kölcsön összegének Devizában való megállapítása a folyósítás napján érvényes, a Bank által alkalmazott Deviza vételi árfolyamon történik”. A szerződés ezen I/1. pontja értelmében a „nyújtott kölcsön, annak ügyleti kamata és kezelési költsége, valamint a késedelmi kamat és az egyéb költségek a folyósítást követően Devizában kerülnek megállapításra.”

      A kölcsön összegét a Jelzálogbank által a folyósításkor alkalmazott svájci frank (CHF) vételi árfolyama alapján számítva 94 240,84 CHF‑ban határozták meg. Ezt az összeget a kölcsönvevőknek 25 év alatt kellett visszafizetniük, a havi részletek esedékessége minden hónap negyedik napja volt.

      Az említett szerződés II. pontja értelmében e kölcsön ügyleti kamata 5,2% volt, amely a 2,04%‑os kezelési költséggel növelve a kölcsönszerződés létrejötte napján évi 7,43%‑os teljes induló hiteldíjmutatónak (THM) felelt meg.

      E szerződés III/2. pontja értelmében (a továbbiakban: III/2. kikötés) „az egyes fizetendő részletek forint összegét a Hitelező a Bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes Deviza eladási árfolyamon határozza meg.”

      A kölcsönvevők keresetet indítottak a Jelzálogbank ellen a III/2. kikötés tisztességtelen jellegére hivatkozva. Azt állították, hogy e kikötés – mivel feljogosítja a Jelzálogbankot arra, hogy az esedékes törlesztőrészleteket a külföldi pénznem Jelzálogbank által alkalmazott eladási devizaárfolyama alapján számolja, ugyanakkor a folyósított kölcsön összegét ez utóbbi az általa alkalmazott vételi devizaárfolyamon állapítja meg – a Polgári Törvénykönyv 209. §‑a alapján indokolatlan és egyoldalú előnyt biztosít a Jelzálogbank számára.

      Az elsőfokú bíróság helyt adott e keresetnek. Ezen ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta. E bíróság többek között megállapította az ítéletében, hogy az előtte kezdeményezett eljárásban szereplőhöz hasonló kölcsönügylet során a Jelzálogbank az ügyfelei részére devizát nem bocsátott rendelkezésre. E bíróság kimondta viszont, hogy a Jelzálogbank a magyar forintban folyósított kölcsön visszafizetésének értékállandósága érdekében a magyar forintban meghatározott törlesztési részletet az aktuális svájci frank árfolyamhoz kötötte. A Jelzálogbank a kölcsönvevők számára semmilyen, a deviza vételével vagy eladásával kapcsolatos pénzügyi szolgáltatást nem nyújt, ezért a kölcsön törlesztésekor nem alkalmazhat virtuális szolgáltatás ellenértékeként a folyósításakor alkalmazott átváltási árfolyamtól eltérő árfolyamot. E bíróság emellett úgy ítélte meg, hogy a III/2. kikötés nem világos és egyértelmű, mert nem állapítható meg, hogy milyen megfontolásból tér el a folyósított, illetve a törlesztésre kerülő kölcsön elszámolásának módja.

      A Jelzálogbank így felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz a másodfokon hozott ítélet ellen. Többek között azt állította, hogy a III/2. kikötés, amennyiben olyan banki bevétel realizálására nyújt lehetőséget, amely az adósok által igénybe vett devizaalapú kölcsön ellenében fizetendő ellenszolgáltatás részét képezi, és az általános banki gyakorlatnak megfelelően a pénzügyi intézmény piaci devizavásárlásaival összefüggő kiadások fedezetéül szolgál, a Polgári Törvénykönyv 209. §‑ának (4) bekezdése szerinti kivételi körbe tartozik, ezért nem kerülhetett volna sor állítólagosan tisztességtelen jellegének az említett törvénykönyv 209. §‑ának (1) bekezdésében foglaltak szerinti vizsgálatára.

      A kölcsönvevők szerint viszont e vizsgálat kötelező. Ezzel kapcsolatban azt állították, hogy a bank nem hivatkozhat velük szemben a banki üzemi működés sajátosságaira, és az abból eredő költségeket nem háríthatja át rájuk, ami a banki forrásoknak a kihelyezett kölcsönnel való összekeverését eredményezi. A kölcsönvevők a kölcsönszerződés megkötésével az összeg nemzeti pénznemben, vagyis magyar forintban történő folyósítására vonatkozóan fejezték ki egyetértésüket. Egyébként pedig a III/2. kikötés nem világos.

      A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy elsőként az a kérdés merül fel, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, a „szerződés elsődleges tárgyát” meghatározó feltétel fogalmába beletartozik‑e a kölcsönvevő által pénzben fizetendő ellenszolgáltatás minden eleme, ideértve a kölcsön folyósítására és törlesztésére alkalmazandó árfolyamok közötti különbözetből eredő összegeket, vagy pedig a kölcsön nyújtásán kívül kizárólag az ügyleti kamat fizetése tartozik e fogalomba.

      Ha a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő ezen első kivétel szűkebb értelmezése a helyes, azt kell ezt követően megvizsgálni, hogy az árfolyam‑különbözetből adódó fizetési kötelezettség a szolgáltatás díjazásának vagy árának a szolgáltatással való megfelelésére vonatkozik‑e, és így a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti „díjazás”, valamint az ott előírt második kivétel részének tekinthető‑e.

      Ennek keretében felmerül az a kérdés is, hogy abban az esetben, ha a díjazás több részszolgáltatásból álló szolgáltatás ellenértékének minősül, e második kivétel – amennyiben alkalmazandó – kapcsán szükséges‑e igazolni, hogy a szóban forgó díjazás, a jelen esetben az árfolyam‑különbözet folytán fizetendő összeg tényleges szolgáltatásnak felel meg, amelyet a fogyasztó számára közvetlenül nyújt a bank.

      Ami továbbá azon követelményt illeti, miszerint kizárólag a „világos és érthető” feltételek tartozhatnak a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alá, a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a nemzeti jogot ezen irányelv célkitűzéseivel összhangban kell értelmeznie, és az e követelménynek nem megfelelő szerződési feltételek tisztességtelen jellegét még akkor is meg kell ítélnie, ha a kölcsönszerződés létrejöttekor az említett követelményt még nem ültették át a nemzeti jogba.

      Mindazonáltal e követelmény pontos tartalma bizonytalan. Érthető úgy, hogy minden szerződési feltételnek nyelvi és nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie. Azonban szélesebb értelemben véve azt is jelentheti, hogy az adott feltétel alkalmazását alátámasztó gazdasági indokoknak, vagy az említett feltétel és a szerződésben szereplő többi feltétel közötti kapcsolatnak kell világosnak és érthetőnek lennie.

      Végül abban az esetben, ha a III/2. kikötés tisztességtelen jellege megállapítást nyer, felmerül az a kérdés is, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő és a Banco Español de Crédito ítélet (C‑618/10, EU:C:2012:349) 73. pontjában kimondott elv alkalmazandó‑e akkor is, amennyiben – az alapügyhöz hasonlóan – a kölcsönszerződés az említett feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető. Ez utóbbi esetben a Kúria azt a kérdést teszi fel, hogy ezzel az elvvel ellentétes‑e az, hogy a nemzeti bíróság e feltétel tisztességtelen jellegének felszámolása érdekében módosítsa, különösen – a másodfokú bírósághoz hasonlóan – a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítve azt.

      Ilyen körülmények között a Kúria úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)      A [93/13] irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy külföldi pénznemben meghatározott, de ténylegesen hazai pénznemben folyósított és a fogyasztó által kizárólag hazai pénznemben törlesztendő kölcsöntartozás esetén az átváltási árfolyamokat meghatározó, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötések a »szerződés elsődleges tárgyának meghatározása« fogalma alá vonhatók‑e?

Amennyiben nem, a [93/13] irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második fordulata alapján [a deviza]eladási és ‑vételi árfolyam különbözete olyan díjazásnak tekintendő‑e, amelynek a szolgáltatással arányban állása a tisztességtelenség szempontjából nem vizsgálható? E körben van‑e jelentősége annak, hogy a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között tényleges átváltásra sor kerül?

2)      Amennyiben a [93/13] irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállami bíróság – függetlenül nemzeti jogának rendelkezésétől – az abban meghatározott szerződési feltételek tisztességtelenségét is vizsgálhatja, ha azok nem világosak és érthetőek, akkor ez utóbbi követelmény alatt azt kell‑e érteni, hogy a fogyasztó számára a szerződési feltételnek önmagában nyelvtanilag kell világosnak és érthetőnek lennie, avagy ezen túlmenően a szerződési feltétel alkalmazása gazdasági indokainak, illetve a szerződés többi feltételével való kapcsolatának is világosnak és érthetőnek kell lennie?

3)      Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és a [Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349] 73. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelen rendelkezésének érvénytelenségét a tagállami bíróság az adott szerződési feltétel módosításával, kiegészítésével a fogyasztó javára akkor sem szüntetheti meg, ha egyébként a rendelkezés elhagyása esetén a megmaradt szerződési rendelkezések alapján a szerződés nem teljesíthető? E körben van‑e jelentősége annak, hogy a nemzeti jog tartalmaz‑e olyan diszpozitív szabályt, amely az érvénytelen rendelkezés hiányában az adott jogkérdést szabályozza?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

      A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a „szerződés elsődleges tárgya” és „az ár[nak] vagy díjazás[nak] […] az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással [való megfelelése]” fogalma kiterjed a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésben foglalt olyan, az alapügyben szereplőhöz hasonló, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre, amelynek értelmében e pénznem eladási árfolyama alkalmazandó a kölcsön törlesztőrészleteinek kiszámítására.

      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből egyaránt az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve e rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (lásd többek között: Fish Legal és Shirley ítélet, C‑279/12, EU:C:2013:853, 42. pont).

      Ez így érvényes a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő kifejezésekre is, mivel e rendelkezés a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében nem tartalmaz semmilyen kifejezett utalást a tagállami jogokra.

