Tudományos neve: Solidago canadensis. Nevezik még Solidago canadensis ssp. altissima, vagy Solidago altissima ssp. canadensis, de ez a lényegen nem változtat.

Lágyszárú évelő, akár 2 m magasra is megnőhet. A szára szőrős, a föld alatt gyökértörzse (rizomája) van, mely kissé fásodott, sok járulékos gyökeret fejleszt, melyek sűrűn nőnek és vékonyak. A gyökértörzs minden ágán 10-50 rügy jelenhet meg, melyekből a következő évben új szárak fejlődnek, így gyorsan terjeszkedik, de ez nem érvényes a nemesített fajtákra.

A levelek váltakozó állásúak, három főerük van, fonákuk szőrözött, sötétzöld.

A virágok a szár csúcsán jelennek meg, sárga füzérekben. Rovarmegporzású, főként legyek, méhek és darazsak látogatják a bőséges nektár miatt.

Kaszat termése 1 mm hosszú, rajta 3 mm-es röpítő ernyővel, mint a pitypangnál is, így a szél messzire elviheti. Egy kifejlett növény 20 000 magot érlel. A magvak a virágzás után 6 héttel érnek be, átvészelve a telet, könnyen kicsíráznak. Csírázóképességüket 2 évig megtartják.

A fenti tulajdonságok teszik gyorsan terjeszkedő, és elhatalmasodó (invazív) növénnyé.

Érzékeny az árnyékolásra, de néha fák alatt, erdőkben is megél.

A humuszos talajt kedveli, nagyon száraz talajon ritkán található. De széles határok között tűri a különböző termőképességű és szerkezetű talajokat. Előnyös számára a 6 pH feletti, kicsit savas, és a lúgos kémhatás.

Hazájában gyakran megtámadják a levélbogarak (labodabogár, lucernabogár), és szívesen fogyasztják a nagy patások, főként a virágzás után.

Először dísznövényként jelent meg Európában, Angliában 1645-ben. Ez a legrégebbi, Észak Amerikából elterjedt dísznövény. Ültették botanikus kertekben, faiskolákban, mert könnyen nevelhető.

Aztán gyorsan elterjedt egész Európa kertjeiben, és mézelő növényként is hasznosították.

A 19. század közepére meghonosodott, majd gyorsan elterjedt. Gyomnövényként elborította az utak szegélyét, a vasútvonalakat és a városi parlagokat, de a szőlőket és a mezőket is. Főként a többé-kevésbé nedves és nitrátban gazdag talajokat foglalta el, már gyomnövénynek számít.

Gyomirtási lehetősége: A fiatal növények érzékenyek a glyphosat-ra és a talajon át ható szerekre, de az utóbbiak az erős növekedés időszakában már nem hatékonyak. A virágbimbós állapotban adott glyphosat gátolja a pollen csírázását, ezzel a magképződést.

Gyógyhatásai: Vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, fájdalomcsillapító, immunstimuláns. Rendszeres használata csökkenti a vesekőképződést. Drogja a virágos hajtás.

Hatása az ökoszisztémára: Módosítja a gyökérzóna kémiai tulajdonságait, csökkenti a nitrogén és a foszfor tartalmat. Növeli a szerves szénvegyületek mennyiségét (ammónia) ezzel a pH értéket. A talaj szerkezet tömörebbé válik. Növeli a mikrobák tömegét és aktivitását.

Hatása a növénytársulás szerkezetére: Az elfoglalt területen egyre nagyobb részt foglal el, termete egyre nagyobb lesz, 1 m-től a 2 m-ig. Megakadályozza vagy gátolja a fatermetűek elszaporodását, és gátat képez minden más kultúrának is.