      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint továbbá a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát (lásd többek között: Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ítélet, C‑484/08, EC:C:2010:309, 27. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

      E hátrányos helyzetre tekintettel a 93/13 irányelv olyan rendszer létrehozatalára kötelezi a tagállamokat, amely biztosítja, hogy minden, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vizsgálható legyen az esetlegesen tisztességtelen jellegének megítélése céljából. Ennek keretében a nemzeti bíróság feladata, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkében megállapított szempontokat figyelembe véve meghatározza, hogy az adott tényállás körülményeire tekintettel egy ilyen feltétel megfelel‑e a jóhiszeműség, az egyensúly és az átláthatóság ezen irányelvben támasztott követelményének (lásd ebben az értelemben: Invitel‑ítélet, C‑472/10, EU:C:2012:242, 22. pont és RWE Vertrieb ítélet, C‑92/11, EU:C:2013:180, 42–48. pont).

      A 93/13 irányelv 8. cikkével együttesen értelmezett 4. cikkének (2) bekezdése mindazonáltal lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy az ezen irányelvet átültető jogszabályaikban előírják, hogy a „tisztességtelen jelleg[…] megítélése” nem vonatkozik az e rendelkezésben említett feltételekre, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. Az említett rendelkezésből következik, hogy az abban említett feltételekre nem terjed ki az esetlegesen tisztességtelen jellegük megítélése, hanem – amint arra a Bíróság rámutatott – azok az ezen irányelv által szabályozott terület alá tartoznak (lásd ebben az értelemben: Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ítélet, EU:C:2010:309, 31., 35. és 40. pont).

      Mivel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése ekképpen kivételt biztosít a tisztességtelen feltételek tartalmi vizsgálatának azon rendszere alól, amelyet az ezen irányelv által bevezetett fogyasztóvédelmi rendszer előír, e rendelkezést szigorúan kell értelmezni.

      E rendelkezés először is a „szerződés elsődleges tárgyára” vonatkozó feltételeket említi.

      Az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság kérdése arra vonatkozik, hogy a III/2. kikötés, amely valamely külföldi pénznem eladási árfolyamának alkalmazását írja elő az e pénznemben meghatározott kölcsön törlesztőrészleteinek kiszámítására, az e rendelkezés értelmében vett „[kölcsön]szerződés elsődleges tárgya” alá tartozik‑e.

      E tekintetben, noha egyedül a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy e feltétel minősítéséről az adott ügy körülményeire tekintettel határozatot hozzon, a Bíróság hatáskörébe tartozik az, hogy a 93/13 irányelv rendelkezéseiből, a jelen esetben a 4. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseiből levezesse azokat a szempontokat, amelyeket a nemzeti bíróságnak kell vagy lehet alkalmaznia a szerződési feltétel e körülményekre tekintettel történő vizsgálatakor (lásd ebben az értelemben többek között: RWE Vertrieb ítélet, EU:C:2013:180, 48. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

      Márpedig a Bíróság korábban kimondta, hogy a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének célja kizárólag azon, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek tartalmi vizsgálata módjának és terjedelmének a megállapítása, amelyek az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződések alapvető szolgáltatásait írják le (Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ítélet, EU:C:2010:309, 34. pont).

      Azon körülmény, hogy valamely feltételt a szerződő felek a szerződési autonómiájuk és a piaci viszonyok keretében megtárgyaltak, nem minősülhet olyan szempontnak, amely lehetővé teszi annak megítélését, hogy e feltétel a „szerződés elsődleges tárgya” alá tartozik‑e a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.

      Amint ugyanis ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből és tizenkettedik preambulumbekezdéséből következik, az egyedileg megtárgyalt feltételek főszabály szerint nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. Ennélfogva nem merülhet fel az említett 4. cikk (2) bekezdésének hatálya alóli esetleges kizárásuk kérdése.

      A 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének eltérést engedő jellegét és e rendelkezés ebből következően szigorú értelmezésének követelményét is figyelembe véve viszont a szerződés azon feltételeit, amelyek e rendelkezés értelmében a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma alá tartoznak, úgy kell érteni, mint amelyek e szerződés alapvető szolgáltatásait állapítják meg, és amelyek ilyen szolgáltatásokként jellemzik azt.

      Ezzel szemben azok a feltételek, amelyek magának a szerződéses kapcsolatnak a lényegét meghatározó feltételekhez képest járulékos jelleggel rendelkeznek, nem tartozhatnak a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma alá.

      A kérdést előterjesztő bíróságnak kell a kölcsönszerződés természetére, általános rendszerére és kikötéseire, valamint jogi és ténybeli összefüggéseire tekintettel megítélnie, hogy a havi törlesztőrészletek átváltási árfolyamát meghatározó feltétel az adós azon szolgáltatása alapvető elemének minősül‑e, amely abból áll, hogy a hitelező által a rendelkezésére bocsátott összeget visszafizesse.

      A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése másodsorban „az árnak vagy a díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy a nyújtott szolgáltatással való megfelelését”, vagy ezen irányelv tizenkilencedik preambulumbekezdése szerint a „szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség viszonyát meghatározó” feltételeket említi.

      A kérdést előterjesztő bíróság kérdése az alapügyben arra irányul, hogy a III/2. kikötés, amely a külföldi pénznem eladási árfolyamának alkalmazását írja elő az e pénznemben meghatározott kölcsön törlesztőrészleteinek kiszámítására, ugyanakkor a kölcsönszerződés más kikötései szerint a folyósított kölcsönösszeget a külföldi pénznem vételi árfolyamán kell a belföldi pénznemre átváltani, pénzbeli kötelezettséget ró‑e a fogyasztóra nézve, nevezetesen azt, hogy a kölcsön törlesztése során fizesse meg a külföldi pénznem eladási árfolyama és vételi árfolyama közötti különbözetből eredő összegeket, amely a nyújtott szolgáltatás „díjazásának” minősülhet, és amelynek a megfelelése a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a tisztességtelen jellege tekintetében nem értékelhető.

      E tekintetben a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének szövegéből következik, hogy a feltételek e második csoportja, amelyek esetében nem végezhető el az esetlegesen tisztességtelen jelleg értékelése, korlátozott terjedelemmel rendelkezik, mivel e kizárás kizárólag az árnak vagy az előírt díjazásnak az ellenértékként nyújtott szolgáltatással vagy szállított áruval való megfelelésére vonatkozik.

      Amint a főtanácsnok indítványának 69. pontjában lényegében rámutatott, a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség viszonyával kapcsolatos szerződési feltételek vizsgálatának kizárását az magyarázza, hogy nincsen semmilyen díjtáblázat vagy jogi szempont, amely behatárolhatná és vezérelhetné e vizsgálatot.

      Ezzel kapcsolatban a Bíróság már kimondta, hogy az említett kizárás nem alkalmazható a fogyasztónak nyújtandó szolgáltatások díjai módosításának mechanizmusára vonatkozó valamely kikötésre (Invitel‑ítélet, EU:C:2012:242, 23. pont).

      A jelen esetben továbbá rá kell mutatni, hogy mivel valamely feltétel tisztességtelen jellege értékelésének kizárása az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére korlátozódik, e kizárás nem alkalmazható a külföldi pénznemnek az e feltétel alapján a törlesztőrészletek kiszámítására alkalmazandó eladási árfolyama és e pénznemnek a kölcsönszerződés más kikötései alapján a folyósított kölcsönösszeg kiszámítására alkalmazandó vételi árfolyama közötti aszimmetria vitatása esetén.

      Mindazonáltal e kizárás nem alkalmazható az olyan, a III/2. kikötéshez hasonló feltételekre, amelyek a törlesztőrészletek kiszámítása céljából a kölcsönszerződésben meghatározott külföldi pénznem átváltási árfolyamának meghatározására korlátozódnak, anélkül azonban, hogy bármilyen átváltási szolgáltatást nyújtana a hitelező az említett számítás során, és ennélfogva e feltételek nem tartalmaznak semmilyen „díjazást”, amelynek a hitelező által nyújtott szolgáltatás ellenszolgáltatásaként való megfelelése a tisztességtelen jellege tekintetében nem értékelhető a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.

      A fenti megállapításokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

–        a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma csak akkor terjed ki a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésben foglalt olyan, az alapügyben szereplőhöz hasonló, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre, amelynek értelmében e pénznem eladási árfolyama alkalmazandó a kölcsön törlesztőrészleteinek kiszámítására, ha a kérdést előterjesztő bíróság a szerződés természetének, általános rendszerének és kikötéseinek, valamint jogi és ténybeli összefüggéseinek értékelése alapján azt állapítja meg, hogy az említett feltétel e szerződés alapvető, és mint ilyen, a szerződést jellemző szolgáltatását határozza meg;

–        az ilyen feltétel, mivel azon pénzbeli kötelezettséget rója a fogyasztóra, hogy a kölcsön törlesztése során fizesse meg a külföldi pénznem eladási árfolyama és vételi árfolyama közötti különbözetből eredő összegeket, nem tekinthető úgy, hogy olyan „díjazást” tartalmaz, amelynek a hitelező által nyújtott szolgáltatásnak ellenszolgáltatásként való megfelelése a tisztességtelen jelleg tekintetében nem értékelhető a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.

 A második kérdésről

      A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése lényegében arra irányul, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük, csupán azt kell‑e érteni, hogy a fogyasztó számára az érintett szerződési feltételnek önmagában nyelvtanilag kell világosnak és érthetőnek lennie, hanem azt is, hogy a szerződési feltétel alkalmazása gazdasági indokainak, illetve a szerződés többi feltételével való kapcsolatának is világosnak és érthetőnek kell lennie ugyanezen fogyasztó számára.

      Ha a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az első kérdésre adott válaszra tekintettel a III/2. kikötés a „szerződés elsődleges tárgya” alá tartozik a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében, e feltétel csak akkor mentesül tisztességtelen jellegének értékelése alól, ha világos és érthető.

      A fogyasztók védelme 93/13 irányelvben megfogalmazott célkitűzésének a tényleges biztosítása céljából ugyanis az említett 4. cikk (2) bekezdése bármiféle átültetésének teljesnek kell lennie oly módon, hogy csak a világos és érthető feltételek tisztességtelen jellegének a vizsgálatára terjedjen ki a tilalom (a Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ítélet, EU:C:2010:309, 39. pont).

      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból azonban kiderül, hogy a Polgári Törvénykönyv 209. §‑ának (4) bekezdése, amely rendelkezés a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a belső jogba való átültetését célozza, nem tartalmazza a világosság és érthetőség e követelményét.

      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kizárólag magánszemélyek közötti jogvita esetén a belső jogi rendelkezések alkalmazása során a nemzeti bíróság a nemzeti jogrend valamennyi szabályát köteles figyelembe venni, és azt – amennyire csak lehetséges – az adott területen alkalmazandó irányelv szövegének és céljának megfelelően értelmezni oly módon, hogy az általa követett céllal összhangban álló eredményre jusson (lásd többek között: OSA‑ítélet, C‑351/12, EU:C:2014:110, 44. pont).

      A Bíróság ezzel összefüggésben arra is rámutatott, hogy a nemzeti jog összhangban álló értelmezése ezen elvének vannak bizonyos korlátai. Így az általános jogelvek korlátozzák a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy a belső jog releváns szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie az irányelv tartalmát, továbbá e kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául (lásd többek között: OSA‑ítélet, EU:C:2014:110, 45. pont).

      Ha az összhangban álló értelmezés ekképp korlátozott ezen elvére tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdésének átültetését célzó nemzeti rendelkezés érthető úgy, hogy magában foglalja a világosság és érthetőség követelményét, ezt követően az e követelmény terjedelmére irányuló kérdés merül fel.

      E tekintetben meg kell állapítani, hogy ugyanezen követelmény szerepel a 93/13 irányelv 5. cikkében, amely előírja, hogy az írásbeli feltételeknek „[mindig]” világosnak és érthetőnek kell lenniük. A 93/13 irányelv huszadik preambulumbekezdése ebben a vonatkozásban meghatározza, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani, hogy megismerhesse a szerződés összes feltételét.

      Ebből következik, hogy a világosság és érthetőség e követelménye minden esetben alkalmazandó, ide értve azt is, amikor a feltétel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alá tartozik, és így tehát nem vonatkozik rá az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt, tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelés.

      Ebből az is következik, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő e követelménynek megegyezik a hatálya az ezen irányelv 5. cikkében szereplő követelményével.

      Márpedig ezen 5. cikkel kapcsolatban a Bíróság már kimondta, hogy a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit megismerhesse. Többek között ezen ismeret alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva szerződéses kapcsolatra lép‑e vele (lásd: RWE Vertrieb ítélet, EU:C:2013:180, 44. pont).

      A szerződési feltételek átláthatóságának a 93/13 irányelvben foglalt követelménye nem korlátozható kizárólag azok alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére.

      Éppen ellenkezőleg – ahogyan a Bíróság a jelen ítélet 39. pontjában már emlékeztetett rá –, mivel a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, az átláthatóság e követelményét kiterjesztő módon kell érteni.

      Ami a III/2. kikötéshez hasonló szerződési feltételt illeti, amely lehetővé teszi a szolgáltató számára, hogy a fogyasztó által fizetendő havi törlesztőrészletek mértékét a külföldi pénznem e szolgáltató által alkalmazott eladási árfolyamán számítsa ki, amelynek következtében a pénzügyi szolgáltatás költségei a fogyasztó terhére – nyilvánvalóan felső határ nélkül – emelkednek, a 93/13 irányelv 3. és 5. cikkéből, valamint ezen irányelv melléklete 1. pontjának j) és l) alpontjából, illetve 2. pontjának b) és d) alpontjából az következik, hogy az átláthatóság követelményének tiszteletben tartása szempontjából alapvető jelentőséggel bír az, hogy a kölcsönszerződés átlátható jelleggel tünteti‑e fel a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztó egyértelmű és érthető kritériumok alapján előre láthassa a számára ebből eredő gazdasági következményeket (lásd analógia útján: RWE Vertrieb ítélet, EU:C:2013:180, 49. pont).

      Ami a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának a III/2. kikötésben meghatározotthoz hasonló sajátosságait illeti, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania, hogy a releváns ténybeli elemek összességére tekintettel, mint a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során közzétett reklám és tájékoztatás, az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó nem csak felismerni képes a külföldi pénznem eladási és vételi árfolyama között a pénzpiacon általánosságban megfigyelt különbség fennállását, hanem képes‑e értékelni is a végső soron általa megfizetendő törlesztőrészletek kiszámítására alkalmazott eladási árfolyam alkalmazásának rá nézve – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is, és ennélfogva az általa felvett kölcsön teljes költségét.

      Az előzőekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie, nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

 A harmadik kérdésről

      A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése lényegében arra irányul, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés valamely tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltétel érvénytelenségének az e feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén történő megszüntetését.

      A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse (Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 73. pont).

      Az eladókkal vagy szolgáltatókkal szemben kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók számára biztosított védelemhez fűződő közérdek jellegére és fontosságára tekintettel a 93/13 irányelv – amint az a huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdéséből következik – arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, „hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását” (lásd: Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 68. pont).

      Márpedig e kontextusban meg kell állapítani, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókra való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek (Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 69. pont).

      Ebből mindazonáltal nem következik, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes lenne az, hogy a nemzeti bíróság a szerződési jog elveit alkalmazva a tisztességtelen feltételt – a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítve azt – elhagyja.

      Éppen ellenkezőleg, a tisztességtelen feltétel ilyen, a 93/13 irányelv tizenharmadik preambulumbekezdése értelmében tisztességtelen feltételeket feltehetően nem tartalmazó rendelkezéssel való helyettesítését teljes mértékben igazolják a 93/13 irányelv célkitűzései, mivel az azt eredményezi, hogy a szerződés a III/2. kikötés elhagyása ellenére továbbra is fennmaradhat, és továbbra is kötelező lehet a felekre nézve.

      A tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése ugyanis megfelel a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezés arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse, nem pedig arra, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződést semmissé nyilvánítsák (lásd ebben az értelemben többek között: Pereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 31. pont, valamint Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 40. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

      Ha viszont az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem volna megengedett a tisztességtelen feltétel valamely diszpozitív rendelkezéssel való helyettesítése, és a bíróságnak egészében meg kellene semmisítenie a szerződést, a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő veszélybe kerülne.

      E megsemmisítésnek ugyanis főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe.

      E megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, e rendelkezéssel nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén az e feltétel érvénytelenségének orvoslását.

 A költségekről

      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

–        a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma csak akkor terjed ki a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésben foglalt olyan, az alapügyben szereplőhöz hasonló, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre, amelynek értelmében e pénznem eladási árfolyama alkalmazandó a kölcsön törlesztőrészleteinek kiszámítására, ha a kérdést előterjesztő bíróság a szerződés természetének, általános rendszerének és kikötéseinek, valamint jogi és ténybeli összefüggéseinek értékelése alapján azt állapítja meg, hogy az említett feltétel e szerződés alapvető, és mint ilyen, a szerződést jellemző szolgáltatását határozza meg;

–        az ilyen feltétel, mivel azon pénzbeli kötelezettséget rója a fogyasztóra, hogy a kölcsön törlesztése során fizesse meg a külföldi pénznem eladási árfolyama és vételi árfolyama közötti különbözetből eredő összegeket, nem tekinthető úgy, hogy olyan „díjazást” tartalmaz, amelynek a hitelező által nyújtott szolgáltatásnak ellenszolgáltatásként való megfelelése a tisztességtelen jelleg tekintetében nem értékelhető a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.

2)      A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie, nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

3)      A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, e rendelkezéssel nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén az e feltétel érvénytelenségének orvoslását.

 

Aláírások

 

* Az eljárás nyelve: magyar.

 

 

---

 

Kúria: semmis, mert a törlesztőrészletet nem tartalmazza

 

 

A pénzintézet ezekkel az érvekkel kívánta menteni magát (idézetek a Kúria és a Fövárosi Törvényszék ítéletéből):

 

 

• Nem lakossági fogyasztási kölcsönt nyújtott, hanem pénzkölcsönt, ebből következően a Hpt. 213.§ nem alkalmazható.
• A kölcsönszerződés tartalmazta azokat az adatokat, amelyek alapján kiszámolható volt a törlesztőrészlet összege.
• A felperes a szerződés aláírásakor elismerte, hogy a törlesztő részlet várható nagyságáról a tájékoztatást megkapta.
• A szerződés megkötésekor, 2008 november 7.-én hatályos Hpt. 213.§ nem rendelkezett arról, hogy a szerződésnek tartalmaznia kellene a törlesztőrészleteket vagy akárcsak az első törlesztőrészlet összegét.
• A perben korábban eljárt bíróságok a hivatkozott jogszabályi rendelkezést kiterjesztően értelmezték és ezzel szigorúbb, a jogszabályban nem szereplő feltételeket támasztottak vele szemben, ami törvénysértő.
• A felperes a közjegyzői iratban lemondott a kölcsönszerződés bármely jogcímen történő megtámadásáról is.

 

Nézd, szinte minden szóba belekötöttek! 

 

 

Az elsőfokú ítélet 2011. szeptemberében született. Két és fél év kellett ahhoz, hogy a pénzintézet teljesen valótlan  állításait megvizsgálják és értékeljék a bíróságok.Két elsőfokú tárgyalás is volt, mivel egyszer másodfokról visszaküldték elsőfokra a keresetet.

 

Nézzük és értelmezzük a hivatkozott jogszabályt:

 

Fogyasztási kölcsön

 

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

 

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

 

Miről van szó?

 

Fogom a szerződést és elolvasom: benne van-e a törlesztő részlet összege vagy nincs benne. Ez nagyjából 10-15 perc.

 

Ha nincs benne akkor ez a szerződés nem szerződés. Ennyi.

 

Ennyi nekünk, átlagos embereknek. Viszont a jogászok képesek évekig érvelni és ellenérvelni. A bankok, a pénzintézetek a legképtelenebb állításokkal is képesek előhozakodni a tárgyalásokon, amit aztán mind-mind alaposan meg kell vizsgálni.

 

A Kúria is kimondta a szerződés semmiségét. Megerősítette a korábbi első és másodfokú döntéseket.

 

A bankok, pénzintézetek törvénytelen szerződések százezreit kötötték meg, szándékosan becsaptak és megtévesztettek egymillió embert. Most a hazugságaikat és félrevezetéseiket a bíróságokon folytatják. Közben családok százezrei mennek tönkre anyagilag és rámegy idegrendszerük, egészségük, emberi kapcsolatuk.

 

Ezzel a perrel kapcsolatban volt már levelezésünk a Kúriával:

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/kerdeseink-es-a-kapott-valaszok/valaszolt-a-kuria--2014-02-24.html

 

Az ítéletről a Kúria a honlapján is beszámolt:

 

 

 

---

 

A Devizahitelesek Figyelem facebook oldal által ajánlott Budapesti Ügyvédi irodáról.

Tájékoztató.

Ezek az iratok kellenek a peresítéshez:
- szerződés, ha van (nem minden esetben van szerződés pl.: OTP)
- közjegyzői okirat
- módosítások
- felmondói okirat / ha felmondott/
- Engedményezési nyilatkozat, ha eladta a bank a tartozást pl. OTP Faktoring-nak /
- végrehajtási papírok / végrehajtási záradék stb/ ha a végrehajtás elindult
- általános szerződési feltételek, üzletszabályzat stb.(ha nincs a szerződésében, ki kell kérni a banktól, az akkor hatályban lévőt amikor kötötte a szerződést)

- ügyleti kamatláb változásról szóló levelezések (ezt elvileg küldenek kamatperiódus váltásnál de ha mégsem küldtek ilyet akkor a bankban kérje ki a jelenlegi ügyleti kamatlábat. Nem kell hivatalos formában, mert ezért akár 5-10.000 Ft is elkérhetnek. Elég, ha egy papírra leírják. (a kezdeti kamatláb benne van a szerződésben)

AUTÓ hitel és lízing, személyi hitel, gyors hitel esetén

- szerződés
- általános szerződési feltételek v. üzletszabályzat (ha nincs a szerződésében ki kell kérni a banktól)
Honnan tudjuk melyik kell?
A szerződésben úgy van benne, hogy elválaszthatatlan részét képzi általános szerződési feltételek v. üzletszabályzat stb.

Ha megbízza az ügyvédi irodát a keresetetlevél megírásával ennek a költsége 80.000,- Ft. Ezt akkor kell behozni amikor úgy dönt, hogy peresít és itt hagyja az anyagot.

Kb. egy hét alatt elkészülünk vele. Vissza kell jönni aláírni, illetve feladni a keresetet postán. Amíg készül a kereset, el kell készíteni a költségmentesség papírjait.
Ehhez adunk formanyomtatványt amikor bejön és akkor majd elmagyarázzuk mi a menete. APEH (NAV), önkormányzat, munkáltatói stb. ez azért szükséges, mert a perét mindenki kereseti illetékkel indítja a Bíróság felé. Az esetek 80 %-ban megadja a Bíróság a költségmentességet v. az illetékfeljegyzési jogot.

Költségmentesség
A Bíróság nem kéri az illetéket és akár kirendelt ügyvédet kérhet.

Illetékfeljegyzésijog
Nem jár kirendelt ügyvéd. Előre nem kérik az illetéket csak pervesztés esetén kellene kifizetni.

Ha egyiket sem ítéli meg a Bíróság, akkor az illetéket okmánybélyeg formájában kell leróni

Anyagi vonzata
1. Keresetlevél megírása 80.000,- Ft.
2. Végrehajtás felfüggesztéséhez kereset 60.000,- Ft. /ez csak abban az esetben kell, ha elindult a végrehajtás/
3. Előkészítő irat díja 30.000,- Ft. /időarányosan kell fizetni, nem előre
A keresetünket minden esetben „megtámadják” egy ellenkeresettel erre egy előkészítő iratot kell írni.
4. Ügyvéd úr munkadíja tárgyalásonként 20.000,- Ft.

Első fokon 2-3 tárgyalás
Másodfokon 1-2 tárgyalás
Egy per lefolyása kb. 2 év

A szerződésekben általában támadható pontok:

- Egyoldalú szerződésmódosítás
- Devizakereskedés. A Bank deviza vételi árán folyósítja a hitelt és a törlesztő részleteket eladási áron számolja.
- Svájci frankban elszámolt költségek. Pl.: kezelési költség, folyósítási jutalék, szerződésmódosítási díj.
Az árfolyam változása nem vonatkozhat ezekre a költségekre.
- A pontos törlesztő részlet nincs meghatározva
- AUTÓK esetében sokszor nincs CHF-ben feltüntetve a kölcsön ill. a törlesztő részlet összege.
- Sok esetbe az autókereskedésnek nem volt jogosultsága a szerződéskötéshez.

Ez a tájékoztatás nem teljeskörű.
Teljeskörű tájékoztatásra, időpont egyeztetés után az irodában van lehetőség díjtalanul !!!

Akit érdekel a budapesti Ügyvédi iroda élérhetősége annak emailban vagy privát üzenetben megadom.
Email cím: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

---

 

---

devizahitel.iuste.biz - nyertes devizahiteles perek

devizajog.hu

---

A kabinet szerdai ülésén úgy döntött, meghosszabbítja a kilakoltatási moratóriumot a devizahitelesek problémájának végleges megoldásáig - közölte a kormányszóvivő szerdán.

Giró-Szász András az MTI kérdésére adott tájékoztatásában hozzátette, hogy a kormány az ezzel kapcsolatos javaslatát az Országgyűlés elé terjeszti.

A parlament tavaly novemberben döntött arról, hogy április 30-ig meghosszabbítja a kilakoltatási moratóriumot.

A Jobbik üdvözölte a döntést.

A kilakoltatási moratórium meghosszabbítását a forintosítás, majd a felelősségre vonás kell, hogy kövesse! – közölte Z. Kárpát Dániel jobbikos frakcióvezető-helyettes szerdai közleményében.

Mint a parlamenti képviselő írta, a Jobbik üdvözli, hogy a kabinet többszöri felszólításunkra a kilakoltatási moratóriumot meghosszabbítja, azt pedig különösen, hogy a többször elhangzott jobbikos javaslat szerint mindez a devizahiteles-probléma végleges megoldásáig tart majd.

Ennek szellemében a Jobbik reményének ad hangot abban a tekintetben, hogy a kormányzat végre összeszedi a bátorságát, s az egyetlen valóban véglegesnek tekinthető forgatókönyv szerint a felvételkor érvényes árfolyamon forintosítja a devizahiteleket – reagált Z. Kárpát Dániel.

Hozzátette: Mindezt pedig csak a bankrendszer es a felügyeleti rendszer érintett vezetőinek elszámoltatása követheti – ám sajnálatos módon ezen igénnyel a Jobbik ma még egyedül áll a palettán.

A Jobbik korábban számtalan esetben követelte, hogy a kilakoltatási moratóriumot addig hosszabbítsák meg, míg a kormány be nem tartja korábbi ígéretét, mely szerint "senkit nem hagynak az út szélén", nem oldják meg a devizahitelesek teljes problémakörét.

---

 

“DEVIZA”- BEADVÁNY – EURÓPAI PARLAMENT

által 0153/2014 számon lsd. csatolva bejegyzett deviza petíció

European Parliament
The President of the European Parliament…
Committee on Petitions

Rue Wiertz
B-1047 BRUSSELS
BELGIUM

Tárgy: 
………… [HU] az Európai Unió polgárának petíciója
………… [HU] az Európai Unió polgárának petíciója
Jogalap: EUMSz 20. cikk (2) d), 227. cikk, Charta 44. cikk
Eljárás: EU Parlament Eljárási Szabályzata 201., 202., 203. cikkek 
Nyelv: EUSz 50. cikk (1) 
…………….. és ……………….. [mindkettő állampolgársága: magyar, mindkettő állandó lakcíme: H-......................, a továbbiakban: ügyfél vagy meghatalmazó] mint az Európai Unió polgárai jogi képviseletében – a tagállami ügyvédi bejegyzésemet tanúsító mellékelt ügyvédi igazolvány okmányával (P/0) és a mellékelt ügyvédi meghatalmazással (P/1) igazoltan eljárva – az EUMSz 20. cikk (2) d), 227. cikk, Charta 44. cikk alapján petíciót nyújtok be az ügyfelemet uniós polgárként az (1) Uniós alapszerződések (Szerződések) alapján megillető jogai sérelme, az (2) Irányelv nem megfelelő implementálásával összefüggő sérelme, a (3) Szerződés megsértésével összefüggő sérelme ügyében az alábbiak szerint:

 

(I) TÉNYÁLLÁS.
Magyarország tagállamban működő pénzügyi intézmények (bankok, pénzügyi vállalkozások, a továbbiakban: bank) a tagállamnak az Európai Unióba lépését (2004) követően az addig nyújtott forint vagy deviza kölcsönök mellett a lakossági hitelek piacán ún. deviza alapú kölcsönszerződések megkötésére tettek ajánlatot a fogyasztóknak. A deviza alapú kölcsönöket devizakövetelésként vették nyilvántartásba, azonban annak folyósítása és törlesztése is forintban történt. A devizakövetelés úgy jött létre, hogy a bank a forintban meghatározott kölcsönt átszámította devizára akként, hogy a fiktív (virtuális) devizát folyósításkori deviza vételi árfolyamon megvásárolta ügyfelemtől forintért és ezt a forintot folyósította [azonnali (spot) vételi kötési árfolyamon kötött deviza határidős ügylet], míg a 10-15-20 év futamidő alatt a bank a havi törlesztéskori deviza eladási árfolyamon eladta a fiktív (virtuális) devizát forintért [törlesztéskori eladási kötési árfolyamon kötött deviza határidős ügylet] és a kölcsön ezzel került törlesztésre. A bankok a lakossággal egy rövid ún. kockázatfeltáró nyilatkozatot írattak alá az árfolyamkockázatról és a kockázatviselésnek a fogyasztóra történő egyoldalú telepítéséről anélkül, hogy a befektetővédelemről szóló 2004/39/EK Irányelv normáinak megfelelően jártak volna el. 

Magyarország tagállamban a bankok megkerülve a tőkepiaci szabályokat kölcsön jogcímén tőzsdén kívüli deviza határidős tömeges – mintegy 1.000.000 db deviza alapú szerződési – ügyletet kötöttek a fogyasztókkal. A bankok kölcsönbe burkolva kölcsön címén összetett pénzügyi eszközt tartalmazó pénzügyi terméket értékesítettek a fogyasztóknak – közte ügyfelemnek is – anélkül, hogy annak következményeivel a fogyasztó (ügyfelem) tisztában lehetett volna. A megkötött mintegy 1.000.000 db (kb. 250.000 db lakáscélú, kb. 250.000 db szabad felhasználású jelzálog, kb. 500.000 db személyi- és fogyasztási] kölcsönszerződés alapján a bankok forint bevételekre (és árfolyamkülönbözet címén extraprofitra) tettek szert. Az „eredmény” a 10 milliós magyar lakosságból az 1 millió kölcsönszerződéssel az adósok családjai révén érintett mintegy 5 milliónyi magyar lakosság tömeges elszegényedése és társadalmi kirekesztettsége, ezzel a belső piac összeomlása mint nemzetgazdasági méretű következmény. 

Magyarország tagállam nem megfelelően implementálta és az Európai Bizottság nem felügyelte a tőkepiaci szabályok megkerülésének szerződési következményei szabályozásának hiányát, ezért a bankok szankciók nélkül tehették meg azt, hogy a pénzpiacon tőkepiaci terméket kínálhattak. Európai Unió pénzügyi eszközeinek piacára egységes normák vonatkoznak, valamint a pénzpiaci és a tőkepiaci kockázatok elhatároltak. Emlékeztetek arra, hogy (a) a pénzügyi kockázatok természete és dinamikája eltér egymástól, és (b) kezelésük akkor lehet kielégítő, ha azokat elválasztjuk egymástól, azokat külön-külön kezeljük. Az uniós pénzügyjog a bankok jogosítványait a tagállami hitelintézeti szabályok alá, míg a devizaügyleteket a tőkepiaci szabályok alá rendezi éppen azért, hogy a kockázatok összekeverése ne vezethessen azok kezelhetetlenségéhez. A deviza alapú hitel pont ezzel az alapfelismeréssel és tagállami törvényekbe is iktatott szerkezettel megy szembe, amikor a kölcsön hitelkockázatát összekeveri a tőkepiaci devizaeszköz más természetű és dinamikájú árfolyamkockázatával. A hitelkockázat az adós cash flowjának kimerüléséből (kiszáradásából) áll, aminek több oka is lehet (állásvesztés, megbetegedés, családi gondok, stb.), azonban ennek a kockázatnak a felméréséhez és kezeléséhez a hitelintézetek rendelkeznek hagyományos eszköztárral. Az árfolyamkockázat kezelésének eszközei egészen mások, mint a hitelkockázat kezelés eszközei. Utóbbinál legfontosabb a LEZÁRÁS, vagy a KISZÁLLÁS lehetőségének azonnali (prompt) biztosítása. A deviza alapú pénzügyi termék éppen azzal, hogy összekeveri (összeházasítja) a két eltérő kockázatot, mindkettő kezelését ellehetetleníti. A kölcsön kockázatának felmérése lehetetlen, mert nem tudni, hogy a törlesztés az adós jövedelmének mekkora hányadát fogja igénybe venni. Az árfolyamkockázat kezelése pedig azért lehetetlen, mert a kölcsön futamideje alatt azt nem lehet lezárni, abból nem lehet kiszállni, mert 5, 10, vagy annál hosszabb futamidőre nincs HUF/CHF FX forward piac, ezért az adósságszolgálat végtelen. [E bekezdésben nagymértékben támaszkodtam Dr. Róna Péter (Oxford) professzorral történt szakmai konzultációs levélváltásunk során a professzor véleményére]. 

(II) SÉRELMEK.
Ügyfelem a pénzügyi intézménnyel a fent írt (I) tényállásnál már levezetett tények és körülmények között a jelen petícióhoz mellékelt kölcsönszerződést (P/2) kötötte. Ügyfelemnek az unió tevékenységi körébe tartozó alábbi három sérelemben a petíciós joga gyakorlásához szükséges közvetlen érintettsége igazoltan (P/2) fennáll. Előterjesztem az ügyfelemet ért közvetlen (1)(2)(3) jogsérelem tényállását és jogi alapjait, majd azt követően meghatározom a petíciós kérelmet.

(1) Uniós alapszerződések (Szerződések) alapján megillető jog sérelme.
A bank által kínált és ügyfelem által igénybevett pénzügyi terméket nem lehet lezárni, ezért ügyfelemet végtelen adósságszolgálatra kényszeríti, amely megvalósítja az adósrabszolgaság, ezzel a Charta által tilalmazott rabszolgaság sérelmét [EUSz 6. cikk (1), Charta 5. cikk (1)]. A végtelenített pénzügyi termék értelemszerűen felemészti ügyfelem jövedelmét és ennek kimerülésével csalárd módon megfosztja az egyéb, így lakhatási körülményeit biztosító lakásától és egyéb vagyontárgyaitól is, ezért a tulajdonától megfosztás az oltalmazott tulajdonvédelem klauzulájába ütközik [EUSz 6. cikk (1), Charta 17. cikk (1)]. Ügyfelem jövedelmétől és tulajdonától megfosztása társadalmi kirekesztettségéhez és elszegényedéséhez vezet, azonban tisztes megélhetést célzó szociális támogatása és lakástámogatása nem biztosított [EUSz 6. cikk (1), Charta 34. cikk (3)]. Az ügyletben a fogyasztóvédelem előírt magas szintjéhez képest még a megfelelő szintje sem áll ügyfelem rendelkezésére [EUSz 6. cikk (1), Charta 38. cikk], mert jogalkotással még a pénzügyi szolgáltatási szerződésére vonatkozó fogyasztóvédelmi szankciós semmisségi okokat is elvették [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 213.§ (1) bekezdés hatályon kívül helyezése 2010. június 11. napjától], ezzel is lehetővé téve a kölcsönszerződések fenntartása érdekében azok érvénytelenségi okai kiküszöbölhetőségét, illetőleg a tagállami hatóságok a bankok ellen hatékony jogorvoslatot nem biztosítanak. 

 

(2) Irányelv nem megfelelő implementálásával összefüggő sérelem.
A bank a kölcsön pénzügyi termék részeként deviza tőkepiaci-befektetési szolgáltatás nyújtásával megkerülte a tőkepiaci-befektetési jogszabályokat és olyan ügyleti állapotot hozott létre, amellyel lehetővé tette, hogy az összetett pénzügyi termékre vonatkozó magasabb tájékoztatási követelményeknek ne kelljen eleget tennie, és ez a befektetővédelemről szóló 2004/39/EK Irányelv nem teljes körű tagállami implementálásának hiánya folytán szerződési következmények nélkül maradhatott. Az Irányelvben fennálló szabályozás hiányában Magyarország tagállamnak kellett volna az Irányelv 19. cikkének (4) és (5) bekezdését átültető nemzeti jogszabályokban (Tpt., Bszt.) meghatározni a szabályozott tájékoztatás hiánya és annak megkerülése szerződési jogkövetkezményeit, ennek hiányában Magyarország tagállam lojalitási [EUSz 4. cikk (3)] és a nem megfelelő implementálási mulasztása [EUMSz 114. cikk] okán, míg az Európai Bizottság az uniós jog alkalmazása felügyeletének mulasztása [EUSz 17. cikk (1)] és ezzel összefüggésben a tagállami jogsértéssel kapcsolatos eljárásának mulasztása [EUMSz 258. cikk] okán a devizakitettségével azonos mértékű vagyoni hátrányt okoztak ügyfelemnek. A 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: befektetővédelmi irányelv vagy Irányelv) 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontja (befektetési tanácsadás az ügyfél befektetői minőségére tekintettel), az Irányelv 19. cikkének (9) bekezdése (befektetési szolgáltatás pénzügyi termék szerves részeként) nem hagynak kétséget afelől, hogy a magyarországi bankok deviza alapú kölcsön címén tőkepiaci kockázatoknak kitett, ezért összetett pénzügyi terméket tartalmazó pénzügyi szolgáltatást értékesítettek és nem foghat helyt olyan értelmezés, amelyben a bank a folyósításkor és törlesztéskor csak és kizárólag a magyar Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 231.§-ában szabályozott egyszerű átszámítás jogára helyezkedik, ezt az értelmezést a magyar tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. (Tpt.) és befektetési szolgáltatásokról szóló 2007. évi CXXXVIII. (Bszt.) törvények, mint lex specialis lerontják, ezért a Ptk. átszámítási jogát a deviza alapú ügyletre, mint a kölcsön és devizaművelet folytán összetett pénzügyi eszközre csak az átszámítás statikus aktusára lehet alkalmazni, de a devizaművelet azonnali és határidős dinamikájára már nem. Az Irányelv 19. cikkének (4) és (5) bekezdése előírja az ügyfélkockázatok értékelését és ez alól a 19. cikk (9) bekezdésének felmentési klauzulájára nem lehet hivatkozni, mert a hitelintézetekre vonatkozó európai előírások, valamint azokat implementáló és ügyfelem szerződésére releváns magyar hitelintézeti [1996. évi CXII tv.) törvény a befektetési szolgáltatás ügyfélkockázatának értékelésére az Irányelv 19. cikk. (4) és (5) bekezdéseivel azonos értékelési követelményeket nem tartalmaz. Az ügyfél kockázatai értékelésére az Irányelv 19. cikk (4) és (5) bekezdéseiben előírt értékelési követelmények be nem tartásának szerződési jogkövetkezményeit az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásban 2013. május 30. hozott C-604/11. sz. ítélete a belső jogrendben rendeli szabályozni, ami a magyar tagállami szabályozásból kimaradt, ehhez a magyar Tpt. és Bszt. lex specialis szerződési (nem hatósági) jogkövetkezményt nem fűz, ezért az Irányelv nem teljeskörű implementálásával hozott magyar befektetési jogszabályokban [Tpt., Bszt.] a befektető védelem kötelezettségei [tájékoztatási ügyféljogok, befektetési szolgáltató transzparenciáját biztosító jogok] megkerülésének szerződési jogkövetkezményei szabályozási hiánya és ezzel ügyfelemnek okozott vagyoni hátrány Magyarország tagállam és az Európai Bizottság terhére esik arra is tekintettel, hogy a vagyoni hátrányt befektetővédelmi újkeletű jogharmonizációval (jogközelítéssel) utólag orvosolni nem lehet, mert az ügyfelemet utólag már nem lehet olyan helyzetbe hozni, mintha "érvényes ismert kockázatok" ismeretében kötötte volna a szerződést. 
(3) Uniós alapszerződés (Szerződés) megsértésével összefüggő sérelem.
A magyarországi bankok a „deviza alapú” kölcsönszerződés devizaforrására devizabetéteket felhasználva és swap ügyleteket kötve devizában adósodtak el miközben csak forint bevételekre tettek szert, következésképpen a devizabevételekkel nem rendelkező lakosság bankokkal szembeni devizakitettsége a beruházásvédelmi egyezmények és a külföldi tulajdonú bankokkal szemben a forint konvertibilitása folytán fennálló forint/deviza konvertálási kötelezettség miatt abnormális méretű államadósságot is keletkeztetett, amely a Központi Bankok Európai Rendszerében (KBER) a tagállami devizatartalékokat kezelő Európai Központi Bank (EKB) mulasztása [EUMSz 127. cikk (1)-(2)] folytán következhetett be, ezért az EKB vagyoni hátrányt okozó közrehatása is fennáll. 

(III) KÉRELEM.
Kérem az Európai Parlamentet, hogy Magyarország tagállam lakosságának mintegy felét érintő, valamint az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank felelősségét, továbbá Magyarország tagállam felelősségét is felvető nagy horderejű – közte ügyfelem – ügyében uniós parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezni, előtte a Bizottságot, az Európai Központi Bankot, és Magyarország tagállamot nyilatkoztatni, valamint az ügy kivizsgálásáról ügyfelemet – jogi képviselő személyem útján – értesíteni szíveskedjen. Ügyfelem a parlamenti kivizsgálás eredményéhez képest mérlegeli az Európai Unió Bíróságához fordulás lehetőségét.

Mellékletek:
P/0 ügyvédi igazolvány másolata
P/1/1-5 ügyvédi meghatalmazások
P/2/1-5 kölcsönszerződések

Tisztelettel:

az Európai Unió polgárai
jogi képviseletében
dr. Kriston István ügyvéd
európajogi (pénzügyi) szakjogász

---

 Változott az elévülés szabályozása!

A tartozások nem maradnak fenn örökké, egy idő után akkor sem lehet érvényesíteni, behajtani, ha az egyébként jogszerű volt valamikor. Ezt biztosítja az elévülés. Az elévülés lényege, hogy az elévült követelést bírósági úton nem lehet többé érvényesíteni. Ám, ha az elévült követelést az adós önként kifizeti, később már nem követelheti vissza. Nem arról van tehát szó, hogy maga a követelés iránti jog szűnik meg, csak azt törvényes úton már nem lehet behajtani, követelni.

Az általános elévülési idő 5 év. Emellett léteznek a jogszabályokban speciális, az általánosnál rövidebb és hosszabb elévülési idők is. Sőt, vannak olyan igények is, melyről jogszabály mondja ki, hogy nem évül el.

A fizetési felszólítás

A fizetési felszólításoknak 2014. március 15-ig igen nagy szerepe volt, hiszen ezzel meg lehetett akadályozni, hogy egy követelés elévüljön. Vagyis, ha a tartozásról igazolható módon fizetési felszólítást küldtek az adós részére, az elévülési idő újból kezdődött. Így az 5 éves elévülési idő akár a többszörösére is meghosszabbítható volt és mindez nem igényelt komolyabb anyagi ráfordítást sem.

Mi történt a fizetési felszólítással az új Ptk.-ban?

Az új Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-i hatályba lépésével a helyzet ezen a téren gyökeresen megváltozott. Az új Ptk. kivette a fizetési felszólítást abból a körből, mely megszakítja az elévülést. Az elévülés megszakadása a gyakorlatban azt eredményezi, hogy az elévülési idő a megszakítástól újból elkezd ketyegni, vagyis olyan, mintha addig nem is telt volna le belőle semmi. Ha például egy követelés 2014. április 1-én vált esedékessé, de azt nem teljesítették, elindul az 5 éves elévülési idő. Ám ha az 5 év alatt, mondjuk 2014. november 1-én a jogosult tesz valamit, ami a törvény alapján megszakítja az elévülést, akkor a követelése attól az időponttól ismét 5 évig érvényesíthető.

Főszabály szerint
Főszabály szerint a követelések 5 év alatt évülnek el. Ha a felek az elévülési idő hosszát szeretnék 5 évtől eltérően megállapítani, ezt a megállapodást írásba kell foglalni.
A korábbi szabályozással ellentétben tehát nemcsak 5 évnél rövidebb, hanem 5 évnél hosszabb elévülési időben is megállapodhatnak a felek. Egy dolgot nem lehet: az elévülési időt a szerződésben teljesen kizárni. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Ha a teljesítés idejére a felek határidőt tűztek ki, akkor a határidő utolsó napja az esedékesség időpontja.
A korábbi Ptk. alapján egy fizetési felszólítás is elegendő volt ahhoz, hogy az elévülés megszakadjon, vagy az érvényesítésre rendelkezésre álló idő elölről kezdjen el ketyegni. Így volt például biztosítható, hogy egy nagyobb összegű követelés később is követelhető legyen bíróság előtt. Ennek a gyakorlatban is volt jelentősége, hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy nagyobb összegű tartozás behajtásához szükséges pénz hiánya miatt nem tudja valaki a követelést bírósági úton azonnal érvényesíteni. A fizetési felszólítással azonban időt nyerhetett a jogosult.

Az új Ptk. már „szigorúbban” ítéli meg, hogy mivel lehet a követelések elévülését megszakítani. Erre a fizetési felszólítás már nem elegendő, helyette lehetőségként a tartozás elismerése, az egyezség, vagy a kötelezettség módosítása, a követelés bírósági eljárásban történő érvényesítése, vagy csődeljárásban történő bejelentése áll a hitelezők rendelkezésére.

Kit érint a változás?

A változás gyakorlatilag mindenkit érint, nem csak a cégeket, de a magánszemélyeket is. Egyértelmű, hogy az adós szempontjából kedvezőbb az új szabály, hiszen a jövőben egy-egy fizetési felszólítással nem tehető „örökös adóssá”. Ugyanakkor a hitelezők az új Ptk. alapján már nem „üldögélhetnek” akár korlátlan ideig egy-egy követelés felett, ha be akarják hajtani, időben kell lépniük.

A fenti rövid tájékoztatás a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó célzattal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak.

 

---

 

 

 

---

 

Falus Zsolt nyílt levele az Alkotmánybíróságnak

2014. március 18.

 

---

 

A magyar nép elleni háborújukat a bankok elvesztették.

---

Franciaországban is perlik a CHF alapú hitelt nyújtó bankot.

---

 

Hoppon marad a végrehajtó - Végrehajtás a bíró által megszüntetve

2014. február 17.

---

 

Kásler Árpád - Tények 2013. július 2.

---

 

Czirmes György állásfoglalása 2014. február 15.

---

2014 február 4-én folytatódik a közérdekű kereset az OTP Bank ellen.

A pertárgyérték: háromezermilliárd forint!

---

Dr. Róna Péter - Dr. Kriston István szakmai levélváltása 2013. december

---

Amiért a devizahitel szerződésed semmis.

---

 Az Unicredit Bank másodfokon is elveszítette a pert.

2014. január 19.

---

 Újabb nyertes per, ezúttal a Budapest Bank ellen.

2014. január 16.

---

 Több százezer családot besétáltatták a devizahitel-csapdába – jelentette ki Németh Szilárd, a Fidesz rezsicsökkentésért felelős munkabizottságának a vezetője a Kossuth rádió 180 perc című műsorában.

A teljes cikk: mno.hu

---

 Miért semmis a devizaalapú hitel

---

 Nyertes per K&H Bank ellen

 

---

 

Dr. Kende Péter az ATV-ben

2013.11.19.

---

Varga István - "Ha én bíró lennék, föllázadnék!" - A Kúria döntése után

 Varga István - "Ez úgy ahogy van, törvénytelen!"

 Devizahitelezés - Dr. Damm Andrea és Varga István. "Kötelező anyag".

Varga István - A bankrendszer deviza trükkje

Devizacsalás - A rejtélyes bank-kormány paktum

Kásler Árpád Biatorbágy, lakossági fórum 2013. február

Dr. Damm Andrea jogász a devizahitelekről és az öncsődről

---

Bankcsapda: Felháborító a Kúria döntése

---

 Elérkezettnek látom az időt, mivel egyre többen értik és megértik magát az ügyletet, de felfoghatatlan számunkra, hogy miért nem történik meg az átütő siker? Azoknak egy vázlattal levezetem a történteket. Azt a merényletsorozatot, melyet elkövettek ellenünk és a mai napig fenntartanak.
Államhatalom megnevezést használok, hiszen jogfolytonossága miatt az a mérvadó.
2006 akkori államhatalom felismeri, mert felismertetik vele nem tartható Magyarország állapota, helyzete. (nem részletezem, már tudjuk mi történt) Ezért felszólítják, hogy azonnal és haladéktalanul kezdjen kidolgozni egy „programot.”
Eltelik majd két év, de nincs átütő siker, ezért „rátalálnak” egy korábbi IMF tanulmányra, mely taglalja, hogyan lehet iszonyatos mennyiségű nyereségre szert tenni a Nemzeti Bankot felhasználva, de a tanulmány azt is kihangsúlyozza ezt csak erős pénzügyi felügyelet és folyamatos, szigorú ellenőrzés alatt lehet végrehajtani, mert hatalmas kockázatokat rejt a lakosságra nézve.
De önmagában ez nem elég, kell még valami. Ekkor jön a „jó hír” kirobbant Amerikában a válság és várható időpontját is előrejelzik, mikor éri el Magyarországot. Már majdnem minden megfelelő, de még van egy akadály.
2007-2008 Államhatalom szembesül vele, hogy csődhelyzetbe került.
2008 február 26. eltörlik az intervenciós sávot, mondván, bevezettjük az eurót, fenntartása szükségtelen és költséges. Magyarország átáll lebegő árfolyamra, ezzel teret engedve a nagyobb spekulációs lehetőségeknek.
2008 akkori Államhatalom, Bankszövetség, MNB, PSZÁF kidolgoznak egy „vírust”, melynek neve devizában való nyilvántarthatóság.  Sietniük kell, hiszen a válság egyre közeledik, és a megfelelő időpont is hamarosan elérkezik. Ezért iszonyatos kampány indul a „devizahitel” felvételének népszerűsítésére.  A kamatokat mesterségesen alacsonyan tartották, ezzel is csapdába csalva a gyanútlan áldozatokat. A kampány sikeresebb, mint gondolták, túlságosan is sikeres, elapadnak a pénzforrások, csődhelyzetbe kerülnek a pénzintézetek, hiszen 150-180%-al túlhitelezték magukat.
Eközben svájci jegybank érzékelve a veszélyt és levédve önmagát elkészíti tanulmányát, figyelmezteti Magyar Államot. Kanada felajánlja szakértőket küld Magyarországra és segít a helyzet megoldásában. Nem hallgatnak senkire, hiszen a koncepció kidolgozott és előre eltervezett.
2008 EU/IMF megállapodás megköttetik két hét alatt. (A megállapodás elolvasását mindenkinek figyelmébe ajánlom, hiszen abban rólunk van szó) 20milliárd eurót kap az Állam, melyet nem arra fordít, amire kapta, hanem befekteti a Magyar Nemzeti Bankban, ami re- finanszírozza az összes hazánkban tevékenykedő kereskedelmi bankot. Ezzel a lépésével ellenérdekelté válik a magyar lakossággal szemben. (A forint erősödése veszteséget, míg a forint gyengülése nyereséget termel.)Ez az állapot a mai napig fenntartott, szakzsargon szerint „Eladta a hátát idegen devizában”
2008-ban a lakosság azért nem észleli a bajt, mert arra nagyon ügyeltek, hogy ne egyszerre dőljenek be a hitelek, ezért egy ügynevezett türelmi, vagy biztosítási konstrukciókkal egybekötve csomagolták be a befektetési szerződéseket és kölcsönszerződésként adták a lakosságnak.
2008 december megköttetik egy megállapodás hét nagybank vezére és az akkori Államhatalom között, de nem hajtják végre az abban foglaltakat. Két dolog feltételezhető. Az egyik, hogy soha nem is akarták végrehajtani, hiszen, akkora extranyereségre tettek szert rövid idő alatt, amit nem akartak megszakítani, hiszen a lakosság nem tudta, felügyelet, hatóság pedig soha nem is ellenőrizhette tevékenységüket, mert Állami fedezettel és hatósági cinkossággal garázdálkodhatnak. A másik lehetőség, pedig a zsarolhatósági pozíció felvétele, hiszen most lépéselőnybe kerültek az Állammal szemben.
2009 tavaszán az akkori Államhatalom meghoz egy törvényt, melyben megtiltja a bankok kockázatkezelésének lehetőségét. Ez ügye magyarázatra szorul, hiszen miért tiltunk meg valamit? Valószínűleg azért mert kötelező volt a pénzintézetekre nézve? A kérdések költőiek, hiszen tudjuk, hogy a tőketartozások a konstrukció miatt befizetés nélkül is csökkeni, képesek, ami valós bizonyítéka, hogy a bankok elvégezték ezt a műveletet. (SWAP ügyletek)
De kell még lennie valaminek, hiszen önmagában az árfolyam nem tudott volna ekkorát mozogni.
Valaki „bevásárolt!”
Az is aggályos, hogy mi oka volt a Parlamentnek 2012-ben titkosítani a Magyar Nemzeti Bank mérlegadatait? Talán ijesztő, hogy valaki kiigazodik a számsorok között?
Méregkeverőink és cinkosaik egy döntő fontosságú tényezőre nem készültek fel! Ez pedig a Bankcsapda-csoport 2011-es megjelenése, oknyomozói munkájának köszönhetően a teljes folyamat feltárása, elkövetők és cinkosaik beazonosítása, nem utolsó sorban aggálytalan tartalmú tényközlő okiratokkal való bizonyítása.  Azóta ellenérdekeltjeink legnagyobb félelmére Szervezetté alakultunk.
Nagyon tömör és nem részletekbe menően taglaltam a történteket. Természetesen a folyamatok ezért ennél bonyolultabbak, de röviden és közérthetően ez a valóság. 2008-ban rátámadt a Magyar Állam saját nemzetére és ez az állapot ma is tart. 2008 óta a lakosság 20%-a feláldozhatóvá vált és járulékos veszteségként tekintenek ránk.de végső soron, a lakosság 40 %-a, szerint és nem 20 %, hiszen a családtagok is járulékos veszteség..Mert azok csak a  szavazó képes állampolgárok, hiszen adóstársak nem lehetnek kiskoruak.
A konvergencia program (fenntartható állami finanszírozás) az a mi évtizedeken át tartó uzsorázásunkra épül, így érthető már miért ez a nagy elhallgatás, félelem. 2008-óta Mi tartjuk életben a magyar gazdaságot, gratulálok ehhez magunknak.

Grell Antal

B.É.CS.

2013. december 30., 13:33

---

---

BÉT 2004 október havi elemzése: A devizahitel kockázati tényezői és ezek csökkentése tőzsdei származékos termékekkel

---

 Lipécz Csaba Úrtól származó gondolatok a Kúria döntésével és a hitelek hátterével kapcsolatban.Érdemes időt szánni rá!

Tisztelt hozzászólók!

Nagyon sokan írtak itt össze vissza véleményeket, hülyeségeket és baromságokat! Egy kicsit nézzünk a dolgok mögé! Én 20 éve bankárkodom, korábban itthon a magyar piacon ( több nagybanknál is dolgoztam mint hitelmanager utána hiteleket közvetítettem ) ezt követően közel 6 éve a nemzetközi piacokon projektekkel foglalkozom! Én már 11 éve ( 2002-ben ) amikor egy bankban dolgoztam hitelügyintézőként feltettem a kérdést a bankfiók vezetőinek, hogy ami a jelzáloghitel szerződésekben le van írva az szemfényvesztés és baromság, hiszen ha nincsenek konkrétan meghatározva dolgok és nincsenek leírva, akkor ott az egyik fél bármit megtehet és én nem vagyok hajlandó átverni az ügyfeleket! Közölték velem, hogy vagy azt csinálom amit mondanak ( és ne gondolkodjak dolgokon!! ) vagy viszontlátásra! A viszontlátásra mellett döntöttem! Mi is az a devizaalapú hitel? Van forinthitel, van devizahitel és van DEVIZAALAPÚ HITEL! Az első kettőnél egyértelmű hogy az ügyfél mit is kap kézhez! Országunkban a devizahitel nem jellemző!

A devizaalapú hitel az egy olyan hitelkonstrukció ahol a hitel az adott devizában van nyilvántartva és elszámolva de a folyósítása ( amit már kölcsönnek nevezünk ) az adott nemzet fizetőegységében történik azaz Magyarországon forintban kapja meg az ügyfél! Más szavakkal az ELSZÁMOLÁS ALAPJA AZ ADOTT DEVIZA! Ugyanez a helyzet a kamatszámolásánál!

A devizaalapú hitelek kamata kedvező volt mert olcsóbb volt mint a forinthitel, ezért tűnt kedvezőnek a forinthitelhez képest!! Az igaz hogy a szerződésekben az volt leírva ( mellékelve is a PSZÁF tájékoztató figyelmeztetve a devizaalapú hitel kockázataira ) hogy az árfolyam kockázatokat az ügyfélnek kell viselnie!

Azonban a következő kérdések merülnek fel:

- a bankok be tudják azt hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a devizaalapú hiteleket valóban a nemzetközi piacról vették fel és tették rá a saját kamatmarge-ukat ( saját kamatkülönbözet ) ( akkor jogosan érvelhetnek az árfolyamváltozásával )
- vagy saját forinthiteleiket nevezték el csak devizaalapú hiteleknek hogy nagyobbat kaszálhassanak a hitelek későbbi bedőlésével az árfolyam MESTERSÉGES ÉS SZÁNDÉKOS!!!!!! gyengítése mellett?

Miért is fontosak ezek a kérdések?

Ugyanis ha az utóbbi az igaz akkor hogyan érvelhettek a nemzetközi piaci helyzettel? ( hiszen ha saját forinthiteleiket nevezték el devizaalapú hitelnek akkor nincs tényleges árfolyam emelkedés miatti veszteségük! Igaz? )

Továbbmegyek! HOGYAN EMELKEDHETTEK A TÖRLESZTŐRÉSZLETEK A KÉTSZERESÜKRE, HÁROMSZOROSUKRA miközben sem az árfolyam, sem báziskamat nem emelkedett harmadannyival sem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!????????????????????????

Akkor melyik költségelem emelkedett a kétszeresére és háromszorosára?????? )))

Folytatom! Maguk szerint MIÉRT ADTAK A BANKOK HITELT AZ INGATLANOK FORGALMI ÉRTÉKÉNEK AKÁR 70 VAGY 80%-IG ( értékbecslői által TUDATOSAN LEÉRTÉKELVE AZ INGATLANOKAT!! ) ÚGY HOGY A LEGTÖBB ESETBEN NEM KÉRTEK JÖVEDELEMIGAZOLÁST???!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ha én egy komoly bank vagyok és szeretném a pénzemet megtérülni látni ( azaz hogy ne dőljön be a hitel ) akkor csak olyannak adok aki vissza is tudja fizetni, nem? Aki tudja igazolni hogy jövedelemmel rendelkezik és TUDJA FIZETNI A HITELT!!!!!

Tehát akkor miért is adtak a bankok hitelt AZ INGATLAN FORGALMI ÉRTÉKÉNEK AKÁR 70-80 VAGY TÖBB %-IG MINDENFÉLE JÖVEDELEMIGAZOLÁS NÉLKÜL??????????

Mert tudták hogy ez a fajta konstrukció be fog bukni, tudták hogy az árfolyam el fog szabadulni ( lesz egy – két segítő kormány is hozzá ) és tudták hogy a hitelek többsége befog bukni!!!! Azaz a számlapénz ( ami mint tudjuk nem valós pénz, egyszerű könyvelési művelettel előteremthető ) ellenében VALÓS ANYAGI JAVAKHOZ JUTHATNAK!!!!!!

Értik már ennek a hitelezésnek a valódi szándékát? )))

Apropó! Azt tudták-e hogy minden bank a hitelportfolióját viszontbiztosítja? Azaz a kihelyezett hitelállományt bebiztosítja és ha bebukik a portfolió akkor a biztosítótól megkapja a kihelyezett hitel összegét plusz a kamatokat is! Azaz a banknak lenne tárgyalási pozíciója hogy az ügyfelek ingatlanjai megmenthetőek legyenek, HISZEN A BIZTOSÍTÓTÓL MÁR VISSZAKAPTA A KIHELYEZETT HITELÖSSZEGET!!!!!!!!!!!!!!!!!! Azaz az Önök bebukott ingatlanjai csak profit nekik valójában! Nemhiába adja el megfizetett árveréseken ( na ez is egy szép történet ugye!!!! ) saját tagoknak az ingatlanokat potom áron!!!!!!!! Persze ha bebukik sok hitel akkor a viszontbiztosító sem fog örülni, de vannak olyan nemzetközi pénzügyi műveletek ( hadd ne mondjam el! ) amivel visszatermelik a pénzt! A banknak esetleg a biztosítási díja fog emelkedni de ez eltörpül a devizaalapú hitelezésnek csúfolt mocskos pénzügyi műveletből származó haszonhoz képest!!

MIÉRT IS VOLT AZ ( A MÉDIÁBAN NEM EGYSZER HANGZOTT EL ! ) HOGY VOLTAK OLYAN BEFEKTETŐK, AKIKNEK BEBUKOTT INGATLANPORTFOLIÓKAT A BANKOK ( PERSZE KAPCSOLATOKON KERESZTÜL!! ) AZ INGATLANOK FORGALMI ÉRTÉKÉNEK AKÁR 40%-ÉRT IS ODAADTAK? ))))

Még egy észrevétel!

Nagyon sokan érvelnek azzal hogy ezek meg azok felelőtlenek voltak mert plazma TV-re, nyaralásra stb. költöttek! IGEN EZ IGAZ!!! AZONBAN:

- a többsége lakás-ház vásárlásához, építéséhez, felújításához…stb. vette fel ez tény !

Azonban ha én egy másik féllel szerződést kötök akkor mindent lefixálok és nem hagyok egyetlen egy tényezőt bizonytalan dolgoknak kitenni! Senki sem gondolta azt ( kivéve a bankok és az őket támogató összes MONDOM ÖSSZES!!! Kormány ) hogy ennyire el fognak szabadulni az árfolyamok és a 80%-a becsődöl!

Fel kell tenni a kérdést: A MAGYAR NÉP ENGEDI-E ENNEK A MOCSKOS, SZÉLHÁMOS, ALJAS ÉS TUDATOSAN KITERVELT SZEMÉTSÉGNEK ( hogy elszedjék a fizikai javakat az emberektől) HOGY MEGVALÓSULJON??

Forrás: Internet

---

Ez ma már történelem :
VI.

1) Magyar Bankszövetség megbízásából 2003 elején készült el a Nemzetközi Bankárképző Központ égisze alatt Kelemen Ilona és Király Júlia vezetésével egy tanulmány melyet a Magyar Bankszövetség - ezen banknak is az érdekvédelmi szervezete - augusztusban aktualizált, annak vizsgálata, hogy a forint piacra milyen hatással lesz és lesznek ezek a hibrid termékek (ASZTALOS GÁBOR–GOLOBOKOV SZERGEJ–KURALI ZOLTÁN–WOLF ZOLTÁN: A PIAC, AMELY MAJDNEM MŰKÖDIK). A tanulmány leírja hogyan alakították ki ezt a terméket és mit tudtak már 2003-ban erről a termékről.
2) A tanulmány leírja, hogy ezek a hibrid termékek (hitellel vegyes befektetési szerződések), mind a forint árfolyamára, mind az ország kockázati felárra, mind az adósra nézve kedvezőtlen hatással járó rendkívül nagy kockázatot fog jelenteni, a rejtett derivativákkal szintetikus devizaműveletekkel ellentételezett forinthitel.
3) Szintén 2003-ban a Magyar Bankszövetség megbízásából készült Tardos Ágnes tanulmánya a rejtett derivativákkal ellentételezett hibrid termékekről, melyben Tardos azt írja le, hogy ennek számvitele nincs szabályozva és nagyon „kreatívnak” kell lennie a bankoknak, hogy ennek a számvitelét megoldják (Tardos Ágnes: A PÉNZÜGYI INSTRUMENTUMOK ELSZÁMOLÁSA IAS – US GAAP – MAGYAR SZABÁLYOZÁS). Ugyanis egyszerre kell megfelelni mind az amerikai, mind az európai számviteli szabványoknak, ha ezt rejtett derivativákkal ellentételezett terméket be akarják vezetni.
4) Tömeges bevezetésről ekkor még nem is volt szó, hiszen ezért kérte ezen tanulmányok elkészítését a Magyar Bankszövetség, hogy ez a termék bevezethető-e.
5) Ezt követően 2004. elején a bankszövetség kilobbizta, hogy a THM-ből töröljék a forrásköltségre vonatkozó kötelezettséget, tehát a THM-ben nem kell feltüntetni a forrásköltségnek nevezett költség %-át, ezt a THM-ben nem kell szerepeltetni.
6) A forrásköltségnek azért van jelentősége, mert az adós a kölcsön szerződésében a közjegyzői szerződésben is vállalja a forrásköltség megfizetését az úgynevezett deviza nyilvántartási hitelével kapcsolatban.
7) A bank a forrásköltség címén a kölcsönszerződést és a kölcsön hitelszerződési jogviszonyt egy befektetési szerződésnek is értelmezi, mert így is jár el később.
A bank az ügyfélnek a kölcsön fedezeteként felajánlott ingatlanát a befektetés fedezeteként értelmezi, és az ügyfélnek azt a kötelezettségét, hogy hosszú távon kifizeti, visszafizeti ezt a kölcsönt kamataival, azt pedig a befektetés megbízásaként értelmezi anélkül, hogy erre az adós felhatalmazást adott volna és ténylegesen ez a befektetési szerződés létrejött volna és a befektetésre vonatkozó kockázatokat feltárta volna.
9) A deviza alapúnak nevezett forint hitelből nyújtott kölcsön, tehát ez a kétféle jogviszony, a kölcsönjogviszony és a hiteljogviszony attól leválaszthatatlan mind a banki működés, mind a szerződés megkötése esetén ez a befektetés leválaszthatatlan róla, mert valójában ez a „háttérművelet” az, ez a befektetési szerződés az, amelyik feltétlenül szükséges hozzá e nélkül a kölcsön sem nyújtható, és ez az a szerződés, aminek nincsen nyoma sem.
10) Ezért a deviza alapúnak nevezett termék, rejtett derivativákkal szintetikus devizaműveletekkel ellentételezett forinthitel. Ezért nincs forrásigénye ennek a forintnak.
11) A bank szándéka szerint, amikor megköti a szerződést, nem történik majd más 20 éven keresztül, illetve a forinthitel futamideje alatt, mint a bank ezt a devizát ebben a körfogásban, ebben a könyvelési technikával folyamatosan meg kell újítsa, mindaddig amíg a hitel fennáll és vissza nem fizetik, mert ezzel ellentételezi a fedezetlen forint hitelt.
12) A bank a fedezetlen forinthitelét ellentételezi fedezetlen könyvelési technikával (FX Swap), akkor erről tájékoztatnia kellett volna az ügyfelet, hogy ez így történik, és tájékoztatnia kellet volna az ügyfelet annak minden kockázatáról.
13) A Magyar Bankszövetség által készítettet tanulmányok azt is leírják, hogy ez rendkívül kockázatos, a piacon a deviza drágulását a forint ellenében egyértelműen elő fogja idézni.
14) Ez a termék bevezetésekor a bankok által tudott volt, hiszen a Magyar Bankszövetség és az MNB szakemberei állítják, hogy ez így fog történni.
15) Ezért a Bankszövetség először azt lobbizta ki, hogy kivették a THM-ből a forrásköltséget, annak konkrét feltüntetését, viszont biankó szerződési feltételeken keresztül az adósokkal vállaltatták annak megfizetését.
16) De ha a forrásköltséget vállalja az ügyfél a hitelszerződésben, akkor úgy tűnik mintha az eltitkolt befektetés kockázatát is vállalta volna az ügyfél, amiről egyébként nem tudott, miután szerves része ez a befektetés a kölcsön nyújtásának, tehát alapvető feltétele, hiszen nincs fedezete a hitelnek, ezért ezt a bank elvégzi, valójában mintha megbízást teljesítene a befektetésre és devizaügyletekre vonatkozó szerződés nélkül.
17) A szerződésből mindezek nem derülnek ki, hogy ez így fog történni, mint ahogy az sem, hogy a bankrendszer és ez a bank is olyan tömeges deviza-nyilvántartású hitelállományt fog felhalmozni, ami valójában a forint elleni spekulációt erősíti meg.
18) A forint elleni spekuláció ez a bank és a magyar bankrendszer (az anyabankjaikkal, és refinanszírozó bankjaikkal karöltve) általuk előidézett és előre tervezett szándékok voltak, mert a termék magában rejtette ezt, ahogyan erről már 2003-ban tudtak és tisztában voltak, mint ahogy azzal is tisztában voltak milyen nyereségre fognak ezen keresztül szert tenni, amit az adós fizet meg.

19) Az eltitkolt befektetés minden terhe az adóson, és minden haszna a banknál realizálódott és látszólag legalizálódott.
20) Ez a kölcsönszerződés nem létezik a rejtett derivatívák nélkül és azok ellentételezési műveletei nélkül, ezek nélkül a bank nem is akart hitelt adni és ugyanakkor az a befektetés olyan kockázatot jelentett, amit nem tártak fel, nem is mondtak el a bankok a mai napig.
21) Ez a tartós jogviszony nem működik a befektetés nélkül, a Magyar Bankszövetség és a Magyar Nemzeti Bank tudta és elismerte több tanulmányban, hogy ez egy rejtett derivativákkal ellentételezett forinthitel, ezért a befektetésekből származó kockázat jelenik meg a kölcsön törlesztő részleteiben. Közvetlenül megjelenik, és az árfolyamváltozással beárazódik.
22) Azt, hogy milyen célból hozták létre ezt a szerződést és ezt a terméket, azt a politikának és bank pénzügyi szakembereinek kellene elszámolni, ellenben ezzel nem tudnának elszámolni. (D.T.-B.T.)

Forrás: Internet

---